Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-04 / 28. szám
3. oktal. ftKomárean Lapcw 1924. március 4, nagy világ előtt karonfogva sétálni, táncolni, keringőzni, kedvesen csevegni azzal a kedves lénnyel, akinek képe már ott lappangott előbb az iskolapadokban szorongó diák szivében, Vagy ezen az első bálon átváltozni a szürke | diákbél a nők lovagjává, aki figyelmes, előzékeny, udvarias, körültekintő és szemfüles és nem engedi az első bál rózs&szirmos un lékét a esni, a rettenetes petrezselyem árulás nyomasztó emlékévei elsötétíteni és gondosan figyel, hogy mindenki táncoljon, ne úgy, mint a blazirt. az unott nagyok mulatságán, ahol csak kiki a kedvencével, a titkos vagy nyilt ideáb jával törődik, a többi táncosnő iránt semmi figyelemmel sincsenek. A fi.tál diák szívben is élhet egy-egy kis szöszke, barna vagy fekete leányka képe, akivel legszívesebben táncolna világos reggelig, do a diákszivek a lovagkort élik még, amikor egyaránt kijár a tisztelet, a figyelem minden nőnek, akár Da'cinea az, akár nem. Nincs a többiek rovására túlzott figyelem, a diák lélek rorolatlansága egyenlő í mértékkel m-r. Nine.; kitüntetés, sincs mellőzés. : F/gyelem a táncosnő iránt, a boa, a sál, • a belépő féltő alkalmazása, hogy a kis : Terpszihóré meg ne fázzon, a féltő aggodalom, ; amikor a kis hölgy hüssitö italt iszik, hogy i meg ne hüljön ezt mind olyan kedvesen teszik, - hogy őröm nézni éa azt a biztos, feszte- ' len mozgást a parketten a nők körül séta, vagy \ táne közben, A kultúrpalotában megtartott diákbál már napokkal előbb mozgalmas életet teremtett a kultúrpalotában. Fürge, ügyes és leleményes cserkészeink sürögiek, forogtak. Serény munka folyt a nagyterem földiszitése, a cserkész konyha, a büffe, falatozó h jyi>ég*k elrendezésével. A rendezés élén Szívós Donát bencés tanár állott, aki ezúttal is m-gmutatta, hogy kiváló érzéke, körültekintése van még ilyen nagyarányú do- i log elrendezésében is. Az a tisztelet, és szeretet amellyel a cserkészek, s a tanu'ó ifjúság és a szülök iránta éreznek, e ténykedésével csak növekedett. Az ifjúság részéről a főrendezői tisztet Balgó Sándor cserkésvparancsnok töltötte be olyan fáradhatatlan buzgalommal, leleményes ügy ósággal és fényes sikerrel, hogy a régi kipróbált bálrendezök is példát vehetnének tőle. A fényes siker egyik főrésze Salgó Sándor bugaimának az érdeme akinek segítőtársai Voltak különösen ifj. Mohácsy János, Angyal Tivadar, Legét József, Csongrádi Béla és Kelemen Ferenc. A terem ízléssel, csínnal volt feldíszítve, az előcsarnok, az étkező helyiség szintén. A bált megelőző reggeltől kezdve a gondos mamák által küldött ízletes ételek olyan strft^n érkeztek, hogy a falatozó helyiségek asztalai roskadozásig megteltek ételekkel. Délután 6 óra előtt már sürü rajokban érkeztek a bálozók, akiket a bejáratnál és az emeleti előcsarnoknál apród ruhába öltözött cserkészek fogadtak. A hatalmas terem gyorsan megtelt szende, bájos arca leányokkal és csinos képű fiukkal, akiknek arcából, szeméből esak ngy sugárzott a boldogság, az öröm, a büszke megelégedés, hiszen most tették meg &z első lépést az elét fdé. Majd Eórodi, hires cigányprímás bandája rázendített a cserkészcsárdásra (Rózsabokorba — Vagyok akadva) és Aladin csodalámpája dévaj jókedvet sugárzott bele a szivekbe, megkezdődött & tánc. Az apró kis leánykák és legéuykék mellett a nagyobbak, sőt az öregek is kivették részüket a táncból, amely a legvidámabb hangulatban világos reggelig tartott volna, ha lehetett volna, Tizenkét órakor v^get kellett vetni a mulatságnak, eddig szólt az engedély. Közben hotillonos növálasz tette mégvál tozatossá a táncot. A kipirult leánykák viszonozták lovagjaiknak a táncot, ők kérték fel őket, közben kotillont tűztek ki a lovag büszkeségtől dnzzadó mellére. A pompásan