Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

IX. Az erdélyi gyógyszerészet a kath. restauratió, Erdély független fejedelemségének letünése az osztrák uralom idejében

des administratio alá amely a patikáriust hibás voltáért büntetni el nem mulasztja.

Mely dolognak nagyobb állandóságára és erősségére nézve a Felséges Királyi Fő I. Tanácsnak e tárgyban ezen esztendő szeptember 12 napján 9109 szám alatt kelt helybenhagyó kegyelmes rendelése következéséül adjuk a mi neveink aláirása és a városnak szokott pecsétje alatt kelt contraktuális levelünket.

Kolozsvárt augusztus 17. napján 1814. esztendőben.

Ennek alája ezt Írja az uj patikus.

Ezen contractusban irt és hozzá mutatott különös szivességért a városnak háládatos köszönettel lévén és annak minden pontjait elfogadván azoknak szentül való megtartására magamat és minden successoraimat ezennel nevem aláírásával és pecsétemmel megerősítve kötelezem.

Kolozsvárt fennt írt napon és esztendőben.'*

Az előző sorok kapcsán említettem volt, hogy orvosok, sőt borbélyok is tartottak gyógyszertárt. így Her- mányi Dienes József205 nagyenyedi ref. pap emlékirataiban Borbély György nevű székelyudvarhelyi borbélyról — akinél tanuló éve alatt lakott — a következőkben emlékszik meg: „ . . el is vivének anno 1711-ben, szeptemberben, egy pompás kőházhoz, Borbély György nevű öreg borbélyhoz szállitának, kinek nubilis* leánya Sára és unokafia és leánya felette rühösek valának, maguk pedig felette szegények, noha három vagy négy házaik volnának és egyikben egy kis patika is." Nem lehetetlen, hogy ez a gyógytár képezte magját a később ugyanitt felállított „Oroszlán“ gyógyszertárnak. A törvények ugyan tiltották, hogy valaki orvos és gyógyszerész legyen egyszerre. Páriz-Pápai éppen ezen okokból mondott le a nagyenyedi gyógyszertárról, hogy az orvosi praxisnak élhessen.

2-5 Kelemen Lajos: Hermányi Dienes József emlékirata. Kolozsvár, 1926.

* férjkezadó.

202