Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
46 Magyar orvostörténeti adattár használt serpenyőket, a tüzet szító fúvókat, a desztilláló, vízszűrő edényeket, melyek az úgynevezett kémlőudvarban állottak.1 Lehet, hogy e vegyészi eszközök egyszersmind a kórház akkori egyszerűbb gyógyszerei készítésére is szolgáltak. Hogy azonban a városnak külön gyógyszertára is volt már régebben, a 16. századi okmányokból legalább ismerjük.2 Jóval előbb, már a XIV. századi jegyzőkönyvek említik a város orvosait: Henzel orvost s ennek halála után egy Ferenc fürdőst, Franciscus balneatort, ki az előbbi János orvos özvegyének úgy látszik házát megszerezte volt.3 A fürdős Baader, balneator név az akkori orvosok rendes neve (?). Az akkor nálunk még ritka Ferenc keresztnév, mindössze talán egy-kétszer jön elő a jegyzőkönyvekben, arra mutatna, hogy talán olaszországi származású volt, mint akkori orvosaink nagyrésze. De azért hazai származású orvosokkal is találkozunk már. Ezek egyike Knobloch János a XVI. század közepén nyilván még a város e nevű régi első családai, a Knoblauchok közül való besztercebányai fi lehetett. Más hazai városainkban is hasonlóan már ekkor említtet- nek a gyógyszertárak és orvosok, mintegy a XV. század óta, például Pozsonyban 1478-ban szólnak már a számadások a gyógyszertárról, míg a következő században a városnak rendes orvosai is voltak.4 A műveltebb külföldi városokban már a XIV. század óta említtetnek a rendes orvosok és gyógyszertárak.5 Még előbb említtetnek a fentebbi besztercebányai Ferenc balneator- hoz hasonló fürdősök, Balneator, Baader, kik a középkorban rendesen az orvosok és borbélyok teendőit végzik és részben ezekkel azonosak voltak. Hazai városainkban is már korán említtetnek. Valamint Beszterce, úgy Selmecbányán is 1369-ben neveznek a jegyzőkönyvek egy Hartlub nevű balneatort és 1371-ben Mertlin Baadert, fürdőst. Hasonlóan ismeri ezen hivatalt a budai törvénykönyv is.6 (Ipolyi Arnold: Besztercebánya városa műveltségtörténeti vázlata, Budapest, 1874. 69.) 133. (13. század.) Prostitutio. Kéjnők. Házasságtörés. — A budai jogkönyv (Ofner Stadtrecht) szerint a budavárosi hatóság ügyelt a családi élet tisztaságára is. A házasságtörő egyén megvetés tárgya volt. Az ilyen férjet neje kívánságára le is fejezik (Michnay- és Lichner-féle kiadás, 1845, 279. szakasz, 154. oldal), a házasságtörő nőt pedig hitbérétől is megfosztják (u. o. 392. szakasz, 200. oldal), a házasságtörésben együtt élő férfit és nőt élve egy sírba temetik az akasztófa tövén és hegyes karóval átütik őket (290. szakasz). Az ártatlanság védelemben részesül: aki nemi erőszakot követ el, megbűnhődik érte (285. szakasz). Az olyan anyát, ki gyermekét sexuális használatra odaadja, zsákba varrva a Dunába dobják (292. szakasz). A 288. szakasz a mással együtt élő férjes nőkről, a 186. és 289. szakasz a kéjnőkről, a 287. szakasz a kerítőkről szól. Relkovics az ő munkája 213—216. oldalán hosszasabban tárgyalja a budai jogkönyv ezen fejezeteit és párhuzamba állítja ezeket a szepesi jogkönyv és más hazai német jogkönyvek idevágó rendelkezéseivel. 1 U. o. In probatorio, Probierhof: Folles quatuor, duas patellas pro mundandis metallis, alombici duo pro destillandis aquis. 2 Városi levéltár, 255. cs. 2, 4 cs. 189. és 41. 895. 54. 3 Id. 1380. jegyzőkönyvben Hans Arczetyn és Franciscus Balneator. Az előbbivel valószínűleg azonos a Magister Hans is. 4 Rakóvszky Presb. 27. és 41. Ezek is olaszoknak mutatkoznak. 5 Kriegk: D. Bürgerth. im Mittelalter. N. F. Heilkunst und Aerzte. Apotheken 1. és 60. 6 Kachelmann: Ungarische Bergbau, 104; Budaváros tv. könyve, 182. p.
