Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-12-12 / 149. szám
•i. oldal. Komáromi Lapok 1925. december 2. 1VÁKOSI MOZI MIÍNOHA | „A halál repülőgépe“ As előadások kezdete t Szombaton 1,7 és 7,9 órakor. — Vasár* és flnnepnap d. u. 4, '/,7 és V.9 órakor. Szombaton éo vasárnap, december hó 12-én és 13-án szenzációs kalandor film kerOI bemutatásra I Az elóadások kesdatai Ssombaton V,7 és 7,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7»? és i/,9 órakor. Izgalmas kalandor dráma. A főszerepben: Hans Félix és.lWabel May-Jong Skarlátban meghalt egy közkórházi segédorvos. Raáb Rudolf dr. halálára. A napi újságok „Gyászrovat“, »Halálozás“ soraiban szerényen meghúzódva, de meg külön is néhány sorban olvasták azok, akik ismerték, vagy azok, akiket minden hir érdekel, hogy Raáb Rudolf dr. a székesfővárosi Szent László, kórház fiatal segédorvosa, 28 éves korában skarlátban meghalt. Meghalnak fiatalok, öregek egyaránt. Akit sokan ismernek, azt sokan megsajnálják, megkönnyezik, megsiratják. Akit nem ismertünk, azt is megsajnáljuk, különösen ha fiatal koránál fogva még élhetett volna. Ha öreg volt, természetesnek találjuk, hogy meghalt; megnyugszunk az isten akaratában, mert szép kort ért meg. De akármiként van is, az életből örökre való elköltözésről, a halálról, normális és jóérzésü ember nem gondolkodhatik másképpen, mint fájó érzéssel. ügy érzem, hogy a »Gyászrovat" apró soraiból a 28 éves közkórházi segédorvos tragikus sorsa kikivánkozik erre a helyre, kikivánkozik, mert sok benne a nemes érték. Az az orvos, aki hivatása közben szerzett betegségben hal meg, ismeretlenül is mindenek legnagyobb részvétét érdemli meg. Olyan az, mint a katona, aki a harctéren az ellenség fegyvereitől esik el. A legnagyobb tisztelet: a hősök tiszte ele illeti meg. A jó orvos önfeláldozó odaadása olyan beteg gyógyítása körül, akinek a veszedelmes betegsége a vde való közvetlen és gyakori érintkezés folytán akármikor reáragadhat, mindenki elé példaadásul állítható oda, mint a kötelességteljesités mintaképe. És hány ilyen példát mutat világszerte a járványok ellen való szakadatlan küzdelem, mennyi ilyen hőse volt a mindenkori háborúk, nak amelyek borzalmasan megtizedelték a háborúk nyomán járó fertőző betegségek ellen küzdő orvosok táborát I Ezért is tisztelet illeti meg az orvost. Tisztelet és hála, mert a maguk életének veszélyeztetésével embertársaik ezrének az életét mentik meg. Raáb Rudolf dr., aki fiatalsága tettre és alkotásra kész erejében, viruló testi és lelki egészségben komoly képzettséggel indult el nemes hivatása pályáján, örült, amikor célhoz ért és elhelyezkedhetett a székesfőváros egyik nagy közkórházában, a fertőző betegek kórházában, mert fáradsággal megszerzett tudásával, Isten adta tehetségével akaratával és egész szivével az emberiség javát akarta szolgálni. Ez a szép célkitűzése hevitette, lelkesítette a fiatal orvost, aki pihenést nem ismerve, kora reggeltől késő estig s ha kellet», az éjféli órákban is ott volt szenvedő betegei között. Az orvos, aki a beteget megvizsgálja, aki közvetlenül érintkezésbe kerül a beteg testével, annak valiadékaival, nyálával, ürülékével, vizeletével, akit . nemes munkáji, a beteg vizsgálata köz- I ben egyenesen megfertőzhet a beteg olyképpen, hogy pl. torka megvizsgálásakor reálehel, reáköhög és szétpermetező nyálkájával arcát, száját, szemét beszennyezheti, úgyszólván minden nap életveszedelembe kerül. Ö adja a súlyos beteg testébe a szív munkáját javító injekciókat, a fertőzés mérgeit közömbösítő gyógyító szérumot s egyéb orvosságot. amiközhen magamagát fertőzheti és fertőzi is És ha az orvosnak ilyen módon veszedelemben forgását mindenki tudja is, mégis megdöbbentőek azok a számszerű adatok, amelyek bizonyítják, hogy a fertőző betegek kórházában az 'alkalmazottak milyen nagy veszedelemben forognak. E sorok Írója visszamenően több évről ez év junius 30-ig jegyzékbe foglalta a székesfővárosi Szent László-kórházban szo'gálatot teljesített amaz alkalmazottakat, akik hivatásukból kifolyóan fertőző betegségben betegedtek meg. 8Vj év alatt 104 orvos betegedett meg fertőző betegségben, akik közül egy meghalt, 71/« év alatt 12 tisztviselő, akik közül 1 meghalt