Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
124 Magyar orvostörténeti adattár 308. 1740. Köztisztaság és közegészségügy Nagyszebenben. Lásd Sigerus könyvében (84. stb. lapon). 309. 1741. Kreysel János Zsigmond bártfai születésű magyar a jénai egyetemen doktori szigorlatot tesz. Értekezése : «Dissertatio inaug. medica de morbo Hungarico sive febre castrensi». A Jénában tanuló magyarok üdvözlő füzetet adtak ki, mikor a doktori kalapot (1741 június 19.) elnyerte. (L. Győry Bibi. 213.) Nevét, magyarosan, Krajszel-nek is írták. Lőcse városa 1768-ban, évi 60 frt fizetéssel, az elhunyt Glatzinger Mihály dr. helyére, városi orvosnak alkalmazza. (Lőcse város levéltára, X. oszt., IV. csőm. 124. szám.) 310. 1741. Pestis. — (Királyi és helytartótanácsi rendeletek. ) — a) Szegeden megszűnt a járvány; ellenben megjelent Mogyoródon. A pozsonyi ország- gyűlésre menő követek, ha megfelelő passzust tudnak felmutatni, akadálytalanul utazhatnak mindenütt (a vészmentes helyeken), csak a Szabolcs- és Szatmármegyeiek kötelesek átesni a csegei 14 napos vesztegzáron (márc.—ápr. ; Linzb. II. 179—180). — b) Az egész országban csökkent a járvány ereje; minthogy azonban a török uralom alatti tartományok felől állandóan fenyeget a további veszedelem, ennélfogva csak azon utasok bocsáthatók a határokon át, kik az alábbi veszteglőhelyeken kiállított passzusokat tudnak felmutatni : Erdélyben Törcsvár, Verestorony, Bereczke, Bucsán, Ghimér, Borgau ; a Bánátban : Mehádia (esetleg Pancsova) ; Szlavóniában : Zimony, Mitrovica; Horvátországban; Bród, Gradiska (jún. 6; u. o. 181). — c) A Tiszán való (szigorúan ellenőrzött) átkelő helyek kijelölése (aug. 1 ; u. o. 182). — d) Pestmegyében és Pest városában kiújult a járvány (okt.—nov.) ; intézkedés a vesztegzár stb. tekintetében (okt.—nov. ; u. o. 183—188). — e) Károlyi Sándor gróf, egészségügyi kir. biztos, jelentése a tiszántúli kerület (elsősorban Szabolcs, Szatmár és Bihar megye) fertőzött helyeiről (u. u. 187). — f) Átkelő helyek kijelölése a Dunán. A járvány Mármarosmegyében (dec. 13 ; u. o. 188, 189). — g) Intézkedés Persa István pesti járvány orvos és a vele levő sebészek Budára helyezése, napidíja stb. ügyében (dec. 26 ; u. o. 189). — h) Szerdahelyi László, zemplénmegyei szolgabíró július 14-én a pestis alkalmából Sárospatakon elrendeli, hogy 20 pálca büntetés járjon ki annak, ki esti tíz órán túl a kocsmában dorbézol, kivált akkor, ha még «muzsikát is tart». (Adalékok, V. 92.) 310/a. 1741. Pestis. — Gr. Károlyi Sándor ez év június 7-én értesíti Bács- megyét, hogy Szatmár, Szabolcs és Arad vármegyében, néhány kisebb község kivételével, teljesen megszűnt a pestis. (Rapcsányi, 58.) 311. 1741. Syphilis. — A sárospataki kenyérsütő kofákra vonatkozólag a város tanácsa elrendeli, hogy «aki a céhben akar beállani egy forint leszen beiktatásának salláriuma . . . Tiszta egésséges testű légyen, nem túrós lábú, francus (s. v.1), koszos vagy efféle, hogy netalán egésségtelenséget causálna mindeneknek». (Adalékok, V. 56.) 312. 1741. Borhamisítás. — Mária Terézia I. dekrétumának 29-ik arti- kulusa elkobzás terhe alatt megtiltja a görögöknek, örményeknek és zsidóknak a borral való kereskedést, mert sok csalást, borhamisítást szoktak elkövetni. 312/a. 1741. Orvos- és gyógyszerészhiány. — Ebben az évben még sem Szarvason, sem egész környékén nem volt orvos és gyógyszertár ; csak a lelkészeknek volt kis házi patikájuk és ők kezelték a betegeket. (Neumann, 151.) 313. 1741. Gógyszerészek Brassóban és a Bárcaságban. — 1741-ben négy gyógyszertár volt Brassóban ; tulajdonosaik : Mylius, Albrich, Betzmann és Bolthosch. 1764-ben a város tanácsa' hozzájárul a gyógyszerészek azon kéréséhez, hogy a már fennálló hat patikán kívül újabbak ne állíttassanak ; ha ezen gyógyszertárak közül valamelyik eladó lenne, az orvosokat illesse a megvétel elsősége. (Gusbeth 118.) — Brassó 18. századi gyógyszerészei, illetőleg orvos-gyógyszerészei közül a következőket említi Gusbeth (életrajzi adatokkal!) : dr. Seulen János Traugott (1741), Mylius Farkas Vendelin (1696—1728), dr. A. m. salva venia (tisztesség ne essék szólván).