sikerült mulatságon részt vett városunk és messze vidék színe-java, előkelősége. Amilyen élénk mozgalom színhelye volt a táncterem, éppen olyan mozgalmas élet uralkodott a falatozóban, á eserkészétkezó fürge kezft háziasszonyai: Darvas Lénárdné, Doma Istvánná, Ipovitz Józsefné, dr. Katona Sán- Aorné, Lipaehrr Maca, Pazár Miklósné, Risz- Aorfer Károlyné, Rmzdorfer Maea, Schwitzer Arturaé, Zsidek Manci ngyanssak halálra fáradhattak, amig a sok-sok éhes embert ki- * tudták elégíteni. Olcsó pénzen hatalmas adagokat szolgáltak ki a fogyni nem akaró jelentkezők beláthatatlan hossza sorának. No de aztán el is fogyott minden, sót ha még több lett volna, az is eltűnt volna. Nagy segítségére volt a rendezőségnek az italok beszerzésénél és derék háziasszonyoknak a kiszolgálásnál Németh Ödön járásbíró, akinek jórésze van a sikerben. A tarkaszárnyú lepke, az első bál folyton ] váltakozó színes képe bizonyos fiatalító fluidot, j i sugarakat sugárzott ki a nézők leikébe és \ nem egy öregedő sóhajtott föl magában: Hej! j amikor én is az első bálomon táncoltam 1 Faun. í Zenetörténeti előadás 1924. évi március hó 8 án, szombaton délután 5—7 óra között a Kultúrpalotában, «mikor Albrecht Nándor a pozsonyi Dom-templom karnagya, zeneszerző A zene története (a zeneszerzés titkai, a hires zenészek, zeneszerzők, a különböző zenei irányok a legegyszerűbbtől a legmodernebbig, stb,, stb.) elmen tart előadást Németh István a pozsonyi Dom-templom orgonaművésze, zongora mű vész zongorák isér ete mellett. A mindvégig lebilincselő, érdekfeszítő előadásra szívesen látnak mindenkit. Belépődíj nincs, de tetszés szeristi adományokat kér kiadásainak fedezésére a Jókai Egyesület 1 üipil isiit. 1924. március 1. A f&rsangzáró mulatságok között évtizedeken keresztül a Komáromi Dalegyesület mulatsága mindig messze kiemelkadett úgy erkölcsi, mint anyagi siker tekintetében. A város közönségének tradicionális szokása volt, hogy a magyar dal kultiválásában hosszú éveken át sikeres muakát vég?5 Dategye&üietnek ezen az estélyén adott találkozót, tömeges megjelenésével tüntetve a magyar kultúra e derék harcosa mellett. Komárom magyar társadalma szeretettel kereste föl az egyesületet és mindenkor voltak annyi figyelemmel iránta, hogy farsangi estélye alkalmával ugyanazon társadalmi rétegek támogatására számitó más mulatságot nem rendeztek. így volt ez a maliban és rendjén is volt ez. Végre is egy olyan hatvanéves egyesület, amely e város kulturális történetében méltó és elismert helyet vívott ki magának és társadalmi tényezővé vált, joggal remélheti, hogy az a közönség, melynek kultúrájáért a mai nehéz időkben kockázatos áldozatokat hoz, önzetlen és nemes buzgalmát pártfogolja. A Komáromi Dalegyesület március l én megtartott dalestélyén nem voltak sokan, aminek egyedüli oka az, hogy ugyanazon idő bon tartották a diák bált is, ami tudvalevő dolog, épen azt a közönséget vonta el a Dalegyesü lettől, amely egyéb alkalmakkor mindenkor ragaszkodással viseltetik iránta. Szeretnők hinni, hogy maga a közönség, nyíltabban mondva, a Dalegyesület tagjai ezúttal is készséggel tettek volna eleget kötelességüknek, ha másoldalról | támasztott igényeket nem kellett volna kielé í giteni és nem közvetlen rajták mnlott, hogy a | Dalegyesületet ezúttal nem részesíthették megfelelő támogatásban. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy a diákbál, bármikor tartják is, az ismert viszonyoknál fogva, minden — időben fényesen sikerül, tehát a különben kedves mulatságot máskor is meg lehetett volna tartani. A Dalegyesület farsangi d&lestélye ezúttal is pompás műsorral volt egybekötve, mely kivételes élvezetet nyújtott a megjelenteknek. A műsort a müködőkar vezette be, előadván Storch M. Dalra szivem I cimü rendkívül hatásos és dinamikai szépségekben gazdag szerzeményét. A nagysikerű éneket lelkesen megtapsolta a közönség, mely igaz elismeréssel adózott úgy a kar tagjainak, valamint a külön kvartett derék tagjainak: Tóth József, Goldring S-*mu, Pongrítz Sándor és ifj. Nagy János működő tagoknak. Majd Wánkay László e. titkár szavalta el Petőfi Sándoruak „A szerelem országa“ c. szép költeményét, melyet Pacim F.