Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-23 / 127. szám

8. oldal. Komáromi Lapok 1926. október 9$ latos tanúsága az alábbi eset. Csiliz­­nyárasdon a napokban az egyik ott lakó gazdaember két kis gyermeke, akik közül az egyik 10 éves, a másik 4 éves, elmentek'„halászni“.Már ahogyan ilyen apró emberkék a halászáshoz ér­tenek, s amilyen apró szerencséjük is lehet, nagy örömükre fogtak is két kis böklét. Megtudván ezt a balonyi csen­­dörörs, egy ugyancsak tilos halászat­ban ta'áltatott ottani lakos által, a két kis deliquenset bekísérték a jegyzői hivatalba, ott kihallgatták őket, jegyző­könyvet vettek fői a rettenetes esetről s a két apró halat is lefoglalták, mint bűnjeleket. Szép dolog ez a pontos ellenőrzés, amellyel a csendőrség védi a halászok jogát s védi ezzel a tör­vényt, de talán mégsem helyes módja ennek a törvényvédelemnek, ha a szu­­ronyos csendőrök még az ártatlan, sen­kinek komoly bajt, kárt nem is okozó gyermek szórakozásokba is a kis ügy­höz nem illő nagy komolysággal vetik rá magukat. Nem lehet helyes állam­­polgári nevelés ez, amely már az apró gyermekkorban csendőrszuronnyal ve­zeti be a leendő állampolgárokat az olyan magas hangon hangoztatott „de­mokráciába“. — A város adósságai. Komárom vá­ros a helybeli pénzintézeteknél függő tartozásokkal van érdekelve, amelynek folyósítása ezeknek a válságba jutott intézeteknek súlyos érdeke. A földmives kölcsönpénztárral szoros összekötte­tésben álló Cseh Jelzáloghitelbank ajánlatot tett a városnak ezeknek a tartozásoknak a konvertálására. Az ere­deti ajánlat szerint a kölcsönt a bank záloglevelekben folyósította volna, de ez a nagy árfoiyamkülönbözet mellett nem látszott előnyösnek és igy a vá­ros készpénz ajánlatot kért. Most ez is beérkezett és a hétfői közgyűlés Í:glalk02hatik a kölcsönügylettel. — Az 1925- évi zárótzámodás. Ko­márom város 1925. évi zárőszámadása elkészült és azt a legközelebbi közgyű­lés tárgyalja. Ez által a város már sza­bályszerű időközökben terjeszti elő számadását és a költségvetést is, ame­lyet a november hóban tartandó kép­viselőtestületi ülés tárgyalhat. Az 1925 évi zárószámadás tehát az 1927. évi költségvetéssel együtt tárgyalható, ami a városi számvevőségnek, de a városi egész adminisztrációnak teljes konszo­lidációjára mutat. — A cukor uj ára. Végre iétrejö.t a béke a cukoriparban. Svehlának, a nagy egyeztelőnek kellett közbelépnie, hogy megállapodjanak a 488 koronás gyári árban mázsánként október 25-étől kezdve; ez az ár a kristály cukor ára, a kocka- és süvegcukoré valamivel ma­gasabb lesz a kereskedelemben. így tehát a hat koronás árak leszálinak a Jóról, — Villamos vasutat kap Érsekújvár és környéka. Érsekújvárban életrevaló emberes laknak, akisnek főleg az üz­leti és gazdasági kérdések iránt van nem mindennapi érzékük. Hirsch Gáza volt városbiró és Holota János jelenlegi várcsbitó nem kisebb dologba vágták fejszéjüket, mint hogy az Érsekújvár mellett fekvő és vasút nélküli közsé­geket, Kamocsa, Szimő, Vágfarkasd, Negyed. Andód, villamosvasuiial kap­csolják Érsekújvárhoz. Ebben az ügy­ben már volt is egy előértekezlet és az érsekujváriak egyelőre fantáziában már építik is a vasutat. Elágazás Szimő Gúla és Negyed felé vagy Kamocsán Gúla és Szimő felé... Teiveket is ké­szít a Skoda gyár jó üzlet reményében ingyen. A villamos vasúthoz egyelőre egy lényeges kellék hiányzik: a pénz. Amilyen élelmesek újvári szomszédaink, Hirschék azt is előteremtik és meglesz a vágvidéki villamos vasút, a VVVV. Irodalom. Széljegyzetek. Irta: Borsay. (Folytatás.) 