Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
82 Magyar orvostörténeti adattár besztercebányai gyógyszerész a következő érdekes bizonyítványt állította ki1 : «Ich Johann Carl Tutzentaller, Bürger und Apothecker zum Schwartzen Adler der königl. Freyen Berg Stadt Neusohl in Ungarn, bekenne und thue Khundt männiglichen, dasz der Edle und Kunstreiche, auch wohlerfahrne Carl Ephraim Institoris, desz Wohl-Edlen Herrn Matthiae Institoris, Philosophiae et Medicinae Doctoris, wie auch Eines löbl : Scepusienser Comitats Physici Ordinarii Sohn, ausz der Königlichen Freyen Stadt Leütschau gebürtig, alsz ein Discipulus vier Jahr lang seyne Disciplin in meiner Officin, treü, fleissig, aufrecht und redlich, mit jeder männiglichen Vergnügen erstrecket, und diese Kunst wohl erlernet, deszwegen Ihme wohl länger dulden und leyden mögen.(!) Weilen Er aber Seyne Fortun weyters zu suchen gewillet, und mich um Seyne Dimission und Testimonium Seynes ehrlichen Verhaltens gebührend ersuchet und gebethen : Allso habe Seyn billiges Petitum oder Begehren nicht abschlagen können, und hiermit in bester Form Testificiren sollen und wollen, wie dasz Er sich ganz währender Zeith eines ehrlichen und sittsamen Lebens und Wandels beflieszen, auch sich gegen Jedermänniglich freündlich und dienstfertig erzeiget, Seynen Laboribus getreü und mit allen sorgfältigen Fleisz abgewartet, dasz Ich mit Ihme in allen Seynen Verrichtungen gantz wohl vergnüget geweeszen.(!) Gelanget demnach an alle und jede, sonderheitlich dieser Facultaet zu gethane, mein dienstfreünd- lich ersuchen und Bitten, obbemelten Carl Ephrain Jnstitoris bestermaszen recommendirt seyn laszen, welches ich in dergleichen und andern Begebenheiten, möglichstermaszen umb einen jeden zu recompensiren, mich so willig alsz schuldig, nach Vermögen verpflichte. Zu Urkund deszen, habe mich nicht allein eigen händig unterschrieben, sondern auch mit meinem gewöhnlichen beygedruckten Pittschafft bekräffügen wollen. Geschehen im Jahr desz Herren, 1757, d. 2‘ Febr. Johan Carl Tutzenttaller, Apothecker.» Ugyanez az Jnstitoris K. Efraim még több hasonló bizonyítványt is mellékel : így Cserva János Györgytől, a másik besztercebányai gyógyszerésztől, (kinél egy évig gyakornokoskodott,) továbbá Kochmeister János András pozsonyi gyógyszerésztül («Zum goldenen Greiffen»,) kinél szintén egy évig szolgált (1759), nemkülönben Henritzy Mátyás János gyógyszerésztől («Zum goldenen Hirsch») Majna-Frankfurtban, kinél 2 évig (1759—61,) és Kik János Kristóf biberachi gyógyszerésztől, kinél egy évig (1762) provizoroskodott, annak bizonyságára, hogy hajdanában a leendő gyógyszerésznek éppúgy megvoltak a maga keserves peregrinációs évei, mint az egyetemet járó medikusnak. 211. 1730. Möller Gottfried (1710—1780), M. Károly Ottó fia, kiváló besztercebányai születésű orvos, városi tanácsos és a város bírája többízben. (V. ö. Jurkovich : Népegészségügy, 8. évf., 1927, az 1493. lapon.) Doktori értekezése : «De aére fodinarum metallicarum noxio ; von (!) unterirrdischen bösen Wetter» ; (Halle, 1730). Ebben sokat beszél a szülővárosának fémbányáiban előforduló bányalégről és annak fajairól (das kalte, das heisse, das brennende böse Wetter stb.) és a Besztercebánya közelében levő ribári hévvíz (thermae Ribarienses) melletti üreg mérges gázairól. A nápolyi Grotta del Cane-val hasonlítja össze. Az értekezést a hallei egyetem orvosi kara dékánjának meleghangú búcsúzó sorai rekesztik be, melyek nagy elismeréssel szólnak az új doktor apjáról, Möller Károly Ottóról is. 212. 1730. Városi tiszti orvosok fizetése. — Bentzig Mátyás debreceni rendes fizikus fizetése az 1780-as években 200 birodalmi forint (floreni imperiales; v. ö. Bartal 276.). Az 1740. évi pestis idején havonkint 40 rhénusi forintot kapott. (W. I. 17.) Weszprémi (u. o.) azt írja, hogy Bentzig munkája a debreceni pestisről kéziratban lappang valahol ; Szinnyei szerint ezek a debreceni városi levéltárban őriztetnek, ez azonban kétségtelenül tévedés, mert Sz. félreértette Weszprémi szövegét, melyet forrásul használt. 213. 1730. Fizetés. — Liptómegye fizikusának évi fizetése 150 írt, a sebészé 50 frt, a gyógyszerészé 50 írt. Lásd Corp. Statut. IV. (1). 746. 214. 1730. Aurum potabile. — Erről a híres-neves készítményről már ismételve megemlékeztem e munka 3. kötetében. Itt még hozzá kell adnom, hogy a 18. század első felében hasonló, de más nevű (ugouttes d’or») szert hozott 1 Lőcse város levéltárában, XII. oszt., 188/15
