Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-03 / 106. szám II. kiadás
1927 szeptember 5. Komáromi Lapok 5. oldal. Nem vagyunk mi ellenzői annak, hogy a munkások lakást építsenek, mi is nagyon jól tudjuk azt, hogy a lakásmizériát meg kell oldani, azonban adjon nekik a bölcs tanács olyan területen telket, ahol nem sérti meg vele mások jogos érdekeit. A komáiomi gazdaközönségtől ezelőtt húsz évvel, mikor az érsekujvári vasutat kezdték építeni, az államvasut kisajátította a régi, sok éven át használt szértlskertjét s akkor helyezték a szérűt a mostani helyére. Mivel azonban ez a hely vizenyős, lápos volt, fel kellett tölteni és a töltést az ottani tulajdonosok végezték. Három négy hétig dolgo zott egy-egy gazda a feltöltésen. Most azután ezt a gazdák által helyrehozott területet akarják beépíteni. Amig a város megfeleld területet nem tud biztosítani a gazdáknak, addig nem lehet őket elmozdítani régi szérűjükről és minden komáromi gazda tiltakozik az ellen, hogy a szérűt elhelyezzék a város határának szélére, a szomszédos falu határához l Tessék az uj házak részére más területet kiszemelni és ha ez min den lépés megtétele dacára sem volna lehetséges, csak a kényszerítő végső szükségben szerezzen a város a gazdáknak a kincstártól olyan területet, amely közelebb fekszik a városhoz és amely a takarmányozás szempontjából megfelelőbb legyen. Olyan helyet, ahol mind a 110 szérüskerlet el lehet helyezni. Ez azonban csak végszükség esetében következhetik be, mert a mostani szérüskerteket megszüntetni a gazdák súlyos sérelmével járna. Komáromi gazda. Száz éves az autó. Az ember nem is hinné el, pedig így van: a modern kor ma már egeszen népszeiüvé vált közlekedési eszköze az autó — száz éves. Iliik, hogy a tisztes kor elérése alkalmából egy kicsit viszszatekintsünk az autó gyermek, illetve csecsemőéveire. Meg kell vallani, hogy az első autó, amely 1827-ben futott a földön, nem nagyon hasonlított a mai pompás fess alkatú gépkocsihoz. Ezt a „automobilt“ nem is benzin hajtolta, hanem gőz, feltalálója pedig egy Cournez nevű francia orvos volt. A különleges közlekedési alkalmatosság Gloucester és Cheltanham városok között bonyolitta le a forgalmat, általános feltűnést keltve mindig megjelenésével A gloubsesteri és cheltanhami utcagyerekeknek főszórakozásuk volt ez a „gépcsoda“, mert mindig dobhártyarepesztő sivaldással rohantak utána. Nem is lehetett csodálkozni ezen, mert meglehetős komikus jelenség is volt szegény gőzautomobil. Aztán rneg nem is volt vele nehéz lépést tartani. Nyáron meg a kánikulában élvezni a gőzkazán melegét, direkt mennyei élvezet volt. „Gyorsasága“ mosolyra késztet ma mindenkit. Sik talajon 24 kilométeres óránkénti sebességgel „robogott“, emelkedő talajon azonban ez a „gyorsaság“ 8 kilométerre csökkent. 1831-ben már a póstaforgalmat is ezzel a gőz-autóval bonyolították le Gloucester és Cheltenham közölt. A növekvő forgalmat nem jó szemmel nézték a profifuvarosok és egy alkalommal nagy köveket raktak a gépkocsik útjába. Tengely töréssel fizette meg a konzervatív emberek ellenszenvét az egyik „technikacsoda“. És az ellenszenv egyre nagyobb méreteket öltött, 1865 ben már törvény kötelezi a gőzkocsi8offőröket, hogy országúton csak 6 és fél kilométeres „sebességgel“ haladhatnak. Városba pedig csak 3 kilométeres „gyorsaságot“ fejthetnek ki. Kimondotta a törvény azt is, hogy minden ilyen