1526 után két nagy esemény történt. Az ország testének főid ara batása és ennek következtében a lelkek elkülöní­tése. Akár a linzi béke (1606), akár az erdélyi fejedelemség fénykora idejéből való poliukai térképet vizsgáljuk, akár a vallási és mivelődési állapotokat bon­togatjuk, meg kell állapítani azt, hogy területileg részekre tagoltan, társadal­milag meg bontottan, lelkiismereti sza­badságában földúltan, miveltségileg el­váltán, jóformán minden része az or­szágnak más és más életet élt, más és más fejlődésnek indult. Az ország nyugati területei fölött a bécsi sas terjesztette ki sötét szárnyait, a keleti rész csodálatos és sikeres küz­delmet folytatott két nagy hatalom: a római császár és a török szultán poli­tikája ellen, az ország szive pedig ide­gen és pogány fönhaióság alá került. A lakosság igy különböző viszonyok közé került, más és más kormányzat, fölfogás, szellem és erkölcs hatása alá. Megérezte tehát a területi változások hatását, gazdasági és mivelődési téren egyaránt. A bécsi udvar politikájáról legújab­ban Takáts Sándor kötetei szólnak s bőven ismertetik azt a következetes irtó hadjáratot, amellyel a magyar érté­kek ellen küzdött. A központosító po­litika célja beolvasztás, a protestánsok sanyargatása célja a katolizáiás volt. Végső eredményében az alkotmányos és vallási szabadság elkobzása felé közeledett. Az erdélyi fejedelemség vi­szont az alkotmány és szabad vallás­­gyakorlat védője volt. Önálló, nemzeti királyságot teremtett, szabad udvari és polgári életet fejlesztett. A török hódolt­ság politikai berendezkedésével legföl­jebb az adók és harácsok függöttek össze, mert a bégek és basák nem tö­rődtek a vilajetek lakóinak nyelvével és hitével. A reakciós elv nyugatról kelet felé haladtában fokozatosan gyön­gült s igy a liberális elv kelet felé ha­ladtában fokozatosan erősödött. A pol­gári és lelkiismereti szabadság a Habs­burgok területén eifult, a hódoltságban föllélegzett, Erdélyben kivirult. Ugyan­ezeket a fokozatokat látjuk a protestan­tizmus éleiében is, így érthető, hogy a Dunántúlnak és a Nagy Alföldnek hó­doltságában a kálvini hit magyar val­lássá lett, hogy a királyság területén Pozsonyban és Eperjesen egy-egy spa­nyol inkvizíció működhetett. Ezek a nagy irányvonalak már sokat megértet­nek abból, hogy a nyugati és keleti területek lakói szükség szerint hogyan fejlődtek s hogy e fejlődés milyen ered ménnyel járt s milyen nyomokat ha­gyott leikükön. A hódoltság területének tömör ma­gyarsága fölött az élet és vagyon bi­zonytalansága lebegett. Kivált azon a hosszú, délnyugatról északkelet felé terjedő vonalon, a hol a Habsburg ki­rályság a török birodalommal határos volt. E határtól keletre és nyugatra fekvő sávok állandó csatározások szín­helyei voltak. Vagy a török csapott be a királyság területére vagy megfordítva. A szenvedett károk és veszteségek pa­naszát Bécsben és Stambulban egyfor­mán nehezen hallották meg, különben is sem itt, sem ott nem sokat törőd­tek a magyar érdekekkel, mig valami hatalmi kérdés nem merült föl. E ha­tárokon élők tehát csak Istenben é3 magukban bízhattak, gondosak és erő­sek, óvatosak és bátrak voltak, gyanak­vók mindenkivel szemben, féltékenyek vagyonkájukra, készek a pillanatnyi helyzetnek okos megítélésére és kiak­názására. Ilyen életmód mellett önző, bizalmatlan, zárkózott, erősen materi­ális, nehezen fölmelegüiő, de annál hivebb és megbízhatóbb, hitében, erköl­csében dacos, egészben konzervatív és reális irányban kell fejlődnie. Ez a vi­hart és harcot álló, családjának elő, néha zsugori, de mindég alamizsnás, vagyonát ingatlanba vagy könnyen szál­lítható és aranyba ölő magyar, szük­ség szerint rátarti, módos és istenfélő, sokban hasonlít a tenger partján lakók­hoz, kik fölött szintén állandó bizony­talanság lebeg és a kik szintén szemük és karjuk, okosságuk és hitük mértéke szerint boldogulnak. Az ilyen ember ritkán csügged, bele tud törődni a hely­zetébe és szemét a jövőre függeszti, hogy remélhessen s a múltra tekint, hogy abból bizalmat merítsen. A hódoltság magyarja, mert hitével és leikével Stambulban nem törődtek, tárt kebellel fogadja a protestantizmust, természetesen hajlik a aalvinizmus felé, megőrzi lelke és elhatározása szabad­ságát, érzi erejét és meg tudja ítélni a más erejét is, akár anyagi, akár szel-. térni erőről van szó. Csak azt a tekin­télyt ismeri e\ de ahhoz hfien ragasz­kodik, amelyet erőre alapozottnak, ki­válóságon nyugvónak, emberi méttósá-Október 28-iki állami ünnep alkalmára előírásnak megfelelő állami lobogók kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében KOMÁROM, Nádor-utca 29. —...... Telefon 80. .............