Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
X. Fejezet. Tuberkulózis elleni küzdelem. Erzsébet szanatórium
108 4—500.000 tüdővészes beteg van. Az évenkénti 70.000 halálozás azonban a betegek számát nem apasztja. Tíz év óta csekély ingadozásokkal ugyanazon halálozási számot látjuk fennállani, amiből azt kell következtetnünk, hogy az elhalálozottak helyett mindig új keletkezésű esetek foglalják el a betegek sorában a helyet. A lakosok számához viszonyítva ez a megbetegedési és halálozási arány olyan roppant nagy, hogy az összes európai államok között csak az óriási orosz birodalomnak van nálunk nagyobb tüdővész halandósága. Oroszország után közvetlenül Magyarország következik a tüdővész pusztításának terén. Ez a megalázható helyzet magyarázható abból, hogy századokon keresztül ellenőrzés és védekezés nélkül terjedt hazánkban a tüdővész. Senki sem ismerte el terjedését és ha valaki ismerte volna is, hiányzottak az eszközök a védekezés keresztülvitelére. Ezért a felelősség elődeinket nem terhelheti, bármenynyire sajnálatos is a helyzetünk. Másként áll a dolog ma ! Tudjuk, hogy minden hónapban 5—6000 polgártársunk esik a betegség áldozatául. Tudjuk, hogy ezen ragály naponként az addig egészségeseknek egy sorára terjed át; tudjuk, hogy ezen átterjedést megakadályozni lehet és azt is, hogy a már ragályozottakat addig, ameddig a betegség erejüket ki nem merítette, meg lehet menteni. Midőn ezen belátással bírunk, akkor a pusztulást tétlenül néznünk többé nem szabad, ezért már felelősek vagyunk.» A felelősségérzés az, amely erőt ad ezen nagy munkára. Belekapcsolódik a külföldi nemzetközi tuberkulózis küzdelembe, 1901 nyarán a londoni inter- nacionális tuberkulózis kongresszuson ő képviseli Magyarországot és ugyanebben az évben emlékiratot intéz a közoktatásügyi miniszterhez, amelyben kérelmezi,
