Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

826

Magyar orvostörténeti adattár

1169. 1618. Moldenarius Keresztéin dr. — A körmöcbányai levéltár adatai (Ao. 1618., tomus II. 33., 1., 66.) szerint ezen orvos gróf Thurzó Imre udvari orvosa (hofmedicus) volt egészen 1618-ig, mikor is Selmecbányán szeretne letelepedni, ha pedig ez nem sikerülne neki, akkor — mint egyik levelében írja — Németországba fog visszamenni. Lindenius Renovatus (1686. évi kiadás, p. 172.) szerint 1616-ban egy munkája jelent meg Vittem- bergában Schurernél: „Exercitationes physiognomicae IV. libris comprehensae“ címmel, melyben azonban nemcsak az arcismét tárgyalja, hanem a chiromanteiá-t, metoposcopiát, oneirocriticát stb. is.

1170. 1618. Piperellus (Peverellus) orvost felszólítja a bécsi egyetem orvosi kara, hogy mivel engedély nélkül praktizál ottan, vagy csatlakozzék a bécsi orvosok grémiumához, vagy pedig hagyjon fel gyakorlatával. Piperellus felmutatja Ferdinánd király privilégiumát, mely őt mint a király udvari orvosát megilleti; erre a kar feloldja a tilalom alól és meghagyja a bécsi gyógyszerészeknek, hogy rendelvényeit készítsék el továbbra is. A karral azonban később sem lehetett valami jó viszonyban, mert még három évvel később is azt olvassuk az egyetem irataiban, hogy érdemetlenül kapta meg az aulicus medicus címet és a vele járó jogokat. (Acta Vindob., V. 140., 142., 149., 164.) Lásd még róla: W., I. 140. (Bocatius hymenaeumja stb.) és MOE, I. 71.

1171. 1618. Auer Róbert körmöcbányai városi sebész (chirurgus civitatis) évi fizetésének felemelését kéri a városi tanácstól. Folyamodványában többek közt azt írja, hogy „Gott weiss, sindt die Zuestende dieser Badtstuben so gering, das oft ich ein ganz wochens nicht 10 Denar Ein- kommensz habe“. Kéri továbbá, hogy hetenkint fizessék. (Körmöcbánya város levéltára, Ao 1618., tom. II. 33., 1., 65.)

1171/a. 1618. Martius dr. — Bethlen Gábor ír érdekében (1618 nov. 27.) Kassa város tanácsához, hogy a reá kivetett 50 forint bírságot engedjék el neki. A tanács azt feleli, hogy már előzőleg elengedett 40 frtot neki. (PNG.). Talán Marczi András értendő a latinos név alatt*?

1172. 1618. A titkos prostitúció büntetése. — a) „Piroskán az jövendő pénteken az pelengérben az hóhér tizenhatot üssön s aztán a városból kibotozza.“ (Komáromi ítélet. Takáts: Rmj., 51) — b) Székely Mihálynét és Nagy Katát a következő évben, minthogy „legényekkel cimboráltak“, a komáromi bírák börtönre vettetik s kötelezik őket, hogy 15 nap alatt tisztességes tanukkal igazolják magukat. A határidő leteltével a vádlottak felmentésüket kérik, mert zárva lévén, tanukat nem szerezhettek. A bírák azonban nem fogadják el ezt a mentséget, mert „országunk törvényei mellől el nem mehetünk“ s mindkettőjüket lefejezésre ítélik (Takács: Rmj., 52.).

1173. 1618. Clysma. — Waldhauser nevű kassai gyógyszerészsegéd panaszkodik, hogy se a marcipánkészítésért, se a klisztér alkalmazásáért nem kap külön díjat (V. ö. MOE, II. 89.).

Ezt az adatot Baradlai könyvéből (I. 301.) vettem, ami annál mulatságosabb, mert ugyanő (u. o., 315.) keményen rám támad, hogy meg mertem írni valahol, miszerént a mi gyógyszerészeink —- csak úgy, mint a külföldiek — csőrék beadásával is foglalkoztak. Hát bizony ez így volt és nem máskép. Nagyon furcsán foghatja fel a késői utód a kultiírtörténelem lényegét, ha emiatt szégyenkezik vagy éppen felháborodik. Nemrégiben került szemem elé a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője (VII. évf., 1931., 3. szám, 216. old.), ahol meg van írva, hogy legkiválóbb s legelőkelőbb régi gyógyszerészeink egyike, a debreceni Kazay Sámuel, sokszor eljárt Baranyi Miklós szeptemvirhez, hogy ex praescriptione