Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-19 / 87. szám
4. oldal. „Komáromi l*»po&. 1324. folios 19 1 íreatiéD-teglití hührbsb. A rövid ideje megalakult Slovenskói Sakkszövetség jnnius 29-én nyitotta msg T-plicen eted kongresszusát Srobár dr. volt miniszter elnökletével, melyen az összes szlovenizkói sakkörök képviseltették magukat. A szlovenszkói sakkszövetség megalakítása kitűnő gondolat volt az illetékesek részéről, amennyiben a szlovák és a magyar sakkozók a cseh szövetség részéről nagyon mostoha elbánásban részesültek, olyannyira; hogy a világháború befejezése óta nem volt alkalmnk egy rendes versenyen rósztvenni és ezáltal fejlődét ükben meg lettek akasztva. Ezen lehetetlen állapotok megszűntetésére alakult meg az önálló szlovák sakkszövetség és itt azonnal le kell szögeznem azon tényt, hogy a szövetség feladatának és céljának várakozáson felül megfelelt, már csak azzal azrgy ténnyel is, hogy alkalmat adott az itt é ő magyar sakkozóknak képességeik kifejtésére és lehetővé tette, hogy magyar sakkőrök nevei a homályból felszínre kerüljenek. Tartozom e helyen még annak a kijeiénlésével is, hogy a verseny-rendezőség részérói a résztvevő 40 százalék magyar játékos a legudvariasabb elbánásban részesült és sehol m-m volt egyetlen egy momentum, ahol érdekeink háttérbe lettek volna szorítva. A kongresszus keretében rendezett versenyek kitünően sikerűitek. A mesterversenyen résztvettek: Sinsrer, dr. Kerekes, Engel, Walter sen. dr. Zobel, Walter jun. Mrazek Opocenski, Weber, Grgiic és Gabié. Ezeu versenyen az első dijat a pozsonyi magyar mester Walter nyerte 10 és fél egységgel, második szintén «gy tehetséges magyar játékos lett, Eagel Besztercebányáról, Harmadik lett a Komáromban is ismert cseh mester Opocenski. A föiornáu szintén 12 játékos vett részt. Abonyi mérnök Pozsonyból, kü önben földink, Allerhand mérnök Pozsony, Élos Zólyom. Struae Pozsony, Lokrenc Trencsén, dr. Goldherger Nagyszombat, Israeler Trencsén, Róth Nyitra. öötzl Losonc, Pacák Pozsony, W inberger Komárom és Droehaska tanár Zsolnáról. Ezen verseny lefolyása váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, amennyiben a legutolsó fordulóig nyílt volt a verseny és csak az utolsó forduló hozta meg a döntést, úgy hogy végeredményben első Weinberger Komárom 8% második Allerhand mérnök 8, harmadik Abonyi mérnök 71/* ponttal. A játékosok véleménye szerint nagy szerencsével nyertem a versenyt. Ez természetes, az elsőnek mindig szerencséje van és ha tekintetbe vesszük, hogy ez volt az első komoly versenyem és sikerült veszteség nélkül egy olyan társaságból kiúszni, mint amilyen itt együtt volt, ngy ehhez tényleg kell egy kis szerencse. Ellenfeleimnek már csak azért is kellemetlen volt elsőségem, mert midón megérkeztem Tipliére, egy partner örömmel kijelentette, hogy az utolsó hely jogerősen be van töltve. A versenyeket Skopál & trencséni sakkör tagja vezette nagy körültekintéssel és közmegelégedésre. A verseny végig izgalmas és mégis sima lefolyású veil, úgy hogy a Sakkszövetség ezen első tornája kitünően sikerült. Maga a fürdöigazgatóság, mely a verseny érdekében anyagi áldozatot hozott, szintén megvolt elégedve az eredménnyel, amennyiben * résztvevő játékosok és az osztrák vendégek • fürdőhely szépségétől, kitűnő levegőjétől el voltak ragadtatva és egészen bizonyos az, hogy a jövő szezonban sok olyan vendége lesz Teplicnek, ki ezen verseny alkalmából ismerte meg ezen kellemes fürdőhelyet. Mutatóul közlöm a fótorna utolsó, illetve döntö játszmáját. Világos Weinbsrger, sötét Allerhand. — 1. d4 — Hf6. 8. c4—gfi 3. HÍ3 -Fg7. 4.FÍ4—c«. 6. Hc3—dö 6.e3—Fg4. 7. eXd—H-j-d. 8. Ta cl. Ezt a látszólag ressa hízást, mellyel gyalogost veszítettem, olyan következetesen és gyorsan hutám meg, hogy ellenfelem, mint aki jél végezte a dolgát, kicsit elment a terembe sétálni, mivel tudomása •serial nyerésre állott. A séta azonban nagyon megárthatott neki, mert amidőn az én lépésem után: 11. Tdl a táblához ült, nagyon sokáig gondolkozott és látszott az arcán, hogy kellemetlenül érzi magát. Kényszerült 11.