Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
41 és képviselő. Egyháza ügyeit is buzgón szolgálta egyházmegyei főgondnoki minőségben. Gondos és szorgalmas gazda volt. Előkelő háztartásán jólét mutatkozott mindenfelé. Örökölt vagyona folyvást gyarapodott. A gazdálkodásban ifjúkorától kezdve volt hűséges és hozzáértő segítője a tiszttartó, dr. Ferenczi Zoltán derék édesatyja. Dezső édesanyja, Léczfalvi Gyárfás Anna, előkelő székely családból származott. Férje és bizalmasai Anikó néven szólitották. Az erdélyi főrangú családok nagy szeretettel használják az ottani magyar, főként székely nép közt használatos kedveskedő keresztneveket: Anikó, Máriskó, Zsuzsika, Pista, Bandi, Gyurka stb. Báró Bánffy Dezső első feleségét sem szólította Máriának senki, aki közel állott hozzá, hanem Máriskónak. Bizony szebb is ez, mindenekfelett magyarosabb, mint a sok Mici, Dusi, Zsorzs, Zsán meg a többi. A báróné valóságos királynői termetű, magas hölgy volt. Szabályos szép arcán értelem és jóság. Gyermekei nevelésére épen akkora gondja volt, mint háza rendben tartására. Kedvtelését mindenekfelett a színházban kereste. Még magas életkorában, özvegységében is ott volt látható a kegyelmes asszony rendszerint családi páholyában. Dezső nagyobbik öccse, Jenő, zömök termetű volt, atyjokhoz hasonló. Folytonos tevékenységében, tervezgetésében nem követte Dezsőt. Ő már akkor, serdülő ifjú korában, azt az eszményt tűzte maga elé, hogy a főúrnak legyen főúri a vagyoni helyzete is. Kifejezte előttem, hogy kicsinyli azt a körülbelül 10.000 forint évi jövedelmet, amely valószínűen egyikökre jut. Felnőve nem házasodott meg, hanem beült alsófehérmegyei birtokába és évek során való takarékos jó gazdálkodásával, vásárlásaival hatalmasan megnövelte. Flalálakor mindenét a Dezső két fiára hagyta. A másik öcs, Ernő, akkor 9 éves lehetett. Szép, nyúlánk, kedves gyermek. Mint felnőtt ember termetben és arcban valóságos mása Dezsőnek. A közéletben is főúrhoz méltóan tölti be helyét, mint gazdasági egyesületi elnök, kollégiumi és egyházmegyei fögond- nok. Magasra emelkedett bátyját mindenkor támogatta és követte; míg Jenő sokszor éles megjegyzéseket tett rá, midőn közéleti tevékenységében olykor saját vagyoni helyzetét is kockáztatta. Nem válhatok meg e mintaszerű családtól anélkül, hogy meg ne emlékezzem Sebes Pálról, az én felejthetetlen Pali barátomról, aki a nevelő tisztét töltötte be egyfolytában a Dezső gyermekkorától az Ernő fölnevekedéséig. Lelkiismeretesen és szeretettel végezte teendőit s a bárói család részéről bizalomban és megbecsülésben részesült.
