Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - III. Hazai orvosaink kiképzése és iránya
130 Ifjaink iránya Enyed, Ráczkeve, stb. is küldött ifjakat külföldi egyetemre.1) Király István orvos pl. Debreczen, Brewer János és Spillen- berger Dávid hires orvosok pedig Lőcse város ösztöndíjával kerültek külföldi egyetemre.2) így amennyiben itthon ifjaink nem is folytathattak egyetemi tanulmányokat, mégsem kellett egyetemi végzettség nélkül maradniok. Amiképen már a 16. században is láttuk, úgy a 17. században is tömegesen keresik fel ifjaink. És pedig a katholikusok többnyire Bécsbe, vagy Olasz- és Franciaország egyetemeire, a lutheránusok Wittenbergbe, Jenába, Lipcsébe, Bázelbe, Strassburgba, a kálvinisták a holland egyetemekre, főleg Leydenbe és Franekerbe jártak egyetemre. III. Hazai orvosaink kiképzése és iránya. A közoktatás keretében már eddig is láttuk orvosaink képzését a középiskolákban, a következőkben tehát egyetemi tanulmányaikat kell vizsgálnunk. 1 A középiskolát végzett ifjú, mint láttuk külföldi egyetemen volt kénytelen tanulmányait folytatni, miután itthon nincs orvosi karral ellátott egyetemünk. S igy ifjaink tulaj- donképeni orvosi képzése nem itthon, hanem külországokban történik. Ennélfogva orvosaink képzése, és igy tudása, s iránya is nem hazai, hanem idegen. De épen ezen körülmény biztosította egyúttal azt is, hogy hazai orvosaink a nyugati orvostudománynak úgy tudását, mint a gyógytudomány azon- kori irányainak összes vívmányait legalább is ugyanazon fokon bírták, amilyen tudásuk volt a tudományokban vezető művelt nyugati államok orvosainak. S ezért, ha hazai orvosaink képzését és irányát akarjuk vizsgálni, a külföldi, és pedig elsősorban a német és hollandi orvostudományt kell ismernünk. Vagyis most először, mivel az orvostudomány a 17. századbeli vívmányaival már foglalkoztunk, azon külföldi egyetemek irányát kell megismernünk, ahová ifjaink jártak. Mert ezáltal megismerjük hazai orvosaink felfogását, i) U. o. — 2) Denikó: M. O. R. T., 356.