—Vikár B. „A finn dal“ c, kara követett, melyet a működőkar nemes Ízléssel és a legkisebb részletekig finom kidolgozással adott elő. A müködőkar e számával frenetikus tapsot aratott, melyet teljes mértékben meg is érdemelt. A műsor kiemelkedő számát Grossmann Mancika szólója képezte. A szimpatikus bájos előadó két műdalt énekelt művészi felfogással és olyan precíz és biztos előadásban, amilyenre csak kivételes talentumok képesek. Knrnez Jánosnak Kiss József remek költeményére (0 mért oly későn...) irt gyönyörű szerzeményének előadásával egycsapásra meghódította a közönséget, mely elisineréséuek fokozott lelkesedéssel adott kifejezést Várady Aladárnak: „Óh jöjjetek ti behunyt szemű esték“ kezdetű műd Ja után. melyet a n sgytehetségü előadó hangjának bársonyos melegségével és finom árnyalásával oly megkapó módon énekelt, hogy a közönség tomboló tapsaira meg kellett ismételnie. Ráadásul még Krős Bélának „Aszszony lesz a lányból“ c. hangulatos dslát énekelte el a hallgatóság füistetőenmeleg tap iáitól kísérve. Grosvmann Mancika énekszáma valóban gyöngye volt az egyébként is kiváló műsornak. Igazán sikerült poat volt Váradi Habsr K-nsk „A dalnok, hitvallása“ c. férfikvarlettje, ; melyet, Tóth József (I„t.), Király Károly (II.t.), Goldring Samu (I. b.), és Gold Bwnő (II. b.) adtak elő megérdemelt elismerés mellett, nagy gyakorlatra valló harmonikus összhangban. A közönség sokat tapsolt a derék előadóknak. A férfi négyes utáu a müködőkar Hoppá R.nek Magyar daisorozatából (Estét harangoznak ...) adott elő egy népdalcsokrot igen szépen, hatásosan. A DaUsgyesttlet népszerű és kedvelt tagjának Tóth Józsefnek magyar szólója olyan frenetikus hatást váltott ki, hogy a ritka szép hangú énekes az ismétléseknek és ráadásoknak ' egész sorát volt kénytelen még előadni. „Valahol a Tisza partján c., valamint a „Hajlik a \ jegenye ...“ c. dalok elő adása a legteljesebb dicséretet érdemlik meg, amit a hallgatóság \ szűnni nem akaró tsp«ai is fényesen igazoltak. A kíséretet a da'okhoz a D ^egyesület jeles t vonószenekara: Klug L -jós, Szathmáry Lőrinc, j Gyarmathy Lajos, Molecz Tivadar, Pathd F.órie, : Kállay Endre dr. és Kálnay Jenő szolgáltatta diszkrét simulékonysággal. Ez a müsorszám is sokáig kedves emléfctt mar id. A mű-ort Bill J. Rajta bolondok! kezde'ü farsangi indulója fejezte be, amelyet a \ müködőkar utolérhetetlen precizitással adott í elő, tüzes előadásával szinte felvillanyozta a kö( zönséget, moly el volt ragadtatva e kitünően : sikerült énekszámtól. A karokat a Dalegyesület érdemekben l gazdag karnagya, Molecz Tivadar dirigálta, \ akinek ezen estély is gyarapította dicsőségét. A műsort tánc követte, melyből ezúttal \ igazán kivette mindenki a maga részét. Á \ megj lent hölgyek világos hajnalig úgyszólván | kézről-kézre jártak és olyan fenomenális hangulat uralkodott egész báléj alatt, amilyenre öreg báli fókák sem emlékeznek. Ha a Dalegyesületnek anyagilag nem is, de erkölcsileg fényes sikere volt, azt meg kell állapítanánk külön is. VÍZUMOT útlevelekre, mindenféle utlevélügyet, ki- éa beviteli engedélyek megszerzését, közbenjárást, felvilágosításokat és fordításokat megbízhatóan, gyorsan és a legolcsóbban intéz el a „Passtelle des Zentralansschnsses für jüdische Stndentenfürsorge Präs V., Maislova 18. UI. 32. (Baelfitt: Kftfsvsreia der jttd. Hoehsshtler aus der fUovakei). Kösbenjárási díj vízum önkin t: 16 Kfc. bevafesés: magyar, német, sslovák, cseh.
