Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-14 / 58. szám
4. oldal, Komáromi Lapok 1927. májas 14. Az emberi akarat küzdelme az Atlanti-óceán felett. Irta; Krepelka Elek. Két név koré koncentrálódott ezen a héten a kulturvilág érdeklődése, két francia repülőtiszt: Nungesser és Coli neve köré, akik — most már biztosra vehető — az Atlanti-óceán hullámaiban lelték halálukat. Valószínű, hogy az alig harmincöt éves délceg Nungesser kapitány, a franciák büszkéit pilótája, akinek mellét ünneplő ruháján temérdek érdemrend díszítette, mint ahogy egyik képeslapban láttam, amiket a háborúban lelőtt csaknem őtven német repülőgépért kapott, maga sem hitt nagyon a sikerben, amikor az öt tonnás „Oizeau blanc“ oldalára ráakasztotta végzetes útja előtt a koporsót, halálfejet és más hátborzongató dolgokat ábrázoló talizmánt, amely nélkül nem tett meg egyetlen veszedelmesebb utat sem. Tisztában volt az űt jelentőségével, aminél csak a távolság és a veszedelmek lehettek nagyobbak, miután mégis csupán egy gyenge biplánra kellett az utat bízni. Másrészt azonban sietni kellett Nungesser kapitánynak és társának, a félszemű Coli-nak, mert a túlsó parton riválisok vannak, Amerikában két vakmerő pilóta, Barthand és Cham berlain ugyancsak készülődtek az óceán átrepülésére, és ahogyan az egyik oldalon Le Bourgetban a meteorologiai jelentések pontos figyelése, esztendei számítások, kísérletezések után várták az alkalmas időt, éppúgy az Atlanti-óceán másik partján Mitchel-Fieldben is lesi a másik két pilóta a korszakos jelentőségű ugrásra megfelelő időt. Tény, hogy Columbus útja után ez lett volna 3 legcsodálatosabb ut, amit az ember megtett, ha sikerül Nungessernek és társának az Atlanti-óceán felett Franciaországból Amerikába átrepülni másfél nap alatt egyfolytában azt a mintegy 5600 kilométert, amelyet a legsebesebb oceán-jáió hajók is átlag nyolc nap alatt tesznek meg. Vasárnap hajnalban történt meg a nagy nekibizakodás Le Bourget repülőteréről, ahol már napok óta szuronyos katonák őrizték a biplánt. A franciák nemzeti eseménynek tekintették Nungesser és Coli vállalkozását, aminek sorsát talán csak egy kis csavar is el tudta dönteni. Ezért őrizték fegyveres katonák a repülőgépet, nehogy avatatlan kezek véletlenül, vagy inkább akarattal hozzányúlhassanak a géphez, amelyen minden kis szögecskének a maga helyén kell lennie és ha csak egy kis csavar nem lesz rendben, kész a nagy zuhanás, mert az óceán felett nem lehet csavarokkal bíbelődni. Vasárnap hajnalban Le Bourgetben lázas órák voltak. A kormány hivatalosan búcsúztatta el a két pilótát a nagy útra és a montmartrei éjszakából autók hozták ki a frakkos ruháju urakat és a mélyen dekoltált hölgyeket, akik az átlumpolt éjszaka után meghatódott komolyan vettek búcsút a francia nemzet két merész fiától. Nungesser és Coli repülését a franciák elsősorban nemzeti ügyüknek tekintették, ha a repülés sikerül, a franciák a levegőben is kivívták maguknak a gloire-t és ami a franciáknak leghiubb törekvésük, hogy továbbra is méltók legyenek a gloire nemzet fogalmához. Hiszen az Atlantióceánt átrepülték már többször, bár ilyen rövid idő alatt és egyfolytában, mint Nungesseréknek kellett volna az utat megtenni, még repülőgépen nem tették meg soha. De Z R. III. útja is bírt legalább ekkora jelentőséggel, amit két évvel ezelőtt tett meg, mikor egy őszi napon felszállt a Friedrichshafenban Eckener kapitány monstruma és 75 óra 35 perc után kikötött Boston-Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászati = betegek részére. = Mérsékelt árak! = Mérsékelt áraki Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferenc-u. 3. sz. Telefon 68. 