—Vb6-ot Játszani, mire a Játékot farsziert vesztette. 12. Fc4—Hd7. 13 0 0—FXc3 14 VXc3—0 0 0. > 15. FX'7—Ti(8. 16 Vs7~Vc7, 17. Fd6— ( VXf4 18. VX 7 sötét feladta. — Ez volt a j verseny legrövidebb játszmája. Weinberger. A Jókai centennárium rohamosan közeledik. Erősen készül erre szülővárosa, Komárom. Lipunk, a Komáromi Ltpok is részt kér ebből az ünnepélyből és különösen az előkészítő munkála okból. Egyik kitűzött célunk, hogy mint a tnéh cske a mézet, mi is összegyüjtsük mindazt Jókairól, amelyek szétszórtan itt vagy ott megjelennek a sajtóban és amelyekről L-ltéíeiazheijük, hogy az olvasó közönséget érdeklik. Egy régi mulasztás pótlásáról vau most szó. A budapesti „Otthon“ Írók és hirlepirók körének elnöksége elhatározta, hogy országos gyűjtést indít Jókai síremlékére és ezért országos bizottságot alakú a társadalom leg- \ előkelöbbjeibői. Ezzel az aktussal az „Otthon“ j különös hálájának és kegyeletének kiváa első ; elnökével és eíkeresztelöjével szemben kifejezést adni. Harminchárom esztendő előtt a kör megalakulásakor Jókai Mór elsők ölt. S amikor l a m.gálákulást kimondották, ö indítványozta: j — Nevezzük körüaket „Otthon" uak, mert j meleg, kedves otthona kell, hogy legyen min- i den időben a magyar íróknak és művészeknek. ! De nemcsak a sirsmsék fölállításának s f a költségek előteremtésének munkájára vállal- ) kozik a magyar újságírók klubja, hanem meg- j akarja szervezni a centennárium világraszóló, j a határokon túl érő ünnepélyét. S van egy j kívánsága a hivatalos világgal szemben i>. \ Azt kéri a főváros uraitól, hogy a Petőfi Sán- j dór utcával párhuzamos Váci utcát nevezzék ; el Jókai Mór-utcának. I A magyar újságírók nem feledkeznek meg mesterükről és magukra vállalják azt a munkát, amelynek elvégzése a hivatalos knlturtényezők feladata volna. * Az Erzsébet-köruton, a Dob utca sarkán levő háznak kapuja felett, ott, ahol & Körkávéház van, aranyos belük hirdetik: Jókai udvar. Kevesen tudják az okát, miért nevezték el a nagy mesemondóról a házat A hatalmas í épület második emeletén a 16. számú lakás : volt Jókai Mór életénak utolsó öt esztendejében otthona, A házmesterkönyvben ott vannak a pontos adatok: II. em. 16. Jókai Mór iró, beköltözött 1899 november 1., 1904 V. 6. meghalt Semmi nem hirdeti, hogy az író öt esztendeig, második házasságától haláláig ott lakott. Még egy márványtábla sem jutott a ház falába. Rengeteg ember fordnl meg a házban s csak legkevesebbje tadja meg, hogy ugyanazokat a lépcsőket taposta a nagy regényíró. A házban már csak a házmesternö emlékezik rá. Gróza Gábornénak hívják, sógorasszonya Gróza Péternek, Románia nemzetségi miniszterének. — Akkor még kislány voltam, — beszéli, — amikor Jókai méltóságos ur ideköltözött. Hét szobája volt. Három az Brzsébet-körutra nyílott, egy tizenhat méter hossza szoba a Dob utcára nézett, három szoba pedig a Valeróntci frontján volt. A nagyterem volt a dolgozószobája. A falak mentén olyanféle alkotmány húzódott, mint a jászol. Lapja volt s azon tengersok könyv sorakozott. A közepén egy nagy, hossza asztal, olyan, mint a terem. Ez is tele volt könyvekkel, meg irományokkal. A jászol közepén, a fallal szemben kis íróasztal állott, ezen dolgozott. Testvéreimmel minden nap felmentünk a méltóságos árhoz. Szelíd, jóságos ember volt. Nagyon szerette & gyerekeket. Engem sokszor megcirógatott, a kontyomat is meghnzgálta. A falak tele voltak babérkoszorúkkal. Sokszor elbeszélte, hogy melyiket hol kapta. Többször leoldotta a szalagokat a koszorúkról és nekem adta. Egy szép bőrkötéses könyvet is kaptam tőle, de elvitték tőlem. Nem sokat beszélt, de szerette hallani, ha mi csacsogtunk. A feleségének testvérei akkor még kis gyerekek voltak, szintén ott voltak. A legkisebb fín mindig elszavalta neki a Talpra magyar-t. Félóráig lehettünk a szobájában, azután