Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 347 1250. 1632. Köztisztaság. — „Az piarczszeren folyó patakban senki szemetet és egyébféle rútságot hordani ne merészeljen. Melyet bíró uram, hogy in foro publico valami impositióval meg is kiáltasson, igen szükséges.“ (Kassa városának articulusa.) Corp. Statut., II. (2.) 193. 1251. 1632. Balatonfüred forrásait említi Zeiler ez évben megjelent munkájában, de valószínű, hogy már régebben gyűlhelye volt a Dunántúl előkelőinek. (? Vámossy Fürd., 195.) 1252. 1632. Lőcsei sebészek céhszabályai. (Lásd Demkó, 309.) 1253. 1633. Monavius Frigyes. — A hazai botanika és archaeologia terén örök érdemeket szerzett Monavius nevével 1633-ban találkozunk először a körmöcbányai városi levéltárban. A kalandos hajlamú tudóst bota- nizálása közben ismerték meg a bányavárosok literátorai s vetekedve ajánlottak neki állásokat, főleg a besztercebányaiak szerették volna megnyerni, de Monavius a körmöcbányai rektorságot fogadta el. Feltételül azt kötötte ki magának, hogy kántori teendők végzésére nem szorítják, főleg temetésre nem kell járnia és szabad orvosi gyakorlatot űzhet. Mielőtt működését kifejthette volna, magára vonta a tanács és a polgárság neheztelését, összetűzött a pappal a templomba járás miatt, azért már egy év múlva távozott. Weszpréminél (II. 136.) Monavius körmöcbányai rektor- ságának semmi nyoma, csak a bányavárosokban tett utazását említi (1. A körmöcbányai középiskola története, 45. 1.). További kalandozásait és irodalmi működésének felsorolását Weszpréminél találjuk. (Ernyey: Bány.) 1254.1633. Gyógyszerek. — Özvegy Széchy Györgyné (HomonnaiDrugeth Mária) egy németnyelvű levelében gutaütés elleni vizet (schlagwasser) kér Reull besztercebányai bíró és orvostól maga és néhány jóbarátja számára. Ugyanő 1640-ben, mikor már „az hitvány nyavala igen-igen elhatalmasodott rajta“ és a lábai erősen megdagadoztak, Pozsonyból dr. Ragill-tói két tallér ára mithridátot hozatott, „aki jóféle volna, nem valami régi. Az ő kelme (az orvos) maga pecsétével, spanyol viasszal pecsételje“ s úgy adja át megbízottjának, ki „nagy gondviselés alatt“ fogja elhozni Pozsonyból Murány várába. (Száz., 1885., 313.) Ez a Ragill valószínűleg nem más, mint dr. Rayger Vilmos, a jeles pozsonyi orvos. — A mithridat évszázadokon át híres orvosság és mérgezések ellenszere volt, mely ötven-hatvan különféle gyógyszeres anyagból, drogból készült; (a Mithridatium Damocratis készítése módját az 1570. évi bécsi dispensatorium szerint lásd L. Senf elder-nek „Das älteste wiener offiz. Dispensierbuch“ című munkájában [Bécs, 1907] a 24. oldalon). III. Ferdinánd rendeleté értelmében (Linzb., I. 249. és köv.) csak a bécsi és a valódi olasz (velencei) terjéket és mithridátot volt szabad a gyógyszerészeknek árusítani, mert nagyban hamisították. A bécsi orvosi karnak meg volt hagyva, hogy ezt a két gyógyszer-compositumot valódiságára minél gyakrabban vizsgálja meg a bécsi patikákban s készítésük is az ottani fakultás szigorú ellenőrzésével történt. A magyarországi tót olejkárok gyakran házaltak „valódi velencei“ terjékkel és mithridáttal, ezért is 1748-ban a nagy- szombati gyógyszerészeknek egyenesen megtiltották, hogy ezektől a szélhámos kuruzslóktól terjéket, mithridatiumot, spir. salist, aqua fortist és más savakat vásároljanak. (Linzb., II. 239., 705.) Lásd még: Schardmihlner, „Mithridat und Theriak“ (Pharmazeut. Post, 1910., 493.) és Csippék: Besztercebánya gyógyszertárai és az 1632. évi leltár (Gyógysz. Közlöny, 1904., 139.) — A Széchy Györgyné levelében említett schlagwasser (= aqua apoplectica) mindennapos használatú gyógyszer volt, melyet hajdanában