alkalmatosság előtt 60 yarenyira egy vörös zászlós embernek kell haladnia, hogy figyelmezteFse az embereket a közeledő „veszedelemre"... Ugye milyen kedvesen naiv?... És ilyen rettentően komoly dolgok voltak ezek akkor. Parlamenti viták, javaslatok, módosítások történtek arról, hogy va jón, nem túlzás- e az óránként 3 kilométer. Ma ?... már szégyenli bevallani az autótulajdonos, ha Steyre, Daimlere, Graél-Stifje Fialja vagy — istenem mit csináljunk — Fordja nem fut meg legalább 80—100 kilométert óránként, ha jó a talaj. Kényszer leszállások Csallóközben. A jugoszláv—lengyel—csehszlovák repülőverseny repülőgépei Csallóköz fölött.— A megrongálódott repülőgép. — Mechanikus, aki Csallóközben hagyta a fogát. A jugoszláv, lengyel és csehszlovák aeróklub megbízhatósági versenyt rendezett Belgrád—Pozsony—Varsó között, amelyen 14 repülőgép vett részt. A re püiőgépek vasarnap reggel fél hét óra között indultak ei Belgrádból. Elsőnek Kleps csehszlovák kapitány érkezett meg Pozsonyba és rövid időközökben követték a verseny többi résztvevői. A repülőgépek közül az egyik jugoszláv gép reggel 9 óra tájban Sárosfa mellett kényszer leszállást végzett. Ez a repülőgép nem veit részt a verseny további részében. Két másik repülőgépnek Felbár közelében kellett leszállania. A 6 os számú jugoszláv repülőgépnek a szükségleszállásnál nagyon megrongálódott az állványzata, a pilóta könnyebb sérüléseket szenvedett, a mechanikus pedig kitörle három fogát, az I es számú lengyel repülőgépnek eltört az egyik szárnya. Pozsonyból a repülőgépek érkezésük sorrendjében folytatták a versenyt Varsó felé, ahová csak 7 érkezett meg. Elsőnek ismét Kleps csehszlovák kapitány: A csehszlovák gépek motor és egyéb hibák miatt nem indulhattak Varsóból vissza. A megérkezett 7 gép közül csak 4 startolt. A versenyt Belgrád—Pozsony—Prága—Varsó között és vissza, Viskó lengyel pilóta nyerte meg. Csallóköz vizái. Aranykertnek nevezi a rege a régi Csallóközt, hajdani gazdasága révén. Az egykori Aranykertből azonban csak az aranyhaju tündéreket szokta emlegetni, akiknek elhullatott hajszálaiból lett itt a sok arany s belőle a sziget gazdasága. Pedig hát nem csupán ebből termett, még az aranykalász dús magjából sem. Ama regős időkben nagy bősége volt itt az erdő vadjain kívül (melyek közt a hagyomány szerint itt tányázott a bölény is) a halnak. Megtermett az aranykertben az aranyponty oly bőségesen, hogy még a múlt század elején is volt belőle rengeteg. Kevés munkával megélhetett belőle a szegény ember is. Ingyen is adták akárhányszor a halászok. Vajka, Doborgaz öregjeiben még élénken él ennek emléke. Ma azonban alig van belőle hirmondó. Azután tanyája volt a sziget a< Duna óriásának, a vizának is, vagy ahogy a régiek nevezték másik nevén: az őrhalnak. A magyarságnak történeti szerepet játszó hala volt ez. Ma az uj nemzedék csak hírből ismeri s a fogására használt „szégyét“ még abból sem, pedig a régi Magyarország leghíresebb vizafogó cégei itt állottak. A viza — a tudomány acipenoer huso-ja — ma már igen ritka hal Csallóközben és ha elő is fordul, akkor sem a régi óriás többé. Hasonlít kecsegéhez, csak az orra tompa és nem hegyes, mint ezé. Igazi hazája nem a Duna volt, hanem a Feketetenger, ahonnét feljött egész Pozsonyi^, A halászok tudomása szerint két rajba vonult. Az első márciustól májusig, a második augusztustól decemberig tar tott. Mindenfelé a Duna mentén a vizafogó-cégek hatalmas vizahorgok vetettek cselt neki, lestek rá a halászok hálóval is. Ilyenkor állandóan figyelték a vizet, (az őrhai elnevezés bizonyára innen ered) mert vonulás közben gyakran felbukott. Nemcsak úgy, hogy a háta látszott ki, hanem gyakran félig kiemelkedett a törzse is, a halászok szerint fel állott a vízben, mintha körül akart volna nézni. Szerette a csillogó tárgyat. A vizahorgok ezért mindig fényesek voltak. Ezzel a fényes tárgygyal szeretett játszani, gyakran feléje csapott a farkával és ilyenkor rajta vesztett. Megfogódzott. A régi őrhal ezer kilót is elnyomott, a hossza 8 méter is volt. Hazájában azonban 20 mázsára is megnőtt. A Dunában a mély helyeken szeretett tartózkodni. Hogy ma már kipusztult, annak okát a halászok a folyó szabályozásának tulajdonítják. A mély 40—50 méteres vizek és csendes ágak eltűntek a szabályozás óta. A folyás is gyorsabb lett, amit a hal nem szeret. A viza a Duna legértékesebb hala volt. Valóbap királyi hal, mert nem csak leghatalmasabb lakója volt e nagy folyónak, hanem a halak közül is ez került elsősorban a királyi asztalra, amint ezt nekünk az Árpádok és egyéb királyok oklevelei, meg a feljegyzések elbeszélik. A fogásra használt különleges eszközöket: a vizafogó cégeket vagy röviden vizafogókat, úgy adományozták a királyok híveiknek, mint akár egy földterületet vagy egy-egy várat. A Bécsi Képes Krónika tanúsága szerint a Csallóköz vizáinak már az első Árpádok idején történeti szerep jutott, még pedig nem kisebb, mint az, hogy harmadik Henrik császár éhségdulta seregének életét mentették meg. Amidőn t. i. Henrik császár megtámadta Péter király miatt 1. Endrét, Győr alatt rosszul járt. Nem csak csatát vesztett, de éhség is pusztított seregében. Kénytelen volt békét ajánlani. Mikor az egység létre jött, a béke követek egyúttal élelmet is kértek. A magyar király bőkezű volt. Sok egyébbel együtt 50 drb. hatalmas vizát is küldött a német hadaknak. A viza halászat a nagy urak szórakozásaik közé tartozott. Oláh Miklós esztergomi érsek az 1537. esztendőből leír egy ilyen hires viza fogást mely a Kis- Dunában és az Öreg-Dunában történt. Ekkor ágyúkat is használtak, hogy a vizákat a folyó mély helyeiből kiriasszák. Habár talán a zsákmány nagyságában kicsit túloz is, minden esetre igen jelentékeny lehetet az eredmény. Mesés gazdagsága egészen beleillik az Aranykertbe. (Oláh 1000 nél is többre teszi a vizák számát egy halászat során). Másik hires vizafogás volt az 1554. évben Királyföldön, a mai Aszód puszta helyén. Ennek hires vizafogó-cégéjét az ekecsi halászok csinálták. Ezen a halászaton 60 előkelő személy vett részt. Ott volt többek között az esztergomi érsek és vele számos főur. Augusztus vége felé kezdődött a halászat és oly arányú volt, hogy külön jelentést kellett tenni a királynak. Erre tavasszal Miksa főherceg is megnézte a csallóközi viza-halászatot és a zsákmány egyrészét megvette. Elénk forgalom volt ekkor a bécsi udvarral; a vizák egyrészét oda szállították. Néha egyszerre 7, szekér is indult megrakodva. Ezenkívül szállították a francia és lengyel királyi udvaroknak, Münchenbe a bajorhercegnőnek, a freisingi és augsburgi püspöknek is. Az enyhébb időszakban hajókon, elevenen szállították a vizákat, télen pedig így fiatalít és szépít a [ORSII (réme [ORSII púder [ORALL szapDüD >an, drogériában parfümériában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapítva: 1312. Minden gyógyszertárba arfumeriában ki jég között vagy besozva hordókban. Komárom város jegyzőkönyveiben XVI. században sűrűn vannak emlegetve a vizák. Csallóköz második nevezetes városának Somorjának jegyzőkönyvében is meg van örökítve egy hires viza fogás. Ez arányaiban kisebb az előbbieknél, de segített a város nehéz helyzetén. 