Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-28 / 64. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1927. májas 28. alanti cikkekben Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. láO Férfi fehérnemű, Női sxineg nadrággombul, Äßi- ás férfi harisnya, Mosó selyem harisnya, Női selyem alsónadrág, Vulkán és bőrfcofferek, Divatos bőr retikülök, Kötött pull-over és mellény, Férfi Pyjamas, Nyakkendő újdonságok, Mosó játszó ruha, TETRA babakelengye, Félharisnya és matrózing, Vászon zsebkendő, Divatemyők és bambusbotok, Crépe de chine sálok, Sport gyermekkocsi 98 Ke, ezenkivül különlegességek szek­­rényalaku és szijjrugós kocsikban. 3 0< —. <1 ^Svehla miniszterelnök Bartos dr.-nak, a ^miniszterelnökség osztályfőnökének kíséretében automobilon a Hradsinba ment, hogy a köztársaság elnökével tu­dassa újra való megválasztását. Svehla közli az elnökkel megválasztását. í Svehla dr. miniszterelnök 12 óra 25 perckor érkezett a Hradsinba s azonnal az újonnan megválasztott el­nökhöz ment, akinél több mint negyed óráig időzött. A köztársaság elnöke és a miniszterelnök ezután 12 óra 50 p - kor elhagyták a Hradsint és automo­bilon indultak a nemzetgyűlésbe. £ [Az elnöknek az u'cán és a nemzet­gyűlés termébe való belépése alkalmá­val is nagy ünneplésben volt része. A nemzetgyűlés termében a kommu­nista, német nemzeti párti és a német nemzeti szocialista képviselők és sze­nátorok padjai üresek voltak. Masaryk fogadalomtétele. U Miután Malypeir elnök újra megnyi­totta a felfüggesztett ülést, Svehla Antal dr. miniszterelnök rövid üdvözlő beszé­det intézett az elnökhöz és méltatta a köztársaság érdekében kifejtett tevé­kenységét. Svehla dr. ezután felkérte az újonnan megválasztott elnököt, hogy tegye le a fogadalmat az alkotmányra. A miniszterelnök felolvasta a fogadalom szövegét, mire Masaryk dr. a nemzet­gyűlés tagjai felé fordult s ezzel a ki­jelentéssel: „Fogadom!* letette a foga­dalmat. Az elnök ezután fogadta a két ház elnökének, a miniszterelnöknek és a kormány tagjainak üdvözlését, majd pedig kíséretével elhagyta a parlament épületét. Kik szavaztak üres lappal. Masaryk ellen, illetőleg üres lappal a következők szavaztak: 16 cseh nem­zeti demokrata, 34 szlovák néppárti, 9 német nemzeti szocialista, 14 német nemzeti, 8 magyar nemzeti párti, 6 magyar keresztényszccialista, Stribrny 3 hive és 1 ruszin; összesen 91. Eszerint tehát még 13 koaliciós tör­vényhozónak kellett üres lappal sza­vaznia. Trencsénteplicz csodás hatással gyógyít csúzt, köszvényt, ischiast. Legerősebb hőforrások és iszap­fürdők. Pensió-iakás 40 Kő-tói. Információ: Lengyel Jenő Komárno Tolnai u. 5,, vagy a fürdőigaz­­gatóság.__________________383 Kereskedelmi tevékenység politikai propagandával. Komárom, — május 27. A londoni Arcos-házban folytatott for­radalmasító politikai üzelmek leleplezése után Angolország azon a ponton van, hogy Szovjetoroszországgal megszakítja az összeköttetést és diplomáciai képvise­lőit visszahívja. Bebizonyosodott, hogy az a szovjetkeieskedelmi delegáció, amely közgazdasági képviselet álarca alatt messze elágazó szovjet propagandát folytatott, nem volt más, mint Szovjet­­oroszországnak politikai ügynöksége, amely angoleilenes akciót Űzött és visszaélt azzal a bizalommal, amelyben Angolország részesítette, A szovjetunió kormánya az egész világon ugyanazt a tevékenységet fejti ki. Ügynökei a világ forradalmasítását készítik elő, mindama országokban, ahol akár mint eiismert kereskedelmi