—— gát tiszteletben tartónak ítélt és elfo­gadott. Ebbői ered nyakassága és tisz­­telettudása, ebből táplálkozik politikai és társadalmi magatartása. A királyság területén élők lelki ala­kulása egészen má3. Ezeken a végeken a magyarság idegen ajkú polgártár­sakkal él együtt s idegen hatalom szárnya alatt, idegen hatóságok alá rendelve. Bizalma tehát annál nagyobb próbára van {vetve, minél kevésbbé szabad magával. Bizonyos korlátok közé szorítva találja magát akár lelki, akár világi életének sajátos és egyéni nyil­­vánulásai jelentkeznek. Bécs beleszól hitébe: lutherani comburautur, gazda­sági életébe, provinciává sülyed, poli­tikáját irányítja, az ausztriai ház uszá­lyává válik’ vitézi kiváltságaiba, mikor a várakat idegen zsoldosokkal rakja meg, tehát erőszaknak van kitéve és a vitézi élet vagy elvadul, vagy kiván­dorol. Szóval minden vonalon érzi füg­getlen szabadsága korlátozását: poli­tikai, gazdasági, társadalmi és szellemi korlátokkal találkozik. Ezek a viszonyok egyformán kihat­nak egyéni és polgári mivoltára; mint polgár, állandóan feszélyezve van, mint egyen, állandóan korlátozva, A közdol­gok iránt elveszti fogékonyságát, hiszen úgyis nála nélkül szövik a jövő vász­nát, magánviszonyaiban elkedvetlene­dik, mint a kalitkába került madár, el­felejt énekelni. Egy bizonyos szenvte­­lenség fogja el, mely azután fásultsággá válik s mint megszokott iga, ha nem töri is föl a nyakát, nem is lelkesíti. A polgári öntudat tehát vagy kelletlenül hódol be, vagy kényszer alatt megadja magát és igy a szervilitás is vagy a rebellis felé hajlik s nincs oly walesi bárd, aki Edvárdot megénekelje. Aki volna, vagy szinlő, vagy hízelgő, vagy haszonieső^Szerencsénkre ilyen faiseürök kevesen akadtak. Azerdéiyi fejedelemségben élők szeme előtt a jelen képe megnyugtató, a jövő távlata reményt keltő. Van miért küz­deni és dolgozni: föntartani és bizto­sítani a régi magyar államot, megőrizni a lelkiismeret szabadságát, boldogulni az otthonban, gyarapodni Isten és em­ber előtt tisztességben, segíteni a vai­­lások miatt üldözötteken, beleilleszkedni a korba és Európának civilizált szfé­rájába, szabadon dalolni, katonáskodni, tanulni és tanítani, hinni az Istent és bízni a jövendőben. Itt a lélek fiatal és erős maradt. Van kedve küzdeni és humorizálni, élvezni és elmélyedni, hinni és dolgozni, lelke­sülni a vitézi próbákon, őrülni a csa­ládnak és remélni az utódok boldog­ságát. Biztosság, céltudatosság, önérzet, szólás és cselekvés szabadsága és kész­sége, az élet múzsája s a kedv csapon­­gása kiséri minden lépését. Erdély egy­szerre tár kaput az olasz renesszánsz nak s a német hitújításnak. A művészet Kelet és Nyugat kapujában nagyszerűen simul össze. Amit kap innét, nemesíti azt, ami amonnan érkezik. Az ipar gaz­dagsággá, a miveltség művészetté, az élet jólétté, a politikai hatalom nemzeti erővé nemesedik. Azonban az igy kialakult különbségek ellenére mégis volt valami, ami a három darabra szakított magyar világot össze­tartotta: a nemzeti nyelv és irodalom, a magyarul zengő egyházi és virágének, a hazai nyelven is vitatkozó vallási polémia és a diplomáciába belenyomuló magyar kancellista. Bécsben épp úgy tartottak magyar kancellistákat, mint Stambulban. Iskolák, könyvnyomtató műhelyek itt is ott