Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-02-18 / 8. szám
negyvenegyedik évfolyam 8. szám Szerda, 1920. február 18. 1*1 KpMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: S|é«* ívre S2 K Félévre 16 K Negyedévre 8 K Egyes szám ára: 40 fillér. Megjelenik minden sz rdán és szombatén. i iff! ill hihetetlenül kevés a becsülete és a hitele; nem akarja senki se elfogadni fizetési eszközül.A sok hamis bankjegy, illetve bélyeg, amellyel elárasztották az országot, egyenes^ kétségbeejtő állapotokat teremtett. A magános ember valahogyan csak megszabadul a hamis pénztől és igy az a közpénztárak felé özönlik. Az állami adóhivatal, a posta hozza most a hamis bélyegü bankjegyek hihetetlen mennyiségét forgalomba. így adták elő ezt egyik legutóbbi közigazgatási- ülésen szavahihető egyének. Óriási baj az is, hogy a községi pénztárak tele vannak hamis pénzzel. Adóba küldte mindenki, hogy megszabaduljon tőle. A községekben az adókezelők nem bélyegszakértők, azok elfogadták jóhiszeműen a pénzt és most a községi pénztárak nem tudnak azoktól megszabadulni. De a községek az állami adóhivataltól is kaptak hamis pénzt, amelyen nem tudnak túladni. *■ Az a kérdés most már, hogy ki a felelős ezekért a összegekért ? Véleményünk szerint és ez a jogászkörökével is egyezik, az állam feladata lévén a pénzhamisítás üldözése büntetőjogi utori, a jóhiszemű közönséget károsodás nem érheti. Az állam soha semmi felvilágositást nem adott ki, amelyben a közönség figyelmét a hamisítványokra felhívta volna. így a közönség a megtévesztésnek gyanútlan áldozatává lett. A veszteséget, amely igy az állampénztárt érte egyedül és kizárólag az államnak kell viselnie. Ez a jogi felfogás ebben a kérdésben. A másik szempont a méltányosság kérdése. Lehet-e különösen a tudatlanabb lakosságtól a bélyegek ismeretét követelni? A kereskedő, a lateiner, sőt az iparos is 'Halán tud védekezni a hamis bélyegü bankjegyek ellen. De a munkás, az asszonynép, a falusi ember, az másképpen van elfoglalva és ezekre a tanulmányokra nem ér rá. A kisember károsodását kívánni nem lehet. De nem károsodhatnak a községek sem, amelyek ma nagy összegű hamis pénz birtokában vannak. Mert akkor megroppanik / községek teherbíró képessége és csődbe kerülnek. Ennek pedig a községeket kitenni nem lehet és nem is szabad. — Az új telefonjegyzék, mely hivatalos összeállítás alapján betürendben tartalmazza a telefonbérlők jegyzékét a katonai állomásokkal együtt, megjelent és kiadóhivatalunkban 2 K 40 f-ért megszerezhető. Városi és up Mi Imiiéi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYŰ LA dr. = fi magyarság politikai megszeruezése. A választások kiírása esetén a magyarság egy öntetil eljárásának biztosítása céljából kiküldött szervező-bizottságtól kapluk a következő értesítést : A szervező-bizottság Komárom város és vármegye területén szétküldött a lakosság minden rétegéhez intézett, a szervezkedés azonnal leendő megindítására irányuló felhívását azzal a kéréssel, hogy mindazok, kik az eszme megvalósításának életbevágó fontosságát, a magyarság ügyét és jövőjét szivükön viselik, bocsássák haladéktalanul becses közreműködésüket a szervező-bizottság rendelkezésére. Aláírási gyűjtőivek dr. Ghyczy János komáromi (Megye-utca 20. szám) lakos, ügyvédnél vehetők át. Az egységes szervezkedés föltétlenül szükséges voltának és a szervezkedés alapelveinek ismertetése céljából a szervező-bizottság folyó évi február hó 22-ik napján (vasárnap) délelőtt 11 órakor a Baross-uícai Vigadó emeleti helyiségében tájékoztató értekezletet szándékozik tartani, amelyre Komárom város lakosságát nyilvános hirdetmény utján is meg fogja hivní. Hadd tudja meg minden magyar ember, miről van szó. A nemzetétől elszakítva lévő, több mint eey millió magyar nép líiíének biztositásájól, faji fennmaradásáról, jövőjéről kell gondoskodnunk, hogy ez a föld, amelyen ezer év óta magyarok laknak, melynek minden porszeméhez őseink porai tapadnak, továbbá is magyarok által lakóit föld maradjon. E célt egyedül csak úgy érhetjük el, ha végre valahára tanulunk a magunk kárán, okulunk jelenlegi helyzetünkön s félretesszük a magyarok ezeréves örök átkát, a széthúzást. Az adott helyzetben vélek és bűn a magyarság létérdeke ellen akár vallásfelekezeti, akár egyes társadalmi. osztályérdekeket külön előtérbe tolni, s ezáltal a magyarságot izekre szakgatni, mert csak az érdekek kölcsönös és igazságos összeegyeztetése