790 Telefon 68. ban. A franciák akkor dühös féltékenységgel tekintettek a németek sikerére, éppúgy, mikor most pár hónappal ezelőtt Mussolini embere: de Pinedo őrnagy akarta javítani a rekordot. A franciák tudják, hogy a jövőben milyen nagy szerepe jut a levegő birodalmáf nak és hogy a jövő azé a nemzeté, I amely legjobban kisajátítja magának ezt a határtalan birodalmat. Ezért a rendkívüli sietség a franciáknál, hogy ők repüljék át először egyfolytában az Atlanti óceánt, még pedig közönséges repülőgépen és nehogy a két amerikai pilóta, vagy más nemzet megelőzze Őket. Hogy mennyire a legbensőbb, saját nemzeti ügyüknek tulajdonították ezt a vállalkozást, abból is kitűnt, hogyan ünnepelt Páris, mikor egy hiób hír tudatta velük, hogy Nungesser és Coli hétfőn este megérkeztek New yorkba. Páris tombolt, ujjongott, sirt örömében, megmámorosodott az egész város, az Invalidus dóm előtt üdvlövéseket adtak le, Le Bourget felett repülőgépek rakétákat szórtak, Painlevé hadügyminiszter üdvözlő táviratot küldött Newyorkba Nungesserhez és Colihoz, a párisi amerikai nagykövet személyesen gratulált Briandnak, a gyönyörű májusi estén ezer meg ezer tüntető vonult fel a középületek előtt, a házakat fellobogózták, az utcákat zenekarok járták végig. Páris úgy ünnepelt, mint julius 14-én szokta Bastille ostromának napját. Mindenütt felhangzott a Marseilles dallama: Le jour de gloire est arrivé ... A dicsőség napja megérkezett. Legalább is a boldog franciák azt hitték, hiszen a dicsőség napjára predesztinálta őket a múlt számtalan esete, egy Austerlitz, egy Wagram, és I ez a dicsőség napja ébredt fel leg- i utóbb pár évvel ezelőtt Versaillesben is. Az öröm elsietettnek bizonyult, jött a másik hir, az igazi: Nungessernek és Colinnak nyomuk veszett. Páris közönsége egyik deliriumból a másikba esett, a tömeg nem hitt a cáfolatoknak, az \ amerikai sajtóirodák rosszakaratának \ minősítették az egészet, a párisi amej rikai követséget rendőrségnek kellett j megvédenie, mert a tömeg be akarta 1 törni az ablakokat, a boulevardokon több százezer ember lázongott, akiket a rendőrség és katonaság alig tudott ’ szétoszlatni. Páris lakossága olyan volt s ezekben az órákban, mint a hisztérikus, I kielégületlen, megsértett asszony. Re; megett, lázadozott, dühöngött a magá- i énak hitt és elvesztett presztízsért: Páris j csak hiú volt most is, mint pár órával I ezelőtt, mikor a boldogító tudatban mámorosodott. Az idő pedig múlott. Nungesserék gépe 45 órás akció-rádiusszal bir, ha ez alatt az idő alatt nem találják meg őket, elveszettnek tudhatók. Jöttek a hírek, az amerikai kormány több hidroplánt és torpedó-rombolót küldött a francia repülők keresésére, hatalmas reflektorok világítják a tengert és miéden nyílt tengeren levő hajót értesítettek — eredmény nélkül. Nungesser és Coli vállalkozása nem sikerült. Talán valahol a kalkulálások körül történt a hiba, vagy a motorba következett be deffektus : ki tudja ? Avagy | a meteorologiai megfigyelések nem vol I tak megbízhatók. A „Páris“ ócenánjáró ; hajó kapitánya szerint az Atlanti-óceánon 2 ugyanabban a zónában, mikor a francia \ pilótáknak kellett volna elhaladniok, órí- I ási vihar dühöngött és a hullámverések | olyan erősek voltak, hogy még a ha- I talmas óceánjáró fedélzetét is teljesen I ellepte a viz. Lehet, hogy a repülőgép nem tudott