Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
374 Magyar orvostörténeti adattár 1368. 1656. Törvényszéki orvostan. Emberölés stb. — III. Ferdinánd rendelete a praxis criminalis dolgában (Corpus Juris Hungarici): Emberölés esetén esküdt sebész mondjon véleményt a sebek és fegyverek minőségéről, esetleg exhumálás elrendelésével; a börtönök tiszták s a fogoly egészségére veszélytelenek legyenek; hogyan alkalmaztassák a tortúra1? (mely alól kivétetnek a terhesek és gyermekágyban fekvők, gyermekek, elmebajosok stb.); milyen testi fogyatkozások enyhítik a büntetés mérvét? Grave homicidium: ha egy kocsmáros a vendégét nemcsak megöli, hanem azután az áldozat húsát más vendégeinek pecsenyeképen feltálalja. Továbbá az abortusról, impotenciáról, magtalanságról, öngyilkosokról, mérgezések esetén az orvosi felülvizsgálatról, sodomiáról stb. (Latin szövegében közli Linzb., I. 265. U. itt 262. old. a bűbájosokra vonatkozó rendelkezések a Praxis criminalis Part. II. Art. 60.-ból.) 1369. 1656. Fürdősök. Sebészek. — A fiirdősök és sebészek gyakorlatának s hatáskörének megítélése tekintetében fontossággal búrnak azok a rendeletek, melyek Linzb., II. 45—47. lapján olvashatók. Ezekből kiderül, hogy (Nagyszombatban s kétségkívül máshol is) a köpölyözés (scarificatio) a városi fürdős kiváltsága volt; de titokban (clancularie) a sebészek is végezték, miértis az illető fürdős bepanaszolja őket a királynál. Ügy látszik, hogy ebben az időben különösen sok anabaptista fürdős (balneator seu scarificator) volt Nagyszombat vidékén. A szóban levő fürdős azt is felhozza a folyamodványában, hogy ő egymaga több adót fizet, mint az összes nagyszombati sebészek, tehát mindenesetre igen jól ment a sora. A fürdősházért (domus balneatoria) évi 300 forintot fizetett. A folyamodvány ' többek közt hivatkozik egy régebbi császári rendeletre (Magyar- országra is vonatkozott), mely azt mondja, hogy „pur allein das Köpfl lassen den Unterschied zwischen diesen beeden Professionen, als Baadern und Barbierern machet“, tehát a köpölyözéstől eltekintve egészen egyező volt a kétféle foglalkozás. Hogy ezidőben milyen jó kereset volt hazánkban a fürdősség, bizonyítja az is, hogy 1656-ban egy nagyszombati fürdősnek az üzletét, a házzal együtt, 1300 magyar forinton vették meg. (Linzb., II. 45.) 1370. 1656. Sebészek Pozsonyban. — A pozsonyi „német borbélyok“ (kik többnyire protestánsok voltak) megtagadják az lírnapi körmenetben való részvételt, mire a város tanácsa megvonja tőlük az inas-felfogadás és felszabadítás jogát, vezető emberüket (Rainand János sebészt) pedig megfosztja ipar jogosítvány ától. (Vámossy, 72.) 1371. 1656. Táléra (= kelevényre) való imádság. Lásd MOE, II. 311. 1372. 1656. Tseh Márton könyve. — Ebben az évben jelent meg Lőcsén a Tseh Márton igen érdekes munkája: „Lovak orvosságos meg-próbált ríj könyvecskéje“, melynek részletesebb ismertetését Magyar Állatorvosi Könyvészet c. könyvemben adtam. Itt bennünket különösen az a sok régi orvosi kifejezés érdekel, mely Tseh M. munkájában előfordul, péld. béka (ranula), békolat, csendes bódulás, csoport, egér, szemén való (dakryo- cystitis), epedaganat, farkasfogú (ló), francú, holttetem (exostosis), impók v. himpók, ízvíz (synovia), kőmonyas (ló), megnyilazás, raj (a butacsíra izgatott szakasza), rozsféreg (gastrophilus equi), bakfog (zápfog), fegyver- nekes ír (ungu. cereum), zsiballódás stb., melyeknek magyarázatát 1. MOE, II. 282. és köv. old. 1373. 1656. Gyógyszerészek. — Spilenberger János lőcsei városi gyógyszerész megszegte a tanács 1620 óta érvényben lévő határozatát, mely a német köpeny viseletét kötelezővé tette és több gyűlésen sarkantyús piros
