Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
148 Magyar orvostörténeti adattár falhoz, priccshez vagy ahhoz a tuskóhoz erősítették, melyen üldögélni szoktak, így látjuk a mellékelt régi képen, mely a lázadó Horát és Kloskát ábrázolja a börtönben. (1785.) 393. 1753. Szklenó-fürdő. -—Ez évben jelent meg Bécsben Woita (Yojta) Antal Károly Selmecbányái orvos (Linzb. II. 253) monográfiája a szklenói fürdőről : «Examen physico-medicum thermarum Sclenensium» stb. (teljes címét 1. Győry, Bibi. 49), melyben többek közt azt mondja, hogy ennek a fürdőnek nevezetes hatása van a vese- és húgykőbajra. Bajor- és Morvaországból odakerült betegek tökéletes gyógyulásával bizonyítja ezt. Möller Károly Ottó is írt Szklenóról s ezt Bél Mátyás tette közzé az ő Prodromus-ában (v. ö. Wesz- prémi I. 118). Lásd még : MOE III. 172. és 400. Szklenó barsmegyei község hévvize évszázadok óta ismeretes és használatos. A fürdőt a nagy-mutnai urak alapították és németekkel telepítették be, de Körmöcbánya erőhatalommal elfoglalta. Zsigmond király 1404-ben végleg Körmöcbánya tulajdonául ítélte. 1373-ban Haispad és Teplice néven találjuk említve, régi híres hévvize után. Orvosi irodalmunkban legelőször Wernher György emlékezik meg róla 1549-ben. («De admirandis Hungáriáé aquis» ; v. ö. MOE III. 173.) Később Tollius Jakab németalföldi (utrechti) orvos és duisburgi egyetemi tanár, 1690-ben itt utazván, azt írja, hogy Szklenón 30—40 forrás fakad. 1722-ben Bél Mátyás már sokkal kevesebb forrást említ. Hajdanában Saskővár urainak, a Dóczy-családnak birtoka volt ; ezek kihaltával pedig a 16. században (Török szerint valószínűleg 1668-ban) a Lippay-családra szállott (a szklenói vendéglő egyik ajtaja felett néhány évtized előtt még látható volt ez a felirat : «Anno 1668. Dat Deus cui volt. Georgius Lippay»). Nemsokára a Lippay-család férfiága kihalván, Szklenót az államügyész foglalta le s a fürdő a kincstár (a kamaragrófság) kezelésébe került. A Selmecbányái bányagrófok sokat áldoztak érdekében. Ezek vetették meg 1701-ben az ú. n. úrifürdő alapját, melyet a 19. század elején megújíttattak s ezenkívül két új emeletes fürdőházat (herceg- és császárfürdőt) is építtettek. 1835 és 1840 közt ültették a nagyszerű parkot. 1868-ban Gasparecz József zólyomi birtokos vette meg a fürdőtelepet. A hetvenes években a patak baloldalán, a fürdőtelepen túl, Weswald ottani birtokos szintén talált hévvizet az udvarában, mellyel a Mária-fürdő alapját vetette meg, de a Gasparecz-család ezt is megvette és a főteleppel egyesítette. A fürdő 18. századbeli képét lásd MOE III. 172. 394. 1753 (jan. 2.). Pestis. — A helytartótanács figyelmezteti a keleti vármegyéket, hogy Moldvában (Choczim községben) pestisjárvány uralkodik. Tegyék meg a szükséges óvóintézkedéseket. (Linzb. II. 281.) Két hét múlva (jan. 15.) Magyarország és Erdély keleti határain elrendelik a kontumáciát (u. o. 282). Május 21-én megszüntetik azt (u. o. 286). 395. 1753. Pozsony tisztasága és egészségügye. -— A helytartótanács már régebben elrendelte, hogy a pozsonyi Halászkapu táján levő, nagy bűzt terjesztő s a város lakosainak egészségét veszélyeztető árkot temessék be ; ezt azonban nehány mágnás, kinek azon a tájon volt a házuk, megakadályozta. Most a helytartótanács elrendeli, hogy az árkot, az ellenszegülők költségére, azonnal temessék be, még pedig vagy földdel, vagy cementtel, nem pedig trágyával (ahogy a váci püspök házánál történt) és se az apácákat, se másokat ne gátoljanak abban, hogy az árkot eltüntessék. Az utcákat is tartsák tisztán és tiltsák meg, hogy a lakosok bélsarat, trágyát stb. hányjanak oda. (Linzb. II. 287.) 396. 1754. Mészárosok. — Azokat a mészárosokat, kik romlott húst árulnak, ha nem-nemesek, 24 bottal, ha nemesek 12 forinttal kell büntetni. (Fejér megye statútuma.) Corp. Statut. V. (1.) 598. 397. 1754. — Az országban gyakorlatot folytató összes orvosok diplomái (másolatban) felterjesztendők a helytartótanácshoz. Akiknek nincs megfelelő oklevelük, eltiltandók az orvosi gyakorlattól és a fizikusi működéstől. (Linzb. II. 289.) 398. 1754. Intézkedések Brassóban az ivóvíz megjavítása céljából (lásd Gusbeth könyvében, hol a 148—174. lapon részletesen van tárgyalva a brassói vízvezeték dolga 1522 óta).