megbirkózni a viharral, le ! kellett szállnia a tengerre, ahol a hullámok ereje pozdorjává törte a gyenge alkotmányt. A franciákra nézve nagy 1 csalódást és tragédiát jelent ez a sirt er-Ítelenség, pedig a légi-gloire fényét olyan kiszinezetten látták már maguk t előtt. Nungesserben és Coliban elvesz- I tették két legjobb pilótájukat és most i már kevesebb valószínűség van arra, | hogy övék lesz ennek az útnak a di| csösége. Berthand és Chamberlain ame| rikai pilóták a francia nemzet gyászára 1 való tekintettel a francia kormány ké- I résére egyelőre nem startolnak, de s bizonyos, hogy az ut, a dicsőség I és talán az Orteig-dij huszonötezer dollárja nemsokára őket is elindítja, vagy esetleg még más nemzet fiai is vállalkoznak erre. Mindenesetre az Atlanti óceán álrepülésének ideje repülőgépen már nincsen messze, az aviatika fejlődése rövidesen ezt is meghozza, hiszen emlékezzünk csak vissza, milyen nagy eseményszámba ment, mikor 1909-ben Blériot átrepülte a La Manche csatornát, ami ma már mindennapi teljesitmény. A két tengerpart néhány éven belül nem lesz meszszebb egymástól, mint ma Páris és Budapest közölt a távolság, 14—16 órányi idődifferencia középsebes géppel is. A távolságok és az idő rövidülésével uj perspektívák nyilnak majd az emberiség előtt, olyanok, amelyek ma még csak a fantázia ködös világából derengenék felénk. De Nungesser és Coli tragédiája a francia nemzet nagyságára is vet dicsőséget, mert ilyen fanatikus lelkesedésbe, lelki hullámzásokba tudta őket a két pilóta sorsa ragadtatni és lelkesedés, hit, rajongás nélkül, de légióként mártírok nélkül alig képzelhető el fejlődés. A franciáknak joguk volt reménykedni, hinni, és sajnos, hogy ez a remény, amelyet Nungesser és Coli útjához fűztek és velük együtt az egész kulturvilág is, már csak Nungesser matrónakoru édesanyjában van meg, aki az anyák erős bizakodásával még most is azt hiszi, hogy Charles fia szerencsésen kötött ki partra . . . ideiglenes gyöngélkedés I Ha szenved tőle, dörzsölje be homlokát és halántékát eredeti ALPA menthol-sósborszesszel. Jótékonyan hat az „ALPA“ borogatás is, fele mennyiség hideg vízzel higitva. „A L P A“ menthol-sósborszesz eredeti csomagolásban minden gyógyszertárban, drogériában és illatszertárban kapható. 840—3 Nagy fagykárok Csallóközben és a monostori szőlőkben. Az első fagyosszent nagy fagyot hozott. — Szőlő, gyümölcs, kapásnövények szenvedtek legtöbbet. — Még a virágjában levő rozsban is nagy kárt okozott. — — Saját tudósítónktól. — Komárom, — május 13. A régi magyar közmondás a fagyosszentekről szomorúan bizonyosodott be megint, mert csütörtökön reggelre nagy meglepetésekre ébredtek gazdáink. A fagy nyomai a nap felsütése után kezdtek mutatkozni és délre már leforrázva lankadt le a növények lefagyott szára és indája. A Csallóköznek dunamenti községeiben erős fagy volt csüíörtökön hajnalban, amikor kitisztult az idő és a csillagok fénye szikrázott a ritka levegőben. Hajnali négy órakor már a fagypont alá sülyedt a hőmérő higanya és sok helyen mínusz 2-3 fokot mutatott. Természetes, hogy elsőnek a legkényesebb növény, i a szőlő érezte meg a levegő hirtelen lehűlését és friss hajtásai lefagytak. Csallóközben és Puszta Monostoron körülbelül le is szüreteltek ezen a szomorú hajnalon, mert a későbbi hajtá| sók csak leveleket hoznak, de gyümöl\ csőt nem. Igen nagy kárt tett a gyümölcsösökben is a fagy és a korai gyümölcsök : cseresznye, meggy, barack áldozatul estek. A mezőgazdaságban a kerti növények közül