is egyaránt kelet­keztek és eredmények itt is ott is mu­tatkoztak. A gyulafehérvári is sáros­pataki főiskolák tanárai között európai hírű tudósokra találunk. Közöttük van az egyéni nevelés és nemzeti nyelven való tanítás kezdője és megalapítója Coménius, ki Sárospatakról bucsuztában is a nemzeti nyelv mivelésére buzdított. A XVI—XVII. századok alatt szellemileg az európai nemzetek művelődési szoli­daritásában élvén, minden balsors elle­nére is ismertek és becsültek bennünket. Ami szerencsétlenséget hozott ránk az ország földarabolása, jóvátette, ameny­­nyire lehetett az egyesitő művelődés és irodalom, bár igy területileg földára­­holtan, műveltségűnkben mégis egysé­gesek voltunk. (*) A Toldy-Kör Csallóközi Ciklusá­nak Első estje Október 31-ób lesz. A Toldy-kör választmánya felbuzdulva a tavalyi Pozsony-cikius sikerén, az idén három estre kiterjedő csallóközi ciklust rendez, hogy ezzel is szorosabbá tegye Pozsonynak kulturális kapcsolatát a csallóközi magyarokkal. Az első este október 31-én vasárnap este 6 órakor lesz a primáspalota tükörtermébeu. Ezen is mint valamennyi estén csallóköziek szerepelnek csallóközi témákkal. Az első estén bevezető beszédet mond Zellinger Ernő dr. a somorjai magyarságnak egyik lelkes vezére. Majd a Hiedhrétrö! származó Bittera család bájos sarja Bit­­tera Marianne elszavalja ölvedy László­nak „Csallóköz“ cimü nagyhatású köl­teményét, Klimits Lajos, aki Somorja szülöttje, több saját költeményét adja elő végül Khin Antal somorjai tanár tart ve­­titettképes előadást „Ösregék és törté­netek az aranykertröi“ cimmel, amely tu­dományos feldolgozása mellett is nép­szerű és rendkívül élvezetes lesz. A má­sodik ciklus estén, november 28-án Alapy Gyula dr. a tudós komáromi iró Csallóközről értekezik vetitett képek kapcsáo, a harmadik estén december 19 én pedig Jankó Zoltán Csallóköz humorját szólaltatja meg az ő kitűnő irói vénájával. Az estéken még zenei számok is gyönyörködtetik majd a közönséget, így az egyik estén fel fognak hangzani Bihari Jánosnak a nemesabooyi szárma­zású hires prímásnak szívhez szóló dalai. Valamennyi estén a belépés ingyenes, csupán a ruhatár kötelező. Művészet. □ Képklállitá* a kulturpalotása«. Nagy Márton jeles festőművész főldink nagy gyűjteményes képkiállitása a kultúrpalotában még mindig az állandó érdeklődés tárgya. A héten az iskolák növendékei csoportosan tekintették meg a gazdag kiállítást, amely naponta reggel 9-től d. u. 5 óráig tekinthető meg a keleti szőnyegkiállitás kapcso­latban. □ Farkas Márta hangverseny». Amint már előre jeleltük, országos nevű he­gedűművész földink, Farkas Márta ma szombaton este rendeli nagysza­bású hangversenyét Érsekújváron. A hangverseny iránt már előzőleg úgy Érsekújváron, mint Komáromban és a vidéken is igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, ami természetes is. Farkas Mártának olyan kiforrott mű­vészi tehetsége van és olyan gazdag műsorral lép fel, hogy a nagy érdek­lődést méltán meg is érdemli. Színház, luán Sándor az uj igazgató (November elején jön társulatával Ko­máromba. — Első újítása, hogy leszál­lítja a helyárakat. — Számol a közön­ség nehéz gazdasági helyzetével. — Elve: nagy forgalom — szerény haszon) Már több évtizede rovom a sorokat az újságok hasábjain és mint újságíró, állandóan érintkezem színészekkel és színigazgatókkal, de most találkoztam az első direktorral, aki azt mondja, hogy számolok a szinházbsjíró közön­ség teherbíró képességével és mérsék­lési a helyárakat, mert inkább legyen alacsony helyárak melleit telt házam, mint magas árak mellett fél, vagy, há­romnegyed üres ház, ásítson a színé­szekre, akiket az üres ház nem csoda, ha elkedvetlenít. Az előző direktorok mind magas helyárakkal jöttek és vi­tatkozni, veszekedni kellett velük, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom