Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
II. Rész: Küzdelem a láthatatlan ellenség ellen - XXI. Fejezet. A kolera
289 1817-ig sohasem hallott a világ erről a borzasztó betegségről, melynek legkiemelkedőbb tünete a tömeges hasmenés és hányás. Ezek következtében a beteg erősen^ kiszárad, teste elkékül, valósággal kihűl ; csillapíthatatlan szomjúság, nehéz légzés és fájdalmas görcsök fokozzák szenvedéseit, arca beesik, a szemek mélyen behúzódnak üregeikbe, az orr hegyesen kimered. Ez az arc a kolerás arc (facies cholerica). A kolera az esetek kétharmadában két napon belül végez azzal, akit el akar pusztítani ; néha órák alatt öl, máskor a halál később, esetleg csak 2—3 hét múlva következik be. A halálozás járványok szerint különböző, azonban ritkán marad 40% alatt, de a 80%-ot is elérheti. Általában azt lehet mondani, hogy a kolerás betegek fele meghal. 2. A kolera ősi hazája Bengália, ahol a bennszülöttek a világ minden kincséért nem isznak más vizet, mint ama pocsolyákét, melyekben egyszersmind fürdenek és ruháikat mossák s melyben hemzsegnek a kolera-bacillusok, amint arról KOCH RÖBERT-nek, mikor 1883-ban hazájáig követte a kolerát, a legszemélyesebben volt alkalma meggyőződnie. Valahányszor kolera volt a világon, mindig innen jött és itt még 1892 és 1912 között is nem kevesebb mint hétmillió ember halálát okozta. A múlt század vége óta azonban nem okozott kiterjedtebb járványt Európában, kivéve Oroszországot. Egyebütt nemcsak békében, hanem a világháború folyamán is eredményesen tudtak ellene védekezni. És ez nagy dicsősége az orvosi tudománynak, mert a múlt század folyamán nem kevesebb mint hat óriási járványt (pandémiát) okozott a kolera, melyek közül öt pusztított Európában sőt néhány még Amerikába is átment. A járvány mindig úgy kezdődött, hogy a Ganges deltájának és a Brahmaputrának árterületein székelő endémiás fészkek először Elő-Indiát fertőzték meg. Innen terjedt aztán széjjel az egész világon. Amíg a közlekedés nem volt élénk, a kolera csak magában Indiában és legfeljebb a közelben lévő szigeteken, Ceylonban, Jávában terjedt el. Ez a 16—18. századok folyamán többször megesett. 1817-ben azonban nemcsak magában Indiában terjedt el a kolera óriási mértékben, hanem 1819—1823-ban eljutott az Indiai-óceán szigeteire, továbbá Japánba, Kínába, Perzsiába, Arábiába, sőt Európába is a Káspi-tó vidékére, itt azonban ,a hideg idők beálltával hamarosan megszűnt. A második járvány 1826-ban tört ki Indiában, 1829-ben jutott európai Oroszországba, 1831-ben Ausztriába és innen hozzánk 1831 júniusában. Budán és Pesten július—szeptember hónapokban dühöngött és 1700 embert ölt meg. Ugyanez évben Varsóban, Berlinben, Hamburgban is vannak nagy járványok, a következő év márciusában Párizsba jut és augusztusban már Kanadában is mutatkozik. Tíz éven 19 Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye.