és 151/* év alatt 630 ápolónő, akik közül 30 halt meg és 78 egyéb alkalmazott, akik közül 9 halt meg. Beszédes számok ezek. Azt adják tudtunkra, hogy az ilyen veszedelmes betegekkel foglalkozók tudottan mennek a veszedelembe és nem riadnak vissza attól, mert élethivatásuk, hogy a szenvedő emberiségen segítsenek, élethivatásuk, hogy ebben a szolgálatban, ha kell, az életüket is áldozzák fel. Szegény Raáb Rudolf dr. talán éppen olyan haldokló betegtől kapta a gyikos f fertőzést, akin az ő megfeszített igyekézete se tudott már segíteni Az orvos idegeit nagy próbára teszi J ki a gondjaira bízott minden súlyos i betege s ily beteg elveszítése megrázza a lelkét, szivét, meggyöngiti elleniálló erejét és úrrá lesz fölötte a reáleselkedő gyilkos fertőző mikroba. Ez a szomorú sors érte a fiatal kórházi segédorvost, akinek halála nemcsak kórházi kartársait és munkatársait, nemcsak az általa annyi szeretettel gondozott betegeit rendítette meg, hanem mindenfelé a legmélyebb részvétet váltotta ki. Ennek a nagy részvétnek megható megnyilvánulását láttuk a temetésen, amelyen teljes számban jelentek meg a Szent László-közkórház főorvo sai, segédorvosai, tisztviselői és nagy számban az ápolónői és egyéb alkalmazottai. Koszorúk és virágok halmaza, mint a tisztelet és szeretet külső jelképei borították ravatalát, amelynek lába előtt diszlett a székesfőváros legnagyobb halottainak kijáró babérkoszorú, a ma gyár főváros színeit viselő selyemszalagja egyikén „Budapest székesfőváros Tanácsa“, a másikán „A közegészségügy hősi halottjának“, Sipőcz Jenő polgármester személyes megjelenésével, valamint azzal is, hogy a fiatal orvost a főváros a maga halottjának tekintette, kifejezést adott annak a megrendülésnek és nagyrabecsülésnek, ami ennek az orvoshösnek jár. A Szent Lászlókórház lelkészének megható gyászimája, igazgató főorvosának és alorvosának a könnyektől el elcsukló mély érzésű búcsúztatója hangos zokogást váltott ki az egybegyűltek mindegyikéből. Az egyetlen fiukat vesztett és fájdalomtól megtört szülök és hozzátartozók mérhetetlen fájdalmát az a fölemelő érzés tette elviselhetővé, hogy hőn szeretett büszkeségüket a köielességteljesités hőzi halottá avatta. Gerlóczy Zsigmond dr. (lem lesz péksütemény. Komárom, dec. II. Azt mondják, de nemcsak mondják, hanem Írják is már, hogy a komáromi pékmesterek hétfőtől kezdve nem sütnek fehér süteményt. A háború alatt azt mond uk ily esetben, hogy: hát nem eszünk; végre is kiflik, császári és más fopogós zsemlyék habkönnyű szarvacsok nélkül is megteszünk valahogyan Ma azonban már más a helyzet. Kezdünk beleszokni a békeidőbeii igényeinkbe, és a friss péksüteményben nem látunk már inyeneséget, hanem Prágai sonka, naponként friss virstli, finom felvágottak, — Sajtoki Trappista, Roquefort, Mignon stb., szardíniák és mindennemű külön-« legességek legjobban és legolcsóbban a nrágal ■ és esem* Hentesáru vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők éo vendéglősök részére en-gros ár$k! 417 közönséges háztartási élelmicikket, amelyre szükségünk van. Az az értesítés, amelyet a komáromi pékmesterek a lapban a vásárió közönség számára kiadtak, azt mondja, hogy nem a hatóság által megállapított lisztminőség és ár ellenőrzése indítja őket arra a lépésre, hogy egyik, ma már fontos kereseti águkat, a fehérsütemény sütését beszün essék, hanem a munkaidő korlátozása. így meg kell állapitanuk, hogy a pékmesterek nem sztrájkot hirdetnek ki, eljárásukat nem az árak erőszakos felemelésének szándéka vezérli, hanem kizárólag egy törekvés, hogy: dolgozhassanak. A pékmesterek eljárását éppen az teszi szimpatikussá, hogy önvédelmükben nem lépik túl a tisztes polgári foglalkozásuk is megkövetelte illemet, — mert a kereskedelemnek s az iparnak is van szertartáskönyve — és ha jobban belenézünk a dolog mélyébe, igazat kell adnmk a pékmestereknek. A harc itt a munka szabadságért folyik. Semmi másért, csak azért, hogy akkor dolgozhassanak, a munkát akkor kezdhessék el, amikor szükséges A szükségelt kielégítése nem tűrhet oly korlátozásokat, amelyek a gazdasági termelés rovására mennek. Már p.dig a munkaszabadság elve sem tűrheti azt a béklyót, amelyet ma a dolgozó iparosság nyakára akarnak