Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-12 / 19. szám
1 1925. lebruár 12. »Komiromi Lapok« 8 old&i Szabadoktatási előadás a kultúrpalota emeleti színháztermében 1925. febp. I5-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel Dr. Bognár Cecil egyetemi m. tanár Jókai iélekrajza címmel tart előadást. Szer. p)l még: Revainé Braun Elza, aki Petőfi és Vörösmarty verseket szaval. Belépődíj nincs, csak kiadásai fedezésére kér minden látogatótól tetszés szerinti, önkéntes adományokat a Jókai Egyesület. A Jókai Snnegiégek KoniMiao. (A vendégek fogadása. — Díszelőadás. — Országos ünnepély a kultúrpalotában. — A Jókai kiállítás megnyitása. — Az emléktáblák megkoszorúzása. — A Jókai bál.) Lázas tevékenység folyik a Jókai ünnepségek előkészítésénél a kultúrpalotában, hogy a rohamos lép'ekkel közeledő Jókai centennáriumi ünnepségek fényes sikere méltó legyen a hilbatstlan mesemondó dicső emlékéhez. A rendezőség most küldi szét az ünnepségekre és a Jókai bálra szóló igazán díszes meghívókat. A lapunk nyomdáját dicsérő Ízléses meghívó elsó lapjáról Jókai pompásan sikerült fiatalkora arcképe moso’jog reánk az ő szelíd, kedves tekintetével. A rendezőség a meghívók szétküldésénél természetesen . első sorbsn a Jókai Egye;ület tagjait veszi tekintetbe. így azok, akik a Jókai bálra szeretnének elmenni, nagyon helvesen teszik, ha beiratkoznak a Jókai Egyesületbe 20 K évi tagdíjjal. E csekély összeg ellenében nemcsak a Jókai bálra kapnak meghívót, hanem az összes kedvezményeket élvezik, amelyek az egyesület tagjait megilletik. Az egyesületbe való belépéssel erkölcsileg és anyagilag is támogatják a Jókai Egyesületet, amely a magyar kultúrát kitartóan és hűséggel szolgálja. Az egyesülettől színpadjának berendezése, díszletek festése, a centennárinmi ünnepségek olyan tetemes anyagi áldozatot kívántak, hogy kulturális kötelesség e derék egyesületet legalább azzal támogatni, hogy a- tagjai sorába belépünk. Vidékről leghelyesebb, ha a 20 K tagdíj beküldésénél az utalvány szelvényen jelzik a belépést. Most p»dig itt közöljük a centennáriumi ünnepségek meghívóját, amely mindenről felvilágosítást, nyújt: Meghivó. A Jókai Centennárium Országos bizottsága Komáromban, 1925. februárius 21—22. napjain Jókai Mórnak, a magyar nemzet örök büszkeségének, a nemzeti irodalom soha el nem múló dicsőségének születése százados évfordulóján a nevét viselő Jókai Közmivelödósi és Muzeum Egyesület házában országos emlékünnepet tart, melyre Jókainak minden tisztelőjét, az irodalmi és közmivelődési, művészeti társaságokat, az egyházakat és iskolákat, társadalmi egyesületeket, hatóságokat, városokat és községeket a szülőváros büszke örömével és hálás kegyeletével meghívja. Az országos ünnep serrendje: Február 21. szombat. Vendégek és küldöttségek fogadása. (A.z érkezőket kérjük megérkezésük pontos időpontjának szives bejelentésére.) Este fél 8 órakor. Ünnepi előadás a kultúrpalota színpadán, Ssinra kerül: Az arany ember. Dráma 5 íalv- Irta Jókai Mór. (Előadják a Jókai Egyesület műkedvelői.) Február 22. vasárnap d. e. fél 11 órakor Jókai emlékünnep a kultúrpalotában. 1. A Komáromi Daiegyesület éneke beszéd. Tartja dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület ügyvezető elnöke. 3, Jókai szelleméhez. Pályanyertes költemény. Irta : dr. Borka Qéza. Szavalja: ifj. Gergelyi József. 