adhatja meg a magyarságnak azt a súlyt és tekintélyt, a mely őt számánál, ezer éves múltjánál és ezen alapuló kultúrájánál fogza joggal megilleti. Vegye minden magyar ember fonfolóra céljainkat, s azután tegye kezét a szivére és úgy döntsön követendő magatartásáról. A Szervező Bizottság. A közbiztonság igen gyenge lábon áll künn a vármegyében, mint ezt a közigazgatási ülésen elhangzott panaszokból megállapíthattuk. A közönség tele van panasszal a csendőrség ellen, amely nyomozásokat nem végez és ha ki is dérit vagyon elleni bűncselekményeket, azok tetteseit nem tartóztatja le. Így a közbiztonság teljesen meg fog lazulni és a tulajdon fogalma vitássá válik. Egy j állam, mely a tulajdon elve alapján áll, ezt nem tűrheti. Olyan eset is fordult elő, hogy fegyházat viselt egyén, tehát olyan, aki visszaesőén bűnöző, követett el betörést és a csendőrség mégsem tette ártalmatlanná’. Ez megingatja a hitet a jogrend szentségében és a közerkölcsöket, amelyeket a háború amúgy is aláásott, teljesen tönkreteheti, ami azután jóvátehető nem lesz. Vissza kell gondolnunk a magyar csendőrségre, erre az európai színvonalon álló nagyszerű intézményre, mely az ország közbiztonságát mintaszerűvé tette. Vissza kell emlékeznünk a szegénylegény korszakra, a futó be-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, miü a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. tyárokéra, akikkel nem birt a vármegye egy két lovaspandurjával. Azután következett a megyei önkormányzati rendészet államosítása, a magyar csendőrség felállítása; a betyárvilág romantikája csakhamar megszűnt, emléke csak a nép dalaiban maradt meg. A magyar csendőrség pártatlanul és vaskézzel dolgozott. De a magyar közbiztonság mintaszerű is lett. Sajnos, most nem az. A csendőrség vagy teljesít közszolgálatot, vagy nem tud, vagy nem akar teljesíteni. Ebben az esetben ki kell cserélni és megbízható, kötelességtudó elemekkel helyetiesiteni. Ebben az ügyben elvárjuk az államügyészségtől is, hogy a kezdeményező lépéseket megteszi és nem járul hozzá hallgatólag séma vármegyei közbiztonság teljes lecsúszásához. Mert akkor minek a munka, minek a fáradozás, ha annak gyümölcseit bünhödés nélkül megdézsmálhatják, ha, azokat nem üldözik és példát adhatnak a szabad lopásra! Ez a rossz példa igen ragadós és igen veszedelmes. Lépjenek közbe a hatóságok az irányban, hogy a csendőrség teljesítse kötelességét, mely minden jogállamban — a szociális államban is — kötelező. A csendőrség legyen a közrend, a közbiztonság őre. Tevékenysége ne merüljön ki a táncvigalmak ellenőrzésében és a politikai vétségek fürkészésében, ez nem lehet a csendőrség feladata. Aki jó vagy rósz kedvében hangosan elkurjantja magát, arra ráteszi a kezét és rögtön ottan terem a csendörség. A betörők és tolvajok szabadon járnak kelnek, — internálás nélkül. Sokkal jobb és boldogabb lenne a világ, ha a tolvaj és betörő társaság lenne internálva mind huzamosabb időre, mert ezek jelentik a veszedelmet az államra, nem pedig a politikai internáltak. A falna jegyzője. — febr. 17. A közigazgatás igavonója, akinek nincsen ünnepnapja és munkaszünete, csak hétköznapjai : a robot, a munka szürkén egyforma napjai. Akinek nincsen nyolc órai munkaideje, mint a szerencsés városi hivatalnoknak és a munkásnak, akinek sohasem szólal meg a gyár gőzktirtje, amely a munka végét jelenti. Akinek mindig szól a telefonja és csilingel a hivatalában kora reggeltől késő estig. Ez a falu jegyzője. Minden hatóságnak ostorhegyese, a vármegyei, a járási közigazgatás, a szövevényes adóügyek, a tanügy, az államügyészség, a csendőrség, a munkásbiztositó, a jótékonysági ügyek, a katonai ügyek közvetlen elintézője legalsó fokon és végrehajtó közege. Kezében, markában kell tartania a közigazgatás gyeplőszárait, ha azt akarja, hogy rend legyen a faluban, ezt a husz-harminc gyeplőszárat azonban csak két kéz markolja össze, egy ember marka. Ez a falu jegyzője. Gondja van a falura, de gondot visel annak lakosaira is egyenkint, úgymint összesen. Többnyire vezeti a hitelszövetkezetét, a lakosságnak ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója és ügyvédje, orvosa ha kell. Érdekeiket eligazítja a városban, vezeti a küldöttségeiket a hatóságok elé éá panaszaikat kérvénybe írja. Ez a falu jegyzője. A háború meggyötörte, a hadisegély és az ebből felburjánzott irigység, majd bosszú, kielégítetlen alacsony szenvedélyek játékszeréül
