Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

IX. Az erdélyi gyógyszerészet a kath. restauratió, Erdély független fejedelemségének letünése az osztrák uralom idejében

5. Az erdélyi Főkormányszék 7500—1864 számú tudomásul vevő irata, hogy a néhai Szláby-féle gyógy­szertár oki. gyógyszerész és vegytudor Hintz György­nek, mint őt illető tulajdonosnak, átadatott. Ezen mellékletek alapján kéretett. tekintettel arra, hogy ezen gyógyszertár 1770 előtt fennállott, tekintettel arra, hogy ezen gyógyszertár 1753 óta a Mausch Mihály-család tulajdonát képezte és azóta családi szerződések, valamint örökség alapján szállott át a jelenlegi tulajdonosra: ismertessék el a realjog , * * * A XVIII. század elején 1700-tól 1750-ig terjedő idő­ben a gyógyszertárak száma megszaporodott, melyek között ott találjuk a szerzetesek részére adományozott gyógyszertári jogosítványokat is. Az említett időben a következő városokban állítatott fel gyógyszertár: Brassó (Őrangyal) 1720. Segesvár (Oroszlán) 1720. Szászváros (Arany oroszlán) 1727. Kolozsvár (Egyszarvú) jezsuitáké 1732. Temesvár (Gránát alma) irgalmasoké 1737. Fogaras (őrangyal) 1738. Nagyvárad (Aranykereszt) 1742. Nagykároly (Feketesas) 1747. Az elősorolt helyeken adományozott gyógyszertári jogosítványokkal Erdélyben 1750-es évig a gyógyszertá­rak száma 14-re emelkedett. (Az alapítási évek a gyógy­szerészi évkönyvekből lettek kijegyezve s ezért nem mindegyike hiteles.) A Gubernium alatt a gyógyszertári jogadományo­zások tovább folytak. Egy ilyen jogadományozási ok­mány alapján kapott 1760-ban patika jogot Mauchs János Marosvásárhelyen. * (Ezek voltak Dr. Hintz György feljegyzései. Halála után a gyógy­szertár jelenlegi tulajdonosa Dr. Hintz György birtokába ment át). 04 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom