Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-03 / 106. szám II. kiadás
1927. szeptember 5. Komáromi Lapok 3. oldal. Komáromlbaii, Ingyen vételkötelezettség nélkül megtekinthető 2 Már megérkeztek az őszi-téli női és leányka kabátttjdoaságok olyan óriási nagy választékban, amely minden képzeletet felülmúl. A kedvezményes árak az egész idényben érvényben maradnak ICcrtSSZ Jfe JcnO áruházában Nádor-ntca 25. sz, (az Otthon-kávéházzal szemben). Ságokhoz saját anyanyelvén terjessze be beadványait és azoknak anyanyelvén teendő elintézését követelje. De a nyelvrendelet világosan intézkedik arról is, hogy azok a hatóságok, amelyeknek illetékessége olyan járásokra terjed ki, amelyekben a lakosság kétharmadrésze (66 66*/0) magyar, a magyar felek ügyeit csak magyar nyel ven is letárgyalhassák és elintézhessék. Ami azt jelenti, hogy ezek a hatóságok tisztán magyarul is hivataloskodhatnak. Ilyen járások Galánta, Komárom, Somórja, Dunaszerdahdy, Ógyalla, Pár kány, Feled, Léva, Ipolyság, Tornaija, Királyhelmec, Szepesi és Beregszász. Ha tehát ezekben a járásokban a magyar nyelvet nem veszik a hatóságok figyelembe akkor magának a magyarságnak kell követelnie jogának törvény sierinti érvényesítését. Mert tény az, hogy az egyes hatóságok még ezekben a járásokban sem tartják be mindenütt a nyelvtörvényt. Csak a napokban történt egy eklatáns példa, amely kellő megvilágításba helyezi egyes hatóságoknak e téren való, már gyakorlatba is átvitt törvény ellenes eljárását. Megtörtént, hogy az egyik ősi 92 százalékos magyar város állami anyakönyvi hivatalában megjelent a város egyik tekintélyes polgára és nagykoiu leányának szü'etéséről anyakönyvi kivonatot kért. Le kell szögeznünk, hogy az illető férjes asszony jóval a háború előtt született és így természetesen még a magyar állami születési anyakönyvben van elkönyvelve, természetesen magyar nyelven. Ennek dacára az anyakönyvi kivonatot az állana nyelvén állította ki az anyakönyvi hivatal, ami ellen magyar testvérünk, hivatkozva a nyelvtörvényre, tiltakozott s mivel az anyakönyvi hivatal vezetője, az állami jegyző, a felsőbb katőságtói nyert utasításra és az eddigi gyakorlatra utalt a kérelmező a járási hivatal főnökéhez fordult magyarázatért és itt is jogosan követelte, hogy az anyakönyvi kivonat magyar nyelven állitlassék ki, mert ezt a törvény (55. §) igy rendeli. Ez a szakasz akként rendelkezik, hogy a magyar járásokban a felek kérelmére csak magyar nyelvű anyakönyvi kivonatokat kell kiá l tani, még akkor is, ha a bejegyzés nyelve az államnyelv. Az állami anyakönyvi hivatal erre a járási Jönöktöl telefonon utasítást kapott és a kivonat így magyar nyelven állíttatott ki. De hogy ez igy történt a fél erélyes fellépésének volt köszönhető. (Neveket nem említünk, de ha valaki érdeklődnék ez ügy iránt, készséggel szolgálunk a nevekkel is ) íme, ez a példa is bizonyítja, hogy a szerződésben és törvényben biztosított nemzeti kisebbségi jogokat menyire respektálják a hatóságok, amelyek még a legmagyarabb vidékeken és helyeken is olyan uzust vezetnek be a gyakorlatba, araelyt örvényellenes és a magyarságra mélyen sértő. Minthogy pedig az állam képviselői igy járnak el velünk, igazán sajnálom. En igazán nem akarom gyötörni. És ha magának szenvedés az, hogy engem szeret.. . vagy az, hogy én ... egyszóval... hiszen igaza van : a világon más nő is van. Ezer is, százezer is. És olyan kiváló féifi, mint maga, bizonyára megtalálja azt, akit keres, aki nem gyölri úgy, mint én. — Kamilla! Kamilla gyöngén, szelíden rázta szép fejét. — Hát egyebet nem tudok tenni. Diodor láthatóan küzdött. Min ha azon töprenkedne, szóljon e, vagy hallgasson. Végre is kitört belőle a keserű szavak áradata. A szívnek az sz árvize, aminek egyetlen férfi sem tud gátat emelni a válság pillanatában. — Nem tud! Mit is tehetne! Hiszen már megtette, amit • már megtehetett, Már összorombolfa a lelkemet. Dehát mit bánja azt maea I Akkor se bánfa, hát még most! Én itthagytam, mint szelíd kis virágbimbót, mint egy álmodó virágot. Azt hilterr, hogy rólam álmodik, hogy nem is álmodhat másról, csak énrólam, mint ahogy az én szivem, az én lelkem, az én életem csak magával, csak a maga édes, ragyogó, bűvösbájos szépségével volt tele. Az én álmodó kis rözsabimbómnak tartottam, akiért majd hazajövök. Akkor... egyszer. Az asszony szája szélén mosolygás játszott. Az a nem is kétséges, hanem százértelmü mosolygás, amiben benne van a macska ravaszsága, a lélek legbensőbb mélységeinek minden titka és a szenvedelem őszinte, meleg lázongása. — Akkor! — mosolygott. — És nekem minderről egy szót se szólt... Diodor hevesen közbevágott. — Mit szóltam volna! Én azt hittem, hogy éppolyan jól tudja, mint én. Én azt hittem, hogy maga is ugyanazt érzi. És nyugodtan mentem el. Pedig ahová mentem, onnan «okán nem jöttek vissza többé sohasem. Én visszajöttem. Három év múlva. Bár ne is jöttem volna! Az én kis ártatlan rőzsabimbótn helyett itt találtam magát. A szép, az okos, a feketeruhás özvegyet. — Jobb lelt volna, ha Len Pétert, ha a férjemet is itt találja ? Vértes Diodor majdnem nagyot káromkodott. Nem, az egy csöppet se lett volna jobb. — Nem tudom, jobb lett volna-e, de ez, ahogy van, ugyancsak nem jó. Az embernek tudnia kel! azt, hogy azt az első álmot, azt az első sóhajtást, azt az első csókot, mindazt, ami a bűbájos virág szendergéséből a valóságra ébredt, amiért én sóvárogtam, amivel nekem tartozott... Mindazt más rabolta el. És én itt vergődöm, abban a szörnyű képzelődésben, hogy a gyönyör és a boldogság dobzódását, ami engem illett volna, egy másik ember emlékei között lássam ... Kamilla közel volt hozzá, hogy türelmét veszítse. Föündulását már alig bírta palástolni. A férfi keserű, elkeseredett szemrehányásai fölizgatták. Igen, mind arra, amit Diodor fölhánytorgatoit, ő is ugyanazokkal az érzésekkel gondolt. Ö iselkeserede t, mikor az első vallomás tüzes esküjét hiába várta ... És hiába várta őt is, akinek az esküt el kellett volna rebegnie. Soha, senki se tudta meg és Vértes Diodor most sem sejti, hogy a szegény Len Péter azt a rövid boldogságot, amibe olyan hamarosan be’ehalt s amit most Vértes Diodor a szép özvegy fejéhez vagdal, tulajdonképpen annak a dacos fölháborodásnak köszönhette, ami Kamillát, megsértett szerelme bosszújaképpen a Len Péter karjaiba hajtotta... Mindezt csak ő, egyedül a szép Kamilla tudta. S mind ennek emléke, keserűsége és fájdalma most keresztül-kasul száguldozott ziháló lelkén, mig formás szép ajakét ? szelíd mosolygásra erőszakolta. Az asznem marad más hátra, minthogy saját magunk követeljük minden egyes esetben a magunk jogait és