Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-23 / 102. szám
t§94. aufUBztos 18. „Komáromi Lapok-* 8. oldal, kon* ott l»^z az ntád, az uj jegyző. Látszólagos f»«j‘romul is tartalmaz az Írás, amely széféi a nyugdíjaztatási ügye folyamatba vétetett. Ez csak látszólagos flastrom és ma már senki se ül fal neki, mert nyágdijnélkül nyugalmazott jegyző ma már sajnos annyi van. hogy a köztudat már nagyon is jól tudja, hogy mi az a nyugdíjügy folyamatba vétele. Magában Komáromban Is több, mint negyedszáz jegyző él nélkülözések között és várja, hogy a nyugdíj ügyét mikor rendezik. Egész világon az a bevett szokás., hogy addig, amig valakinek a nyugdija nincs megállapítva, addig jiff neki a fizetése. Hálunk ez nem így van. Se fizetés, se nyugdíj addig. Az elbocsátott magyar jegyzők mind munkabíró, erőben levő férfiak, akik tovább akarnak dolgozni és mégi3 tétlenségre, nélkülözésre, nyomorra vannak kárhoztatva ugyanakkor, amikor a Slovensky Vyehod följajdul, hogy kevés a jegyző. Jókai siremléke. Kollárom, auguiztui 31. A magyar közoktatásügyi miniszter megbízásából a magyar országos képzőmivészeti tanács pályázatot irt ki Jókai Mór síremlékére, melyet a magyar kormány a Jókai ceniennáriam évében szándékozik megvalósítani. A pályaműveket december Iá. és 15. napjain kell átnyújtani a képzőművészeti tanácsnál, mely a nyílt pályázat alapjára helyezkedett. A pályázat a megoldásra vonatkozólag a következő kijelentést tartalmazza : „A rendelkezésre álló terület korlátolt méreteire és az állam súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel egyszerű, de kifejező eszközökkel kell a feladat méltó megoldását keresni.“ Ebből azt látják, hogy a síremlék megvalósítására csak korlátolt anyagi eszközök állanak rendelkezésre. Ehhez akarunk a szülőváros jogán hozzászólni. Jókai Mór egész nemzetéé, munkái, öröksége ez egész világé. Ha tehát Jókai az egész magyar nemzeté, síremlékét állítsa fel az egész, ma szétdarabolt és Európa négy államába osztott magyarság. Jókai emlékének megörökítéséből tehát részt kérünk mi is, Csehszlovákia, de részt kérnek Hománia és Jugoszlávia elszakított magyarjai is. Jókai síremlékét nem tudjak másnak, mint monnmentálisnak elképzelni. Jókaihoz, akinek müvei a monumentalitás méreteit tükrözik vissza, nem illik egy apró kis síremlék. Nemzetünk nagyjait nagyságukhoz mérten kel! megbecsülünk. Ezen az alapon Jókait különös kerrel elvégezte. Ott az exeman a farm, meg a munkában edzett teste és a magaszabta keeskebör rnha. E kedvező hír után, merő véletlenségbői, édesvizü forrás után kutatva, egy gőzös kötött ki a szigeten. A kis John boldogan rohant a kikötő hajósok felé és felkéredzkedett a hajóra. — All right, — mondta a kapitány — de mit fizetsz az utért és hogy ruhát adok, mert ilyen gúnyában nem tehetlek partra. — Fizetni nem tudok, de adok öt bála dohányt, egy kamra sajtot, annyi gyümölcsöt, amennyit a hajód elbír és tudod mit, ráadásul az egész szigetet. Az üzletet megkötötték és hogy az alku ne legyen egészen tisztességtelen, mikor amerikai földet ért a lába, a kapitány még harminc dollárt is nyomott a markába. így hát vasúton roboghatott az édesapjához. — Apám — rontott be a gyerek, félretaszitva a szolgákat — itt vagyok, itt van az elveszett szerető fiad! Burn haragosan rágta a szivarcsutkát: — Soha ennyi gyerekem nem volt. Minden héten jelentkezik egy csaló, aki szegény vizbefult fiam helyét akarja elfoglalni. Persze, jó volna a milliókba dúskálni. Gazemberek. Mo de majd kiderül. Van-e a hátad közepén egy májfolt? — Sohasem láttam a hátam közepét. Burn lerántotta a fiú kabátját és ingét s rávágott a naptól pirított csupasz testre: — He! Mit mondtam 1 ? Csaló vagy ! Nincs májfolt. Takarodj, mert lecsukatiak. A fiú elképedt, de aztán rácsapott az asztalra: megbecsülés illeti meg. Az 8 emlékének fénylő oszlopként kell ragyogni