Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-16 / 124. szám
8. oldal. Kom&romi Lapok 1926. október 16. — Maglopta a szállásadóját. A magyar és a csehszlovák hatóságok is nyomozást indítottak a kőhidgyarmati illetőségű Takács Róza nevű leány kézrekeritésére. A leány többizben átkelt Esztergomba, ahol minden alkalommal Rátzky János vízivárosi templomszolgánál vett szállást magának. Legutóbbi ottlétekor kileste, midőn Rátzky a templomba ment, felforgatta a lakást és 900000 magyar, valamint 150 cseh koronát ellopva, megszökött. — Jóslás közben lopott. Egyik párkányi uriasszony jósoltatott magának egy véletlenül házába tévedt cigánynővel, aki a sok hókusz-pókusz közben ügyesen lelopta ujjáról a jegygyűrűt. A rendőrség hamarosan elfogta a tolvaj jósnőt, kiről kiderült, hogy Rafael Mária több tolvajlás miatt körözött cigányaszszonnyal azonos. Átadták az ügyészségnek. — Vakmerő állatlopás. Az elmúlt napokban Nagy Tamás nagymadi lakos egyik üszőjét istállójából kilopták. Bálik Antal tőnyei csendőrőrmesternek sikerűit a tettest Hiavicska János nagykanizsai lakos személyében elfogni, akit Somorján tartóztatott le ép akkor, amikor a lopott üszőt a hétfői vásáron áruba bocsátotta. — Ismeri a mamáját. Karcsi a mamájával bevásárolni ment a füszerüzletbe. A fűszeres egy darab cukorkával kedveskedett Karcsinak. A mama megkérdi: — Nos, Karcsi, mit kell mondani a bácsinak ? Karcsi: írja fel! Irodalom Szélj egy z etek« Irta: Borsay. (Folytatás.) Az egyetemes magyar kultúra szobrát olyan akinak gondoljuk, amelynek jobb lába Eídély földjén, bal Iába Dunánkul pihen és arccal észak-nyugatra fordul, az európai szellem szolidaritásába kapcsolódik. A Pannóniában és Dáciában hagyományozott római miveltség az az alapréteg itt is, mint a hogyan a germán, gall és britt földön fejlődöü miveltság is római műveltségre épült. Ez a római kultúra a maga sajátos színével és általános jellegével Dunáníu! és Erdély földjén egyformán hatott: szervező erővé és kulturális ösztönné vált. Más szóval gazdasági és inivelődési öntudaíí á lett az ott lakó s oda tele-Etilő régi és uj népek és nemzetek leiében. A Dunántúl azért erősebb, mert egy ideig a másodlagos frank miveltség teljed! ki reá, Erdélyben azért természetesebb, mert jelentékenyebb uj kulturális hatás nem érte. A nagy Alföld és a Felvidék, hol ez a kristályosító római feuüura nem hatott, irodák mában és mivelísé^ ében, sőt más egyább társadalmi és politikai intézményeiben is, szegényebb és sivárabb, mint ahogyan a jazigok és szarmaták, meg a különféle más töredék népek szállása Eurőpaszerfe is szegényebb és sivárabb. Az idők folyamán felhalmozódott történelmi avar nemcsak elfödi, hanem meg is őrzi az eiőidők emlékeit s egyegy területen gyakran az avar alatt nagyobb ériékek húzódnak meg, mint amilyeneket azavar fölött élő elet termel. Ázsia közepén a történelem avarját a vándorhomok elborító rétege vátíja föl s e homokban sokkal értékesebb élet és kultúra pihen, mißt amilyen a homok felett küzködik és él. A történelmi materializmus is kénytelen elismerni, hogy az immaíériák néha sokkal ponderábilisabbak, minta matériák s igy van ez a széliem területén is. Ha e területnek az idők folyamán felhalhalmozott avarját réiegenkint lekapargatjuk, föntebbi állításunk igazságáról könnyen meggyőződnünk: Tehát itt gyengébb a konzerváló hagyomány, szegényebb a múlt és szervezel le nebb az élet, itt idegen vagy idegen hatások alá került tömegeket, vagy másféle kapcsolatban élt spórákat találunk. Ezen a reánk nézve különösen érdekes területen a múltban is, ma is különféle népek éltek és élnek. Nyugaton és Keleten ugyan egy szlovák törzsnek két ága élt és él, mely a mai alakutatnak nevet ad, de ezek elhnikai, nyelvi, miveltségi tekintetben fejlődésük szerint egymástól