gerincesen álljunk sarkunkra valahányszor jogainkban megakarnak csorbítani bennünket. A törvény alapján állva, mindenkor jogosan követeljük magyar nyelvünk védelmét és érvényesülését. Kulturális autonómia. Komárom, — szeptember 2. Az iskolaügyi minisztérium élén nyolc esztendő alatt számos miniszter fordult meg, ezidő szerint Hodzsa Milán ül a miniszteri székben, aki fontos nyilatkozatokat tett az iskolai autonómiára vonatkozólag. A hivatali elődei nem tudták, vagy nem akarták tudni, hogy mi is az a kisebbségi kérdés és kisebbségi jog. Bechyne vérbeli szociáldemokrata létére nem fojtotta magába a cseh nacionalizmust és ennek mérőszalagjával mért mindent. Srdinko egyetemi tanár, de magasabb képzettsége ellenére sem jutott el ahhoz a megállapitáshoz, hogy a belső konszolidációhoz csak a kielég itett nemzeti kisebbségek sorain keresztül lehet eljutni. Markovics Iván, mint helyettes miniszter légionárius álláspontról nézte a magyar kulturális ügyeket és a legjobb esetben bürokratikus módon intéződtek el ezek, bár a legtöbb alkalommal megállapíthattuk, hogy a magyar kisebbség kívánságai teljesülésbe nem mentek még alárendelt kérdésekben sem. A nacionalizmus hőskorában a Krpelec szabású tanfelügyelők játszottak a kultúra primhegedüjén és a Simecek—Garák, akik a magyar iskolákat legszívesebben átmázolták volna csehszlovákra, ha ez módjukban áll. A politizáló tanfelügyelők, a Vollayak, a tanítóság vállain akartak emelkedni igazi céljuk felé. Hodzsa Milán, aki a magyaroknak nem barátja, de a politikai iskolákat nem Rózsahegyen és Turócszentmártonban, hanem a magyar parlamentben végezte, több érzékkel akart megpróbálkozni azzal a nagy problémával, amely a csehszlovák államra nézve a kisebbségi kérdés megoldásának kiindulását jelentette: a magyar kisebbség kulturális autonómiájával. Sine ira et studio megállapíthatjuk, hogy nyilatkozatai korrektek szony, a szerelmes asszony a veszedelem ilyen pillanataiban hihetetlen erőfeszítésekre képes. Kämilla mosolygott. A férfire vetette gyönyörű két szemét, melyben titkának minden ingerlő izgalma ragyogott. — Kedves Diodor, — szólt és nem a hangja, csak a szive reszketett, — maga féltékeny... — Én? — Igen. Maga féltékeny egy szegény halottra, afci már nem védelmezheti magát. Maga féltékeny a szegény Len Péterre ... Diodor szeme vakmerő villámokat szőrt vissza a Kamilla szelíden fénylő szemébe: — És ha féltékeny volnék? Vájjon csoda volna-e, ha féltékeny volnék ? Kamilla csak mosolygott. Csöndesen, majdnem megfontoltan tette le kezéből a kézimunkát és összes szerszámjait a zongorára Ugyanazzal a tétova, ugyan azzal az ezerértelmü mosolygással közeledett a férfihez. Észrevétlenül, ahogy csak a szerelmes asszony tud, szinte odabujt a férfi karjai közé és ráemelte két ragyogó szemét. Már lágy volt, már reszketett is a hangja, mikor a férfi haját jobb kezével hátrasimitotte, hogy jobban a szemébe nézhessen. — Hát jobb volna, ha élőre kellene féltékenykednie ? Mondja, jobb volna ? Dicdornak a szive hevesen tiltakozott. Ördögöt volna jobbl Semmi se volna jobb. Mert ez a legjobb. Hogy ez a gyönyörű teremtés itt van akarja közelében. Csak át kell ölelnie és magához ragadnia mindazt a boldogságot, ami rá vár. Amit neki tartogat, ifjúsága és szépsége viruló pompájában. És Diodor nem habozott. Diodor átölelte és magához ölelte. És elfelejtette, ebben a piilanataan igazán teljesen elfelejtette a szegény boldogult Len Pétert mindenestül. voltak, amidőn a lélekrablást elitélte és beígérte a magyar iskolai autonómiát. Ennek az ígéretének konkrét alakot kellett volna öltenie már hónapokkal ezelőtt és sajnálnók, ha Hodzsát, az élesszemü politikust a Rothermere-akció ebben a szándékában egy pillanatig is befolyásolni tudná. Ha Hodzsa is az Ígéreteknél marad, amiből túlontúl jutott ki nekünk ebben a köztársaságban, úgy politikai hitele erősen devalválódik. Hodzsának programjában van, vagy volt a kisebbségi kulturális kérdéseknek a rendezése, ami első sorban a magyar iskolákra vonatkozik. A magyar nemzeti kisebbség a törvény alapján állva nem szándékozik követeléseiből semmit sem elalkudni. Ha csehszlovák kisebbségnek elemi és polgári iskolákat állítanak, akkor mi is követelhetjük ezt mindazon községekben, ahol a magyarság számaránya a húsz százalékot elérte. Tudott dolog, hogy a magyar kisebbségnek sem a szlovák nyelvvidéken, sem azokon a helyeken, ahol szórványokban bár, de tekintélyes számmal él, iskolája nincsen. Már pedig, ha egyenlően adózunk és katonáskodunk,- pedig ebből mi vesszük ki legjobban a részünket, akkor jogunk van iskola-igényeinknek százszázalékos kielégítésére. A magyar iskolákon alapul az iskolai vagy kulturális autonómia. Természetesen nemcsak az elemi és a magasabb fokú népoktatás köréhez tartozó polgári iskolákhoz van a magyar nemzeti kisebbségeknek igénye, hanem a középiskolákhoz és szakiskolákhoz is, Ha Komáromban az itt lakó állami alkalmazottak családai részére fel tudták állítania a kisebbségi csehszlovák polgári iskolát, akkor a tizenkétezer lakost számláló Gúta községnek szintén kijárna a polgári iskolája a törvény alapján is. Ha Dunaszerdahelyen, ahol száz százalékos magyarság él, tudtak csinálni szlovák tannyelvű polgári iskolát, akkor ugyanott a magyar nyelvtöbbségnek föltétien joga van 'magyar tannyelvű polgári iskolához. Es ez igy folytatódhatnék végig egész Szlovenszkon. A kulturális autonómia szervei a közigazgatás keretében állitandók fel. Már eddig is megrendelte a törvény a közmivelődési tanácsok felállítását és fel is állították azokat a magyar nyelvterületeken- a szlovák kisebbségek számára. A magyar többség kultúráját intézze el maga, úgy ahogy tudja. Az iskolánkivüli oktatás fontos ügye csak magától bukdácsol előre a magyar nyelvvidéken, ahol a hatóságok bizalmatlanul és rossz szemmel nézik a magyar kulturális szervezetek működését. A legtöbb azután megfélemlítve alig ad magáról életjelt. Tudjuk, hogy egyes falvaknak egy műkedvelő szinelőadás engedélyezésért valóságos kálváriát kell járni, de ugyanott minden nehézség nélkül kaphat akármilyen csepürágó engedélyt mutatványos előadásokra. Szóval a megértés még úgyszólván teljesen hiányzik hatóságainkból a magyar kultúra iránt. Nem is beszélünk arról, hogy a kulturális szervezkedéseinket csirájában elfojtották vagy azok keletkezését szabotálja a kormány és éveken keresztül nem hoz határozatot ilyen alakulások engedélyezéséről. Holott a virágzó kultúra állami érdek akkor is, ha az a kultúra nem cseh, vagy szlovák, hanem magyar. A magyar irodalmi egyesületek, magyar színészet nem kap támogatást, mig a cseh és a szlovák ilyen vállalati*