mindenkor nemzete előtt. A síremlék pályázatnak tehát oda kell módosulni!», hogy a Jókaihoz és az ö írói nagyságához méltó legyen. Akár szoborral, akár építészeti (mauzóleum) megoldással kerül a síremlék kivitelre, ki kell fejeznie Jókai Írói nagyságát és kivételes szerepét irodalmunkban. A pályázat dijai 250, £00 és 100 aranykoronában (425, 3 4 és 1*7 millió magyar korona) vannak elég szerényen megállapítva, ha tehát valakit nem a művészi ambíció sarkal a síremlék megtervezésére, ezért a díjért igazán alig lehet jobb munkát remünk A pályázat nem jelenti azt, hogy a pályamunkák valamelyike kivitelre is kerül, lnnél a nyílt pályázatnál arra kell törekedni, hogy azon résztvegyenek az összes számottevő magyar művészek, tehát a pályadij&kat lényegesen fel kellene emelnie a képzőművészeti tanácsnak. Továbbá megfontolás tárgyává teendő az is, hogy Jókai síremlékét az egész magyarság állítsa fel és ezzel is juttassa kifejezésre a magyar kultúrának a politikai szétdarabolással is dacoló egységét. Válasz az „Adóf izetésM-re. Tekintetes Szerkesztőség! B. lapjuk 100. számában »Adófizetés* címén, „Figyelő“ aláírással ellátott cikkre alábbiakban vagyunk kénytelenek válaszolni, kérve t. címet, hogy válaszunkat b. lapjában leközölni szíveskedjék. Elsősorban is meg kell állapítanunk, hogy „Figyelő“ cikkét inkább valamelyik adótisztviselő, mint adófizető tollából eredettnek véltük, mert a nagy igazságkeresésben nem takarékoskodott éppen Egyesületünkkel szemben kifogásokat keresni. Teljes igazságot adunk abban a cikkírónak, hogy a számszerűleg kimutatott adók s járulékok kiszámításánál nem lehet általános költség-kulcsot megállapítani, de állítjuk, hogy az Egyesületünkben százszámra kidolgozott vallomási tételek alapján az egy összegben bevallott házbérnek 35—40%'át lehet egészen bátran a nem adóztatható mellékjárulékok cimén a házbéradó megállapításánál levonásba hozni. Tudjuk, hogy a házbéradóról szóló 1909. VI. te,, mint akárhány más régi magyar törvény, az uj államalakulatban vagy uj törvénnyel, vagy módosítással bővült és éppen a nyakraföre hozott uj törvények, rendeletek, utasítások labirintusában nem hogy a közönség, de maguk a kezelő tisztviselők is könnyen eltévedtek és eltévednek. A békebeli időkben a háztulajdonosnál az adóalapba be— Ha Te nem akarsz ismerni, kilöksz, majd megmutatom én, hogy ki vagyok. Tönkre teszlek. Szitkozódva ment ki a palotából s mig a széles és csilingelő forgalmú utcákon ődöngött, a legvadabb bosszutervek fordultak meg a fejében. — Meg fogom kontreminálni az apám vasbányarészvényeit — gondolta, — de már csak tiz dollár volt a vagyona. Pénz után kellett nézni. Burn pedig a kezeit dörzsölte: — Pompásan kinőtte magát az a fiú. No, most jöjjön a selfmédmen iskola felsőbbfoku tanfolyama. Előre Péntek tanár ur, kövesse és legyen résen. A kis John pedig próbált megbirkózni ezzel a gyilkos dzsungellei, amelyhez foghatót az Indiák sem produkálnak. Minden kínálkozó munkaalkalom után fürgén kapott, de a fürgeségben megelőzték az edzett bajnokok. Hja, a szigeten nem volt konkurencia. De itt-ott mégis akadt dolga. A dokkokon mindig kevés a zsákhordó s az ilyen izmos fiú feketére sült vállait munkára betörni nemes feladat a munkahajcsárnak. De két órai munka nem betörte, hanem letörte. Nem birta a tartós munkát, rövidtávra edzette a Robinson-élet, mert más az nyolc órát falat kenyérért huzni az igát és más procul negotiis szórakozásból, távolabbi cél érdekében dolgozni, mikor nem kerget a tatár. Telve életrevalósággal nem boldogult. A kenyérkeresés gépies ritmusában nem tudott taktust tartani, ellankadt. Mindenhez értett, de számított vizdij kis rubrikát képezett. A lakók védelméről szóló törvény a háztulajdonost tolajdonképen az adók beszedőjévé tette, anélkül, hogy a minden téren mutatkozott drágulással arányosan a házbér felemelését