dele­gáció vagy képviselet, akár mint hamis útlevelek segítségévei belopózott titkos társaságok működnek. Hogy eme műkö­désük folytán előbb utóbb összeütközésbe kerülnek az országok kormányaival, nem szegi kedvét a mai Oroszország veze­tőinek, a mindenre készen álló, elszánt kommunista agitátorok tovább folytatják aknamunkájukat és a sejtrendszer Ki­építésével remélik, hogy egyszer végre elérhetik céljukat. A ma még fennálló polgári rendnek ez esküdtellenségei elsősorban Orosz­ország nagy természeti gazdagságának előnyeit használják fel arra, hogy fő­képen az ipari államokkal kereskedelmi összeköttetést szerezzenek. A természeti kincsekben kiaknázhatatlanui gazdag or­szág térmékei a háború előtt is nagy keresletnek örvendtek az európai nyugati államokban, amelyek azoknak fejében ipari termékekkel árasztották el az orosz piacot, Bár az egész világgal szemben találja magát a kommunizmus,mégis azok az európai államok, amelyek ipari gyárt­mányaikkal az orosz piacokat a háború előtt is uralták, a háború után is arra tö­rekedtek, hogy a régi összeköt etéseket felújítsák és visszaszerezzék. Tudjuk jól, hogy Németország után Anglia voit az, amely kereskedelmi egyezséggel kapcso-A karaván starja, Irta: Kiszely Gyula. “ Még mindig a Héráidnak szolgáltam. Ott, ahol a Kelet aggastyán kultúrája fut össze a Nyugat legifjabb eszmevi­harával. Népfajok és világnézetek ösz­­szevonását világnézetekkel és népfajtá­val, hozták és hozzák az újságjaink, — de voltak más kalandjaink. Nem em­beröltőről, csak egy emberről szólok. Ahol egyet morzsolt össze nem a világnézet, csak az, hogy más fajnak volt a gyermeke. Mást parancsolt neki a becsület, a szerelem, a leánysors. Annak emelek csöndes emléket itt.. • ^ Más valami volt a neve, de ha mond­ták, Milevkának hangzott, hát Milev­­kának hívtuk. Gyorsan rátanult. Ked­ves, készséges leány volt, pedig valami magas vérből származott. És magas házból is. Olyanból, amelyet no­máddá formált vissza a háború, vagy a bolsevik borzalom. !£_ Egy karavánnal huztunk a véres vö­rös nyomon és 5 volt a karavánnak starja. A magas, égbe fúródó kőcsu­­csok között olyan volt, mint egy tűz­pirossá feslő aloe-virág, amelyet töves­­től kitépett az orkán és visz Isten tudja hová, Isten tudja honnan. Addig pedig minket gyönyörködtet. Nappal velünk hajszolta a furcsa, wa­piti forma őzet, este a naftával itatott fákly a-köröndben a harcosok halk bala­­laj ka pengetéséhez panaszos dalokat éne­kelt. Táncolt is. Vad ütemü, mosolyosőr­­jöngésü táncot, melytől megrészegedtek a férfiak. Éles, uszító rikoltgatással csaptak a zenébe, metsző ritmusú te­nyércsattogással kisérték a Milevka szökellését, míg egyszer hüvelyből re­pültek a holdkifli ivü kardok, nekilen­dültek a harcosok és az éjszakának rőt lobogással világított foltja megtelt vil­lámgyors mulinékban kígyózó pengék, ezüst cikkázásával és kemény csizma­sarkok tompa topogásával. — Milevka bóditóan táncol, — mond­tam a khánnak, aki az apja volt, vagy talán nem is volt az apja Milevkának. Hosszú, deres szakállu óriás volt és szőnyegeket vitt a karavánban. — Milevka bóditó virág, — bakkan­­tott vissza a tnordképü khán, nehezen törve a franciát, — de tudod ugy-e mylord, hogy veszedelmesek a bóditó virágok. Jól teszed, ha nem nyúlsz hozzá. — Ezt mond el Mirzának, — biztat­tam fennen a khánt. — Mi nyugatiak tudjuk a mi botanikánkat, A khán kikereste a táncolok között a Mirza vad, lógós-bajszu, Atlas-vállu alakját és végigmérte. — Tavaly