több megérezte a fagyot. lg/ a korai borsónak sokat ártott, a babot is megcsípte a hideg, levelei sok helyen teljesen elsárgultak. A legfontosabb fogyasztási cikk, a burgonya is sokat szenvedett. Levelei mintha leforrázvaglennének. Kihajtani ugyan újra kihajt, de termést már nem hoz olyant, mint az első hajtásai után hozott volna. Nagy kár van a kukoricában is, amely szintén megérezte a fagy hatását, sőt a cukorrépa is, amely most kelt, szintén elfagyott egyes vidékeken. A fiatal dohánypalántáknak is nagy vesztesége van a fagynak jobban kitett helyeken, főleg a homokos talajban. Komáromban az Erzsébelszigeten mérsékeltebb hatása volt a fagynak a két viz között, ahol a párolgás nagyobb. Heilyel-közzel az északnak fekvő növények szenvedtek valamit a fagytól. A legnagyobb kár, mint értesülünk, a virágjába borult rozsvetésekben van, amelyeket a fagy szintén leforrázott. Ezeket akár le kaszálhatják, mert már termést nem hoznak. íme egy éjszaka mily sok kárt tehet a gazdának, aki egész évi munkájának eredményeit sirathatja. Komjáthy Jenőné hetven éves. Budapest, május hó. Kivételes emberek jutnak oly fényes és mégis megható, impozáns ünnepléshez, mint Komárom város polgári leányiskolájának hosszú esztendőkön át volt igazgatónője: özvegy Komjáthy jenőné jutott. A szeretet, a ragaszkodás, i a tisztelet nemcsak a külsőségekben, a rengeteg szebbnél-szebb virágokban ; nyilatkozott meg, de a valóságban ott í volt a szivek alján és az érdemeket ' méltató szavaknál örömkönnyeket csalt ! ki a szemekből... Mert ezen az estén i fehérhaju, az élet nagy küzdelmeiben részt vett férfiak, komoly pedagógusok, ; családos anyák sem bírtak könnyeikkel; csak a kis Komjáthy unokák, két arany \ hajú szépséges leányka dacoltak a megj hatottsággal és ragyogó arccal, büszkén ; örvendeztek. A felnőttek talán a múltat . siratták ezen a fenségesen szép estén \ és az unokák, a jövő napsugarat, boldogságát érezték? Azt mondják, hogy a gyermeknek ösztöne van ... Komjáthy Jenőné hetven évesl Ezt mondja mosolyogva ő. A küzdelmek, a harcok, az odaadó munka és az idő s vállait egy kissé meghajlították; haja olyan fehér mint a ragyogó hó, de vo- i násai nem változtak. És a lelke, a lelkesedése sem változott, amely talán ma l fiatalabb, elevenebb, erősebb, mint volt. Amikor beszélt, érezni lehetett, hogy ez a nagyasszony most a múlt emlékei közölt megy át a jövő reménységébe. A szeme egyszer-másszor elhomályosult, de amikor a jövőről beszélt, az unokáira nézett, ragyogott, szinte tüzelt. A | hit égett benne . . . Mert Komjáthy Jenőné azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozik, aki életében egyszer sem vesztette el a hitét... Amikor született, nőtt, tanult, Magyarországon a Bach korszak volt; az iskolában né-Imetül tanították a magyar gyermekek tízezreit, mégis magyar pedagógusnak készült, amikor korán elhunyt férje, a kiváló póéta koporsója mellett állt őrjítő fájdalommal neveletlen gyermekeitől körülvéve, fejét az égre szegezte és letiporta a fájdalmát. Más asszony abban az őrjítő fájdalomban elpusztult volna, de ő kisírta magát és ment szilárdan a küldetés utján... A magyar nagyasszonyok férfiakat is megszégyenítő csodálatos elszántságával és — győzött. Hetven esztendő rengeteg emléke, öröme, fájdalma, sikere, csalódása váltakoznak eddigi eredménydus életében és ma is, mint egykor, amikor az életnek indult, halvány reménységgel, de annál több nehézséggel, elszánt, büszke dacos a hitében ... Boldog ember az, aki úgy tud hinni