kovácsolni. Igen szép dolog a dolgozó munkásság szociális védelme, de ez a szociális véoelem nem tud egy falat kenyeret sem adni, ha órára, percre beállítva engedik a dolgozni akaró kezet munkájához. A gazdasági pangás idején arra kellene törekedni éppen mindenkinek, hogy a termelés minél nagyobb szabadsággal indulhasson meg, mert az embereknek ma kenyér kell, megélhetés kell. Az államnak magának sem lehett nagyobb érdeke, mint az, hogy fenntartói a polgárai, a dolgozó munkásai minél jobb gazdasági viszonyok közé kerüljenek. A gazdasági erő gyarapodásnak pedig egyetlen estköze a munka, és itt nem lehet különbséget tenni értelmetlen szakszervezeti ideológiával a sanscullőtte és a jól öltözött dolgozó között. A pékmesterek értesítéséből Zongora Harmonium Orgonagyár 1« Schönhofer A. Pozsony. kihaiiaiszik a panasz szava oly rendelkezések ellen, amelyek a munkásságukat bénítják meg. Ök ugyanis azt állítják — és bátran el is hihetjük — hogy a tiszteségesen elkészítendő péksüteményt nem tudja ehetővé tenni a törvény, vagy a rendelet kacskaringé» paragrafusa, a dagasztást, a tészta kelesztését nem lehet a Szent András templom toronyórája perc nutatójára bízni. És a pékmesterek munkaszabadságának korlátozása bennünket is érint, türelmes és türelmetlen fogyasztókat, mert ha péksüteményt kívánunk enni, akkor mégis követeljük, hogy az ne valami ragacsos massza, színtelen keletien, sütetlen pékvakarcs legyen, hanem élvezhető élelem. A pékeknek engedélyezett munkaidőbnpe dig csak ilyen süteményt lehet előállítani. Tudunk arról, hogy a mezőgazdasági munkálatokkal összefüggő ipari munka idejét ki fogjak terjeszteni, a merev 8 órai demarkációs vonalat tehát már megtörte a szükség. Az igy nyitott hézagokon át pedig a termelés, tehát az emberek boldogulásának feltétele indul ut^a. A fehérsütemény sütésének megszüntetése nem marad izolálva, ez nem marad a reggeli és ozsonnai kávézásunk kérdése, de következményei nehézzé válnak a kereskedelemre, a gazdaságra és a munkásokra is. A kereskedelem és mezőgazdaság majd megtalálja a védelmet, de hol talál védelmet a szenttéavaiott 8 órai munkaidővel eddig is védtelen maradt munkásság. Ma még, tudónkkal, nincs szó arról, hogy a pékmesteren elbocsátanák munkásaikat, de ipari foglalkozásunknak fontos ágát képezd süteménykészités elhagyása bizonyára azzal a káros következménnyel is fog járni, hogy egy pár családos munkás kenyér nélkül marad. Egy tanulság van ebből paragrafusokra vigyázó hatóságok és munkások számára, hogy a kenyérrel, ha sütemény nevet visel is, csúnyán kell bánni, a kenyér megérdemli, még ha kiflinek hívják is, hogy a munka, s ne élettelen, erőszakkal kiagyalt taximéteres munka bölcselet terméke legyen. A munka pedig mindennél jobban megérdemli, hogy zakatolhasson, töltse be a tétlenség sorvasztó, mesterkélt pauzáit, s ha valakinek szorgos keze a munka szerszámait akarja megragadni, üssön a törvény szigora arra a kézre, amely azt a dolgos kezet termeld foglalatosságában botorul „népboldogitó* paragrafusok béklyóiba akarja szorítani. SflT Legszebb ajándék “Wi önmagunknak és övéinknek a JÓKAI EMLÉKKÖNYV Szerkesztették: Alapy Gyula dr. és Fülöp Zsigmond Aki szereti Jókait és a magyar könyvet, aki a Jókai kultuszt növelni akar ja, ezt vegye meg, ezt ajánlja, ezt terjessze és olvassa. ■ Ára az ízléses kiállítású kötetnek csak \ 15 korona, ajánlott küldéssel 18 korona. Kapható lapunk kiadóhivatalában és a Jókai Egyesületben (Komárom — Kulturpatota.) Gyűjtőknek 5 példány után 1 tiszteletpéldáij. A gazdagon illusztrált kötet tartalmából kiemeljük: Tartalom. Rákosi Jenő: Jókai Mór körül. Borka Gáza: Jókai szelleméhez (vers) H:rczeg Ferenc: Jókai Mór emléke. ö védi László: Jókai emlékezete (vers) Erdélyi Pál: Jókai. Tamás Lajos: Jókaihoz (vers). Berzeviczy Albeit: Jókairól. Ravasz Lá <zió: A minta embere. S ijó S mdor: Éj a szabadban (vers). Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész. Jankovics Marcell: Alkonyat (vers). Császár Elemér: Jókai világnézete. Komáromi Kacz Endre: Jókai, mint festő. Páll Miklós: Rodostói levél (vers). Pap Ferenc: Jókai Mór és Gyulai Pál. Szabolcska Mihály: Strófák Jókairól (vers). Sikabonyi Antal: Jókai és szülővárosa,