4. Emlékbeszéd. Tartja: dr. Erdélyi Pál, az Országos Jókai Centennárium Bizottság elnöke. 5, Az irodalmi, művészeti, tudományos egyesületek küldötteinek felszólalásai. 6. Záróiző. Tartjs dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület ügyv- elnöke. 7. A Komáromi Dalegyesület éneke. 12 órakor. Az emlékkiállítás megtekintése. 1 órakor. Társasebéd a Vigadóban. 4 órakor. Jókai emléktábláinak megkoszorúzása. Ette 9 órakor. Jókai bál a kultúrpalota termeiben. A Jókai jelvény megváltása személyenként kötelező. Belépődíj személyenként 5 koroua és a vigalmi adó. Jegyek és jelvények előre megváltandók 1925. február 15—21. napjain d. e. 11—12. közt a bálbizottságnál (kultúrpalota, földszint). Büfférői, italokról a Jókai Egyesület gondoskodik. A meghívó és a Jókai jelvény a belépésnél felmutatandó. Tudnivalók : Az elszállásolásra való igények 1925. február 18-ig bejelentendök a csntennáris bizottságnál (Komárom, Kultúrpalota). A társasebédre való jelentkezések ctak febr. 20 ig vehetők figyelembe. Az üuuepi gyűlésen csak a küldöttségek, irodalmi és kulturegvletek képviselői szólalnak fel, ezek február 20-ig a szónok nevével bejelentendök. A [silizközi isii: iajilia. Kérelem a nemeslelkü s jószivü magyar közönséghez ! Nagy nyomorúságunk kényszerit am, hogy ez utón forduljunk a nemeslelkü és jószívű magyar közönséghez, könyörögjünk adományokért. A csilizközi községek (Balony, Csilizradvány, Osiliznyárad, Csilizpatas, Szap, Medve és Kulcsod) a múlt évben nem kevesebb, mint három teljes hónapig viselték a katasztrófába áradás szomorú látképét. Amerre a szem ellátott, a horizontig egy viztenger volt a határ. A gabona termések kalászai a viz színén lengedeztek, hirdetve a bekövetkezendő szomorú jövőt. Elpusztult minden. Az aratást csónakokból végezték a szorgalmas gazdák, raegakarván menteni azt amit lehetett, legalább egy kis magot a baromfiak részére. A Dunától Csilizradvány községig a szántókon keresztül körülbelül 7—7 km távolságban csónakokon közlekedtek az emberek, mert az állandó vízállás 60—120 cm közt változott. A vizim&darak százezrei tanyáztak az elpusztult vetéseken, búzatáblákon ezeknek lett zsákmánya, tápláléka. A szegény sorsú lakósságnak nem volt aratása, keresete kenyér nélkül maradt. A gazdák csekély megmentett termése helysnkint nem biztosította családjuknak a mindennapi kenyeret sem. A nyomoruk közös, éheznek egyaránt. Az állatok hasonlóan szenvednek, mert nincs elegendő takarmánya a gazdának, a legelő rét nem termett, elpusztult minden. Nap nap mellett pusztainak az állatok a rossz s kevés takarmánytól, amelyet gazdájuk nagy áldozatok árán beszerzett. A szegénysorénak mindennapi eledele az árkok kishal állománya, amely azonban már apadt. A kolduló szegények százai lepik el az amúgy is nyomorgó gazdákat, akiknek nincs óvetőmagjuk, nincs kenyerük ma holnap. osztják kenyerüket a szegénnyel, bízván abban, hogy a jövő majd hoz kenyeret, mert vannak még nemeslelkü emberek, magyarok a környéken Csallóközben.'’ „* Elérkezett az idő, hogy kifogytunk minden erőnkből s a kényszerűség Indít arra hogy kérelammel forduljunk a nélkülözők ér* dekében a legszélesebb jószivü s nemeslelkü magyar közönséghez, jobbmódü gazdákhez iparosokhoz, kereskedőkhöz, nagybirtokosokhoz mezőgazdasági és ipari vállalatokhoz, pénzintézetekhez, szövetkezetekhez, egyletekhez, mindazokhoz, akiknek nemeslelkük megérti g ^ érzi ami nyomorúságunkat. Segítsetek rajtunk mentsetek meg az Ínségtől. A legkisebb adomány is enyhíteni fogja a szenvedők könnyeit A pénzadományokat kérjük a csilizradványi körjegyzői hivatalhoz küldeni, úgy s*intón az élelem, gabona, takarmány adományokat a nemeslelkü adakozók névjegyzékével. Kelt Csilizr&dványon, 1925. febr. hó 8 án A csilizközi nélkülözők segélybizottsága. I« év Halmos Sárinak hívják, hsrmincesztendős jómódú leány, beleugrik a hideg Dunába, szerencsésen kifogják és mikor magához tér, ezt zokogja: „Nem tudok élűi, nem való vagyok a XX századba, mely tele van gonoszsággal, nyomorúsággal, nekem száz év múlva kellett volua születnem. Meg akarok és meg is fogok halni és száz év múlva újra élek boldogan, mert hiszem, hogy az ember minden száz év után újra visszatér a világba." Ennyi a helyzetrajz. Én pedig minden rokonszenvemet, együttérzésemet elküldöm Sári kisasszonynak, mert senki úgy meg nem mondta a mai söpredék emberiségnek, a mai moslékidőnek, hogy kicsoda, micsoda, hiszen rá akarta ütni hites nyilatkozatára a leghatalmasabb és legkomolyabb p csétet: a halál sárga vi&szkját. Tiszteletemet rakom Sárika didergő lábaihoz, mert nemcsak megmondta az igazságot e ferde sarkú lélekkel rothadó kortársaknak, gyilkos hadvezéreknek, valntázó minisztereknek, folytogató háziaraknak, svindlizó szellemi munkásoknak, szabotáló proletároknak, élelemhamisitó parasztuzsorásoknik, nemcsak azért, mert egy vakmerő ugrással kifejezésre juttatta milliók és milliók hangtalan és cselek véstelen tragédiáját, hanem azért is, mert a halál kapujából visszatérve, sírva, dideregve az örök reményt képviselte az emberiség jövője iránt, az elpusztíthatatlan hitet, hogy e csirkefogó, tolvaj, képmutató, kalandor kortársakból jobb, tisztább, igazabb testvérek indalnak meg — száz esztendő malva, mint a hogyan ennyi idő alatt lett az Ausztráliába portált gonosztevőkből a mai „tisztes és munkás" társadalom. Halmos Sári nsgy dolgokat mondott és lesznek, akik talán nem a harmincesztendőa leány hisztériáját fogják csak keresni bűnös cselekedetében és őrjöngöen szent szavaiban, hanem azt fogják válaszolni reá: Igaza van ennek az izgatott fehérnépnek, ez a világ valóban megérett reá, hogy a jók elmeneküljenek róla, aztán alaposan alája gyújtsanak. Természetesen ezt nem azok fogják mondani, akiknek jól megy ugyan a soruk, de a szivük együtt szenved a szenvedőkkel és még inkább azok, akik a legborzalmasabb bűnben és betegségben, a modern piszokban henteregnek: a „becíületf-s szegénységben". Elhiszik, mert Halmos Sári ntm ilyen piszkos féreg, nem nincstelen nő, nem hivatalnok, nem tanító, hanem egyszerűen gazdag leány, aki hitelt érdemel, mert az igazság is csak a módosak száján lehet igazság, ma annyira tőkésítve, valorizálva, devizáivá és uj módin moralizálva van az élet, hogy az igazságok képviseletéhez is szükséges a magas adók fizetéséről szóló kivonat. Mit érne pl. az, ha késő éjszaka fájó szivemre szoritnám fáradt kezemet és beleüvölteném a világba, hogy ezernyi gyilkosai naponként megölnek és újból feltámasztanak szadista örömük, kéjes csámcsogásaik kedvéért. Vagy mit érne pl. az, ha egy sznrtos napszámos a piacon, egy szegény irodista leánya korzón, as elbocsátott tisztviselő a főnöke előtt elszólná magát: Förtelmes, gyalázatos élet! Mi rajtánk mosolyognak, minket félretolnak, kiuzsoráznak, de a Halmos Sárik tragédiája, a