1710-ben történt. Ugyanis a Rákóczifelkelés idején pestis ütött ki a lakosság között. A polgárok nem hagyhatták el a várost. így persze kereset sem volt. De az adót, kivált a „porciót“ pontosan meg kellett fizetni, mert úgymond a jegyzőkönyv „a protionak sem collikája, sem chisafraja, sem podagrája nincsen.“ A segítség pedig csodálatosan jött. A jegyzőkönyviró igy folytatja: „az Ur Isten maga ingyen való nagy kegyelmétől mutatta az ő atyai providentiáját úgy, hogy az itt való burgerek által ő Somorja szigetben járván néhányszor látták, hogy a viza fölvetette magát az öregdunán. Tudtára adván a nemes tanácsnak. És az városnak arra való hálója nem lévén, alá küldettünk a vajkai halászokért“, Ezek el is jöttek és a vizák megfogattak. Még pedig először 3. drb. Közöttük a legnagyobb 320 fontos volt. Erre újonnan — mondja tovább a jegyzőkönyv — bele vetvén az hálót az Dunába, akkoron megint fogtak 8. vizát. Ez volt ugyan csodálatos, Szt. Péternek adatott áldáshoz, mert az háló igen kezdett szakadozni és a tizenkét halász nem tudván annyi sok hallal mit cselekedni, kiáltván a szigetben levő szolgákra kiknek az ő segítségükkel mind a nyolcat megfogták! Ezek közül több darab három mázsás volt. A vizákat Bécsben adták el s a város belőle fizette ki a porciót! Csallóköz leghíresebb vizafogói a komáromi, aszódi, szapi. gutái vizafogok voltak a XVII. század folyamán. Leghíresebb vizahalászok pedig a komáromiak, gútaiak, ekecsiek, vzisaiak, nyárasdiak voltak. Az utolsó vizát, mely még nagyobb példány volt három mázsás — a vajkai halászok fogták ezelőtt 20 évvel a sülyi határban. Még egy másik érdekessége is van a vizának. A csallóközi halászok emlékezetében él a haltündér, a halleány alakja. Beszél róla még öregebb dunamenti ember is. Ezeket ma már — mondják a halászok — nem lehet látni. Felső testük nő volt, alsó részük pedig halfarkban végződött. Azt is hozzá teszik, hogy a tenger felől jöttek, mert igazában ez a hazájuk. Ebben rá lehet ismerni a mitosz-képződés magvára. Ezek a halleányok nem mások, mint a Duna egykori vizái. Föntebb láttuk, hogy a tengerből jöttek, igazi otthonuA: a Fekete-tenger. Azt is láttuk, hogy gyakran kiemelkedtek a folyóból, mikor játszadoztak a hullámokon. As^ egyszerű embernek akinek képzelete éjszakának idején megtelik a rejtelmessel, könnyen látott a homályban, sötétben emberi alakot e nagy halban s ha még hozzá-vesszük, hogy a színe is hasoniit az emberi bőr színéhez, Slovenská Stanka. Fiókja Eomárii® m Központ: BRATISLAVA* Betétek: Ke 330,000.000 Alapittatott 1879 évben. Részvénytőke és tartalékalap Ke 130,000.000 Slovensko legnagyobb intézete. Állami közegek által gyakorolt ellenőrzéssel elegendő garanciát nyújt a betéteknél. Betéteket elfogad betétkönyvecskére vagy folyószámlára folyósít: kölcsönöket váltókra, folyószámlákra vagy betáblázásra és értékpapírokra. Ve8Z: idegen pénznemeket. Eszközöl: átutalásokat bel- és külföldi helyekre. Elad: értékpapírokat és sorsjegyeket. Minden a bankszakmába vágó ügyletet lebonyolít. 126
