Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1913
t mány nélkül jutván állásukba, ellenőrzés nélkül magokra hagyva, nem csoda, ha a katholikus vallás megvédésére s terjesztésére gyengék voltak. A nem székely helyeken a joghatóság a protestánsokat illette, a katholikusok is a protestánsoknál kerestek elválási ügyekben ítéletet. A protestáns papok ítéletétől a fejedelemhez fellebbezhettek.17 18 Az ennyire elgyengült katholikusság megsegítésére a jezsuiták vállalkoztak. A jezsuiták be- Báthory István fejedelemmé választása előtt telepítése."’ hívta már a jezsuitákat családi birtokára, Szilágysomlyóra. Fejedelemmé választásakor esküt tett, hogy a vallást nem fogja erőszakosan terjeszteni, ami egyébként nem is volt célja. De célul tűzte ki, hogy a katholikus vallást védelmébe veszi, megerősíti, e célja elérését pedig a katholikus papok lelkes munkájától várta. Pap Erdélyben kevés volt, azért levelet írt a magyarországi főpapoknak, hogy küldjenek papokat. Szabad visszajövetelt biztosított a szerzeteseknek, világi papoknak, akik János Zsig- mond uralkodása alatt kimenekültek. De Magyarországon is 17 1555-ben a csíksomlyói plébános bizonyítványt adott ki, hogy a káplán házasságot kötött (Székely Oki. V. k. 69. 1.). A csíkmegyei papi gyűlés a papok házasságát betiltotta ugyan (u. o. IV. k. 183. 1.), de kevés eredménnyel. Possevino 63., 65—66. I. 18 A jezsuiták erdélyi szereplésével az akkor ismert források alapján többen foglalkoztak. Így Vass József (Az erdélyi róm. katholikusok főtanintézete Kolozsvárott. Kath. gimn. Értesítő 1856—57. évf. 8—11. 1.), Erdélyi Károly dr. (A kolozsv. róm. kath. főgimn. tört. U. o. 1897—98. évf. 6 — 20. 1.), Velics László (Vázlatok magyar jezsuiták múltjából I. k. 70—85. I.), Veszély Károly, aki az 1588. medgyesi gyűléssel foglalkozott (Religio 1860. évf.), Fraknói Vilmos, aki Szántó és Possevino történetét írta meg (Kath. Szemle 1887. és 1902. évf.), Veress Endre dr. (A kolozsv. Báthory egyetem tört. Érd. Múz. 1906. évf.), Pokoly József (Az erdélyi református egyház története I. k. 267—286. 1.), Zsilinszky Mihály (A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai I. k. 201—213. 1.), Szilágyi Sándor (Érd. Orsz. Emi. Hl. k. 79—95. 1.), Jakab Elek (Kolozsv. tört. 11. k. 267. s köv. 11.). Ezen munkák figyelembe vételével készült ezen része az értekezésnek, melyre az összefüggés miatt szükség van s ez értekezés olyan adatokat emel ki különösen, amelyek az említett munkákban nem találhatók meg. A hitélettel egyik munka se foglalkozik. 8