különbözők. A tőlük lakott terület geologiailag is különbözik, tartozván a nyugati rész a Vág, Ipoly és Garam folyók révén a Duna, a keleti a Hernád és társai révén a Tisza medencéjéhez. Ez a két terület a Kárpátok védő karaja alatt külön- kü ön életet élt, a nyugati rész inkább Bice, a keleti inkább Kolozsvár felé orientálódon, valamikor a történelmi Magyarország egysége fölbomlott. S ezen a területen kisebb-nagyobb szigetekben vagy tömbökben és spórákban más idegen népek is laknak: németek, lengyelek, ruthének, oláhok. A németek részint zártabb és nagyobb tömegben (Szepesség), részint kisebb szórványokban, mint a kultúrát jelentő nagyobb városok polgársága s a hozzájuk kapcsolódó vidék németsége. A nagy városok Pozsonytól Kassáig német jellegűek, tehát kultúrájuk is a némethez kapcsolódik és kapcsolódott annyira, hogy e városok áltál a Felvidék hosszú ideig inkább Bécs, mint Pest uszályának volt tekinthető. A Szepesség hosszú ideig volt a lengyel királyoknál zálogban, tehát Krakkó hatott reá mélyebben s hidul szolgált a gorál (hegyvidéki lengyel) A ruthén és oláh tömbökről talán nem is kell megemlékezni, mikor e terület szellemi világáról van sző, mert kuliurailag úgyis alacsony fokon állottak s még igy is inkább a határokon túl elhelyezkedett nagy rokonhoz szítottak. Ezektől az idegen polgártársaktól kitelő szellemi és míveíődési tevékenység önállósulni nem tudott. Különleges, egyéni szint és tartalmat nem váltott. Egyetlen kivétel a Szepesség, hol a lokális érdek annyira kifejlődött, mint az erdélyi Szászok földjén, mely intézményéit, embereit, nemzeti egyénisége vonásait átfogó és részletes munkával tartja számon, Érdekes megfigyelni azt is, hogy a szepességi németek nem teljesen exkíuzivek, szívesen foglalkoznak más kultúrák területén is, továbbá, hogy a tudományos munka terén nagyobb eredménnyel tűnnek ki, mint a szépirodalomban. Egyéni és helyi jeleieníősége van a szepességi kultúrának, mert teljesen öntudatos vezetés alatt áll és szükebb hazájának szolgál, mert a keleti és nyugati szlovákság között elhelyezkedve, egyiktől sem vesz hatást, érintetlenül konzerválja fajbágát. A városok német lakói rányomták sajátos, polgári életük bélyegét nemcsak a bányavidéki, hanem a délebben fekvő városokra is. A városi élet konzervatív és anyagias irányban fejlődik, ragaszkodik németségéhez és kulturális téren a szükségesnél többre nem törekszik. Az úgynevezett polgári erények: hűség, szorgalom, erkölcsösrég és józanság, eredetileg és első fogalmazásban a városi polgárok életéből vannak megállapítva. Hogy az néha kicsinyes, néha szűkkeblű, többször önző és lángolásra nem gyűl, — bizonyos mértékben ugyan kihívja a szatírát, de erkölcsi és gyakorlati értékén nem változtat, A német városok polgárosító hatása egyfelől gazdasági, másfelől művelődési tekintetben nagy jelentőségű és széles körre terjedt ki. Azt lehet mondani, hogy a Felvidék civilizációja élén a polgári dem halad, mely főként a német ajkú városok példájára alakul és szerveződik. A kulcsos városok nemcsak iparüiő, kereskedő, hanem szellemi térén is közvetítő munkája követ- I kezűében a jólét és műveltség is fejlő- * désnek indul s e városoknak valóban volt okuk autonómiájukat, királyi jogaikat és szabadalmaikat, vagyonukat és miveltságüket védelmet nyújtó falakkal és szigorú katonai berendezkedéssel biztosítani. S ha a XIV. és XV. szá zadokban a kerített falakon belül, a politikától és déli és a keleti háborúk színterétől szerencsés fekvésénél fogva meglehetősen távol, magukí nak élve, folytonosan erősödtek, gazdagodtak és mind jobban szerveződtek, ■ a hitújítás hullámán siklottak le az or* \ szágos politika vizeire. A reformáció ; idején kapcsolódtak szorosabban az országos politika nyilvánosságához és I ettől kezdve a