megengedte volna. Igen kézenfekvő tehát a háztulajdonosnak ama törekvése, hogy, ha már jövedelme a házbirtokból úgyszólván semmi, legalább a nem kötelező adóktól kívánja mentesíteni magát. Egyesületünk az adózó polgárok érdekeinek megvédésére alakult és minden eszközzel arra törekszik, hogy ami kedvezményt a törvények és rendeletek tömegében a ház- és telektulajdonosok javára felkutat és megállapíthat, azt az egyesület tagjai számára értékesíteni is kívánja. Nem kívánja maga számára Egyesületünk azt a dicsőséget, amely egy kiadott, de egy év után kisürgetett rendelet kiásásával jár, viszont kezünkben azzal a rendelettel, mi nemcsak a cikkíró Figyelő urat kivánjuk megnyugtatni, hanem az adózóközönség érdekében magánál az adóhatóságnál is teljesen törvényszerű lépéseket tenni. Ez a bizonyos rendelet az 1922. évi 130. és 1924. évi 85. sz. törvény, valamint a vezérpénzügyigazgatóságnak 1922. évi 166.051. sz. rendelete és az azzal kiadott hirdetmény alapján (12. § 2. pont) világosan kitűnik, hogy a vezérpénzügyigazgatóság az 1923. évre kivételesen megengedte, hogy ama terhek, amelyek nevezett törvény hivatkozott pontjai alatt megnevezetten is a lakókra átháríthatok, nem képezik adó tárgyát akkor, ha ezeket a tulajdonos elkülönítve mutaja ki és okmányokkal igazolja. Átháríthatok pedig a bérlőkre azok a terhek, amelyek 1914. év óta keletkeztek, tehát minden adótöbblet, mely a házbirtokot terheli, igy a vizdijtöbbíet is (1914-ben volt 7 K, most 25 K), javítási költségek, telekértékadó, kéményseprő díj többlete, pöcegödör, szemétürités, tűzbiztosítás, a házra bekebelezett tartozások kamattöbblete, amennyiben ez az általános pénzviszonyokkal indokolt. Hozzá teszi még a rendelet, hogy: e rendelet a házbéradó törvény kiegészítésének minősíttetik és az öszszes adóhivatalokra kötelező. Most már, midőn egyesületünknek alkalma volt adófelülvizsgálásra itt tartózkodott és a vezérpénzügyigazgatóság által kiküldött főnökkel tárgyalni, bátran hivatkozott fenti rendeletre, sőt a régi magyar közigazgatási bíróság egy döntvényére is (amelyet a főnök is ismert). Maga a megkérdezett pénzügyi főtisztviselő is úgy nyilatkozott, hogy az után a viz után adóztatható meg a háztulajdonos, amelyet a saját költségén motorikus vagy animális erővel saját maga szolgáltat bérlőjének. Éppen a vizdijnél, de egyéb mellékjáruléknál is nem lehet a törsemmit sem tudott. A Robinson-iskola dilettánst nevelt. Péntek dühösen bólogatta a fejét: — Megmondtam én ezt előre. Még jó lesz, ha a selfmédmen-főiskolán elégséges osztályzatot nyer. Csalódott a professzor, mert a fiú rövidesen megbukott Egyszer tengődése során huszonnégy órai koplalás után kenyeret lopott. Olyan természetesen, őszintén lopott, mintha datolyapálmáról szakítana gyümölcsöt. Szegény John, sohasem volt miniszter. Lecsukták, mielőtt a tanár közbeléphetett volna. A fiú a bíróságnál igy védekezett: — Ez a világ berendezésével és intézményeivel lelkemnek idegen. Három évig éltem egy puszta szigeten és ott magam körül láttam és magamba szívtam az isteni berendezkedést. A ki életet nyer, annak jussa van élethez s ami ezt jelenti, a kenyérhez. Ott milliárdnyi élőlény születik. A föld minden mag előtt megnyitja keblét s nem nézi, hasznos-e a növény vagy gaz. A mézdus virágkehely nyitva áll a szorgos méhnek és a pákosztos légynek. Föld felett és föld alatt mindenek táplálékot találnak és az éhség mint halál — ismeretlen. A tenger egy nagy határtalan bögre, turkálhat benne egész világ ökle. > A kis hal megeszi a moszatot, a nagy hal a kis halat s a cápa a nagy halat. De kis hal a kis halat, cápa a cápát nem nyeli el. De itt az isteni jogot meghamisítják. A születés még nem ad jogot az élethez, kenyeret csak az kap, aki megdolgozik érte. S mert munka mindig kevesebb van, mint munkás, intézményesen halálra Ítélik az emberek egy részét,