megelégelte a játszadozásunkat és elküldött bennünket. — Amikor a méltóságos ur meghalt, a felesége Mmondotta a lakást, mert tulnagy volt a számára. Eleinte még keresték a méltóságos urat, most már rég senki sem. Halála után eljöttek urak és elkértek mindent, ami rá emlékeztetett és elvitték. Még a bejelentő lapját is elvitték a mi jóságos urunknak. Ezt tudja a házmesternö a nagy íróról. Akkor még serdülő lány volt, most j*vakorabeli asszony. Fenn a második emeleten semmi sem enúékeztet a nagy Íróra. Jókai hétszobás lakásából két kis-Jö l.kást csináltak, az egyikben dr. Székelyoé lakik, a másikban Ungár dr. sebészorvos. Abban a szobában, az Erzsébet köiutra és a Dob-utcára néznek az ablakok, ahol Jókai kilehelte n m h lelkét, most Ungár dr. rendelője van, A sebészdoktor nyomban kíhurcoikodása után köl ötött be a lakatbt. A nagy teremből, amely az iró dolgozószobája volt, két szobát csináltak. A két új lakó osztozkodott m g rajta, pi dig ez lelt volna a legjobb hely a Jókaí-muzeum számára. Da ilyen nincs. A Jókai-relikviák egy részét a Pűtőfi-házban őrzik, amely szintén lakóháza volt az írónak, mielőtt az Erzaébei-köiutra költözött. Mi komáromiak bizonyára kétszeres érdeklődéssel olvassak e sorokat, amely eddig kevésbbé közismert dolgokat mosd el a mi n»gy Jókainkról. Zsolnától Komáromig regattán. Irta: Qeöbel Károly dr. Most, hogy a Danán vaió evezés nincs megengedve, mi komaromi evezősök emk a Vagra, a Nyitra evezhető részére és a Kisduaára vágjunk szorítva. Még mindig elegendő nagy és szép vizekre, — de ennek dacára egy majdnem leküzdhetetlen akadály tornyosul a komáromi evezős sport elé — tudniillik az, hogy a csónakok nem, vagy csak igen nagy nehézségekkel száliithatók, amiért is a nagyobb kirándulások majdnem lehetetlenek. A Dunán könnyű volt a dolgunk, ieevezni Esztergomba, Nagymarosra, Budapestre gyakori túrák voltak, sőt egyizben a komáromi evezősök Orsováig is elrandaltak. A csónakot azután visszahozta a hajó, ha pedig Pozsonyból, Becsből, vagy még valamely följebb fekvő helyről akarta valaki az utat megtenni, akkor felküldte a csónakot hajóval és azután szépen haza evezett. A hajón ideálisan köonyti volt a csónak szállítása. Mostani vizeinken azonban nincs baj ójárat, igy vagy evezve kell megtenni fölfelé is az utat, vagy vasúton kell a csónakot tlkü.deni, mert nagyobb túrát fölfelé evezni nagyon nehéz és nagyon sok időt venne igénybe, egyes helyeken pláne lehetetlen is volna evezve feljutni. Egy nagy 8—10 méteres regatta csónaknak vasúton való szállítása pedig fölöttébb nehézkes. Ennek dacára dr. Kállay Eudre, Ipovite Endre és Széles László evezős pajtásaimmal elhatároztak, hogy Zsolnától leevezünk a Tágon. Fölöttébb izgatott bennünket a kérdés, hogy regatta csónakkal megtehető e az ut, mert mint rendesen szokott lenni, a vélemények nagyon eltérőek voltak, akadt olyan ember is, aki egyenesen életveszélyesnek jelentette- ki vállalkozásunkat és mint családos embereket, nem a legmegtisztelőbb jelzőkkel illetett könnyelműségünkért. A túrára az egyesület egyik öreg, de biztos, erős és nagyon kényelmes hajóját választottuk ki, az öreg Idát, egy kétevezős palánkon hajót, melyben a két evezősön és a kormányoson kívül még egy negyedik ember is elfért a amellett csomagjainknak is veit helye. A csónakot julins 4 én adtuk fel, mi magunk pedig julius 11 én reggel szálltunk vonatra, délben érkéz lünk meg Zsolnára, ahol a Zsolnai Football Ciub elnöke által már előbb jelzett lakásunkra mentünk és egy gyors ebéd után elindultunk, hogy csónakunkat megkeressük. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a vasútnál azt a feleletet kaptak, hogy csónakunk még nem érkezett meg. Bizonyos fokig lehangolt a dolog, persze mindjárt megállapítottuk, hogy péntek van és ez az oka mindennek, pedig hát, amint később kisült, bizony a hibás címzés volt a baj. No de azért nem estünk kétségbe, elhatároztuk, hogy csónaknnk megérkeztéig megnézzük Zsolna