XVÍ1I. század e ejéig, \ pontosabban 1711-ig hűen vettek részt | és állhatatosan tartottak ki két századra nak minden politikai és szellemi moz\ galmábar. A íelsőmagyaronzigi városoknak itt vázolt szerepe nagyjában és egészében illik az egész Felvidékre, melynek a magyar irodalommal való első kapcsolatát a huszita bibliafordítás jelzi és őrzi. Egyház- és köztörténeti jelentőségét nem tárgyalva, a huszita mozgalom a XV. század első negyedében, 1430 táján, Nagyszombattól Szakolcáig s délen, a Szerémségben, kivált Kamenicz városában hamarosan elterjedt. Emiatt az egyíiáz üldözőbe vette a heretikusokát, kik innen is, onnan is, Váradon és Erdélyen keresztül mind nagyobb számmal menekültek Moldvába. Ide menekült az a két deák ember (literatus), Bálint és Tamás is, kik az ó- és újszövetségi szentirást magyarra fordították. Az egyházi ének magyar nyelven szintén a husziták isteni tiszteletén szólalt meg először.*) Ennek a magyarul zengő éneknek varázsa tartotta össze a Moldvába menekült magyar huszitákat szinte kétszáz esztendeig; még a XVII. században is magyarul folyt a mise és a vesperás. Innentől kezdve a Felvidék élete élánkebbé válik és szorosabban kap csolódik bele az országos politika folyásába és a kulturális mozgalmak fejlődésébe. A belső villongások mellett a török hódítás hullámai csapkodták határait, majd belekeveredik a vallási háborúkba, utóbb a szabadságharcokban jut neki fényes szerep. E mozgalmak hatása alatt és fejleményei következtében bizonyos különbségek mutatkoznak a Duna fölött fekvő nyuga i és a Tiszahátnak nevezett keleti fél között, melyek igen mélyen vésődtek és mind máig megmaradtak. (Folyt, köv.) *) írod. tört. közi. 1896. Horváth Cyrill cikke. Mdvészet Hagy Márton kép&iáliitlsa a kultúrpalotában. Évek óta egy érdekes konstrukciójú müvészlélek bontakozik ki előttük: nyugtalan, tépelődő modern. Problémák kínozzák, bánija a jövő, karmolja a jelen, Elég lenne neki a maga baja (kijutott neki!) de ő ezek tetejébe még magába szedi a Mások vergődéseit is: a lelkek kínzó kérdéseit, a szegények nincstelenségének fájdalmát is. Olyan ő, mint az egyik képe, a „Szenzibilitas“, csakhogy ő nem a ragyogó fényeket, a megnyugtató szépségeket issza a leikébe, hanem a sebet vájó életkarmokat, a fekete sugarakat. Fájón vibráló kérdőjelekkel van fele a lelke ... é3 az ilyen lélek nem lehet nyugodt, az ilyen szem nem láthat harmóniát, az ilyen kéz nem pepecselhet cirógató, langyos, halkritmusu képeket. Az Én Utam képén látszik ez a hajszás nyugtalanság: a háttér viharfelhői a lelkében vannak: a szemek lángja a belső máglyák fekete iobogásában izzó. A Hdbaru című kompozíciójában a tébolyig kinzott emberek vonaglanak. A színek és vonalak káosza tökéletesen eiénkdöbbenti azokat a problémákat, amik felhivarzanak a művész lelkében erre a szóra: háború. A nyomor és az emberi gyengeség átka zokog & Szombat délután c. képén: vád a társadalom ellen, vád az alkoholba hulló gyenge munkás elien. És ily kitűnő lélek-kifejezések a Gond és a Szegény Házaspár aláirásuak is. Ezek a képek mind expresszionista kompozíciók. Szivbevágó témák, megfelelő formában kifejezve Ezeket a címeket hazugság lenne hoimi kecses, édeskés, precíz pepecselések alá irni. Nagy Márton képei kifejezik azt a lelki tartalmat, amit a címek hirdetnek. A formák, színek és vonalak beszéde az expresszionista képeken nehezen érthető. Mindeneseire ezeken a képeken nem szabad íermészeihüségeí, objektivitást keresni. Az expresszionista kép egyszerűen nem abból a célból festődölt, hogy anatómiai ábra, vagy tájfotografia legyen, hanem hogy kifejezzen egy lélekvivódást. Aki a kínzó problémáktól fájó lelkét festi meg, az hazudnék, ha anatomice és fofografice pontos rajzókkal^ és színekkel piszmogna. Mint ahogyan kazudik pl. a