is járt itt egy nyugati, — gordonkázta aztán — az, úgy látszik, nem tudta a botanikátokat. A mienket se. Egyszer halált szívott magába. Há­rom vágtányira meglelheted a csontot, amit a sakál ott hagyott belőle. — Ezt Mirza tette, «— kérdeztem a khánt — vagy te? A khán a csillagokra meresztette a szemeit. — Ki tudhatná, — mondta tettetően — a virágillat tette. — Ide nézz khán. — A revolveremet mutattam. — Ennek a virágnak is van veszedelmet lehelete. És gonosz magja is van. Ahányan itt nyugatiak vagyunk, ilyen virágja itt mindegyiknek van. Meg ne ártson valamelyik nektek.., Milevka ezen az estén is megszökött a táncolóktól. Odajött a mi sátrunkhoz. Jimnek egy palack triple-seeje volt, azt nagyon szerette a lány. És talán a mi társaságunkat is szerette. A szőnye­günkre kuporodott és bájos, vadcica gráciával a fügeszeszbe mártogatta a rózsás nyelve hegyét. — Milevka — mondtam neki — mi holnap elhagyjuk a karavánt. A khán neveletlen volt. Velünk jössz, vagy ma­radsz velük ? A leány nagy bagolyszemet nyitott reám. — Azt te mond meg, mylord. Veletek megyek-e, vagy maradok. A khán Mir­zának ígérte az övemet. De én nektek adtam a szivemet. — Ez elég, — mordult bele Jimmy — ha a szived velünk hoz, velünk jössz. Mikor az őrtüzek pislogni kezdenek, nyergelünk és viszünk. Milevka, késszen légy. Aki utunkba áll, leütjük. Milevka összetette a mellén a kezeit. — Úgy lesz, mylord. ... összecsenditettük a kupicáinkat és felhajtottuk... és mikor az őrtüzek pislogni kezdtek, négy körmükre állí­tottuk a berber méneinket. Gaston a tehervivő pónikat fogta vezetékre. Jimmy Milevkát tette nyeregbe. — Isten nevében, előre. Galopp ... Elugrattunk. En jártam elől. A leg­első kőszikla mellől valaki a kantá­romba kapott. Sötét volt, a mén von­szolta pár ugrást, én meg revolverfokkal kupán vágtam az alkalmatlankodót. Eívágódott. Bizonyos nem voltam benne, de a Mirza vadul forgó szemfehéreit véltem felismerni és a torkába fűlt rekedt hörgését. II. Levertük a cöveket, kifeszitettük a ponyvát és a földre borítottuk a leg­szebb szőnyegünket. — Ez lesz a sátorod, Milevka. Milevka megint összetette a mellén a kezeit. — És melyik lesz az én uram, mylord? — kérdezte ünnepiesen. Egymásra néztünk. A leánynak igaza van. Elraboltuk. Az ő becsületük sze­rint most férjhez kell adnunk vagy vennünk. De melyikünknek? Melyik­nek adni és melyiknek venni ? — Az urad majd a sátradba jön, Miievka. Akkor megtudod. — Várni fogom . . . Milevka sarkon fordult, mi meg ösz­­szedugtuk a fejünket. Tetszett a lány mindnyájunknak. Szörnyen tetszett. De valami barbár ritusu házasság még se volt az Ínyünk szerint. Komolyan venni nem tudtuk és bolondot űzni Milev­­kával nem akartunk. Eltartott egy időt, amíg végre Jimmy a vállát vonta. — Egynek mégis el kell venni, ha más nincs, leszek én a boldog. Ha egyszer elraboltuk — elraboltuk. — De hát mi az ördögnek raboltuk el? — Isten tudja. Féltékenység, irigység, kalandvágy. Talán valami szerelem is. Igen. Az a félszeg, szegény szerelem, amely esze nélkül vágtat át mindenen, ami csak akadály, veszedelem, halál, de földbe gyökereznek a lábai egy pár latba került a szovjefálllammal, amelyet a franciák is igyekeznek újra megszerezni a maguk gyártmányainak. Angliát azonban nagy csalódás érte. Már a most folyt keleti háborúban kitűnt, hogy a szovjet keze működik a kínaiak forradálmában, de végképen ki kelleti ábránduinia Angolországnak a szovjet kereskedelmi barátságából azok után, amiket a rendőrségnek az „Arcos“ kereskedelmi társaságnál végrehajtott házkutatása nyilvánosságra hozott,amely­ből világosan kitűnik, hogy a szovjet és a III. internaciánálé Nagybritániával szemben ellenséges magatartást tanú­sított. Az adatok, amelyek napvilágra kerültek, az angol kormányt határozott lépés magtételére kényszerítették és bár bizonyos gazdasági körök, amelyek Szovjetoroszországban nagy mértékben érdekelve vannak, igyekeznek megaka­dályozni a szakadást, mégis elkeli ké­szülve lenni arra, hogy Angotország olyan példát fog statuálni, amelynek következményei nem hagyhatják hidegen a szovjet urait sem. Azonban bármilyen érzékenyen érintse is a szovjetet Anglia szakítása, azt is meg lehet állapítani, hogy Nagybritannia e nagy horderejű lépése meglehetősen kínosan érinti az angol ipart és keres­kedelmet és el lehet mondani, hogy ebben a küzdelemben a nagyobb ál­dozatot Anglia hozza meg. Mert hiába mondja Chamberlain, hogy az Orosz­országgal való kereskedelem nem függ a kereskedelmi szerződéstől vagy dip­lomáciai összeköttetéstől, mégis min­denki érzi Angliában, hogy a már évek óta fennálló kereskedelmi összeköttetés szilárdsága mégis csak függ attól is, hogy a két állam között politikailag milyen viszony áll fönn. Senkinek sem juthat eszébe, hogy a szovjetpolitika titkos módszerének alkalmazását jogos­nak ismerhetné el valamely állam, de az történelmi tény, hogy maguk a nagy­hatalmak magatartása érlelte meg any­­nyira a helyzetei, hogy a viiág külön­böző pontjain a haiárt nem ismerő szovjet-propaganda időnként kirobban­hat és kirobbanásával veszélyezteti a nagy hangon hirdetett világbékét. Volt idő egyszer, még a háború alatt, amikor radikálisan segíthettek volna a hatalmak a világveszedelmen. vad ceremónia előtt. Ej, nem leszek félszegebb Jimmyné). — Nem úgy, old man — mondottam nagy képpel — egyikük nem rosszabb a másiknál. A sorsra bizsuk. Fej vagy irás. Kitűnt ekkor, hogy Gaston kiskorú, nem nősülhet. A német meg már há­zas. Gyereke is van. Csak ketten jö­vünk számba. Jimmy feldobott valami tallért. — írás . . . — Fej . . . Jimmy nyerte el Milevkát. — All right. Lássuk a szertartást — mondta hidegen. A német, aki két riport között nép­rajzi kutatást is végez, kitanitotta Jimmyt. A leányt itt veszik vagy rabol­ják. Ha egyszer így vagy úgy, ott van a sátorban, az ember elvágja a leány övét és minden rendben. Kiszívtuk a pipáinkat és aludni tér­tünk. Minthogy az én sátramat adtuk Milevkának, gallyakból rögtönöztem kunyhót. Odavetettem magam a zize­­gős fekhelyre és veszettül elégedetlen voltam. A lombtetőn át pislogott rám a fiastyuk és csillagképlethez méltatlan fintorokat vágott rám. Azt éreztem, hogy a fiastyuk is szamárnak tart és magam is ostobának találtam ma­gam. Olyan sok boldogság van a föl­dön, hogy bután elrúgjuk magunktól, mikor néha szembejön. Feltesszük egy idétlen pénzdarabra, amit a sors kínál, aztán átkozzuk a sorsot, ha a végnél, mikor a nagy kaszáláskor a nagy ka­szás teszi torkunkra a pengét, csak riportot irtunk és semmit se éltünk .. , Pedig mihozzánk közel itt a nagy kaszás. Talán most száll le túl amott a hágón. Vagy ott a sötét völgyben vár ránk, ahová mi szállunk le holnap. Nem. Még ma hajnalban. Nehéz léptek ropogtak a gallykuny­hóm felé. Felkettyentettem a detektiv­­lámpát. Valaki jön. Jimmy tántorgott bele a fénykörbe. A vászonzekéjén végigcsorgott a piros vér, markolatig a kulcsesontja alá döfve állt ki a vállából a rézveretü szaru,

Next

/
Oldalképek
Tartalom