klasszikus dráma, amikor a kinpadra hurcolt emuert ötödfeles jambusokbsn ékes tirádákká! szavaitalja. A modem lélek vívódásainak kifejezésére egyedül j eszköz az expressíonizmus. Ha Nagy Márton e képeit szubjektív lélekvetületeknek vesszük és nem hejszolunk bennük objektivitásokat (amiket nem is volt szándékában telerajzolni), akkor megláttuk ezeknek a képeknek lényegét, értelmét és értékét. A kisebb kompozíciókról (A nő dicsőítése: fametszet; In fatúra: rézkarc) a nagy képei mellett nem szólok. Ezek is mind témás képek. A technikai tudás megvan bennük. Néhány tájképen és kompozícióján engedményeket tesz a realizmusnak: rajzot ad és természetes színeket. Ezek a képek már könnyebben bele tudnak férkőzni a közönség szivébe, mert prima vista érthetők. Ha Nagy Márton megalkudna a mai átlagizlássel, csupa ilyen képeket festene (néha. még precízebb vonalakkal és még valószínűbb színekkel): anyagilag bizonynyal jobban járna, de ezzet megtagadná önmagát: a nélkülözésekben is független a problémákkal vivődő, a lelkét kitáró művészt. Dr. Borka Géza. * Itt említjük meg, hogy Nagy Márton gazdag képkiállitása holnap, vasárnap d. e. féltizenegykor nyílik meg a Kultúrpalota emeleti nagytermében, egy nagy keleti szőnyegkiállitással kapcsolatban. A megnyitásra és a kiállítás egész tartalmára ezúton is szívesen meghívja a művész az érdeklődő közönséget. □ Farkas Márta hangversenye Érsekújváron. Farkas Márta jeles hegedűművész földink, akinek neve nemcsak szükebb hazájában, hanem országosan is ismert és jóhangzásu művésznév, sok sok meleg sikerre tekinthet vissza. A legutóbbi fényes sikerét csak a közel muiiban aratta Érsekújváron, ahol magas művészetével egy csapásra meghódította a nehezen felmelegedő érsekujváriakat. Az érsekujváriakat annyira elragadta Farkas Márta igazi, vérbeli művészete, hogy már akkor megigértették a népszerű művésznővel, hogy még többször is gyönyörködhessenek mű vészi hegedűjátékában. Az érsekujvári mielőbbi fellépésének a megigéríetáse nem volt puszta udvariassági téay, mert az érsekújváriak állandóan érdeklődtek a művésznőnél hogy mikor váltja ba ígéretét? A művésznő engedve a többször megismételt kérelemnek, ígéretét beváltja és október hó 23*án, a jövő szombaton tartja meg nagyszabású hangversenyét Érsekújváron. A hangverseny iránt nemcsak Érsekújváron, de a távolabb eső vidéken is igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. Komáromból is sokan rándulnak át Érsekújvárra a nagyszabású hangversenyre, amelynek műsorán Lalo spanyol hegedű versenye, Hubay, Schubert, Mozart, Rimäky—Korszkow és Tschaikovszky legszebb alkotásai szerepelnek. A hangversenyre még visszatérünk. Törvénykezés, (§) Elfelejtette visszaadni az arany karikagyűrűt. Jellegzetes cigányeset. Rafael Mária oláhcigány asszony Komáromban, 1926. évi julíus hó 30 án megjelent Németh Istvánná lakásán, hogy kártyából jósoljon neki. Azt jósolta többek között, hogy Némethnét rokonai gyűlölik, de majd ő megbabonázza úgy, hogy a végén minden rokona kedvelni fogja. Azonban a jősnő szerint ehhez a jeggyürü kell, amit a hiszékeny Némethnétői át is vett Rafael Mária azzal, hogy másnap visszaviszi. Persze a gyűrűt a mai napig sem vitte vissza. A komáromi törvényszék pénteken vonta felelősségre a cigányasszonyt csalás büntette miatt. A vádlott a terhére rótt bűncselekményt beismerte és az ismeretes „kézit lábát csókolom*1 kifejezésekkel igárte, hogy a kárt meg fogja téríteni de soha többé nem cselekszik ilyet Dacára azonban nagy fogadkozásának, a törvényszék 8 heti fogházra és 80 K pénzbüntetésre ítélte Ráfael Máriát. Az Ítélet jogerős. (§) Elzárásra ítélt kommunista. A folyó évi május hó 9 én Bogyán és Tanyon kommunista gyűlési tartottak, amelyen Matyus Gáspár pozsonyi komf munisía is beszélt és beszédében azt
