Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
82 Eégi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról kor a hatvani országgyűlés (1525) meg akarja bélyegezni Thurzó Eleket, „tizenhat feleségű parázna lengyel pór“-nak és „kurvafi patikárius“-na.k nevezi. Ezek után érthető, hogy az említett 1644-iki császári rendelet is különös súlyt helyez arra, hogy a gyógyszerészek segédjei józan életű, iszákosságot kerülő emberek legyenek38 39 és érthető, hogy mikor Weber János eperjesi gyógyszerész, kiről föntebb is volt szó, 1656-ban a lőcseiek- nek ajánlja az ő segédjét, Stierbiz János György-öt, minekutána ezen ifjú gyógyszerésznek, ki épen akkor érkezett vissza külföldi peregrinációjá- ból, mindenféle jelességét (jó botanikus voltát stb.) felsorolja, végül azt is kiemeli, hogy nem iszákos ember, hiszen ezt az ő patikájában nem is tanulhatta meg.3C Hogy külföldön s elsősorban Németországban, Ausztriában, honnan régi gyógyszerészeink jórészét kaptuk, nem voltak jobbak a viszonyok, azt már Nádasdy Tamás említett udvari orvosának, Kőrös Gábor doktornak abból a leveléből is következtethetjük, melyben az „iszákos németedről beszél. A németeknél is évszázadokon át sűrűn felhangzik a panasz a nagyon is borkedvelő segédekről s például Hessenben már 1526-ban és 1537-ben külön rendeleteket adtak ki a patikában való dőzsölés és az „iszákosság büne“ (das Laster der Folsaufferey) ellen s kimondták, hogy a gyógyszerésznek csak gyógyítás céljából, kis adagokban szabad kiszolgáltatni a bort. A 18. század végén maga a berlini gyógyszerész, S. W. Paalzow, veti szemére egy kis munkájában40 német kollegáinak, hogy a „Laster des Soffs“ és az „eifrige Liebe für die Wein- urid Kümmelflasche“ nagyon is otthonos köztük, hiszen még a Collegium pharmaceuticum tudományos ülései is rendszerint általános bevágásokkal végződnek. De hiszen nem is kell olyan nagy időre visszamennünk: még ezelőtt 20—30 évvel, mikor sok tinta folyt el azon a vitán, hogy a nőket bebocsás- sák-e a gyógyszerészi pályára, a német feministáknak egyik főérve mindig az volt, hogy — foemina non bibit! Annyi bizonyos, hogy régi gyógyszerészsegédeink iszákos hajlamait nagyon kifejlesztette az a körülmény, hogy a patika volt jóformán egyedüli termelő-helye„ gyára a mindeféle aqua vitá-nak, likőrnek, illatos pálinkának, tehát a kisértés nagyon is közel esett. Mindezektől eltekintve, káros kihatással volt gyógyszerészeink társadalmi helyzetére és tekintélyére az is, hogy sok helyen ellenséges viszonyban voltak a városi orvosokkal, örökös volt köztük a nyílt vagy leplezett súrlódás, torzsalkodás, egymásnak kölcsönös leszólása és kisebbítése a kliensek előtt; amint ezt mingyárt látni fogjuk. 38 Linzbauer, I. 246, 247. 39 „Welcher (t. i. Stierbiz) auch zuvor, ehe Er peregrinirt hat, zwei Jahr bey mir für einen Geselln meiner Offizin cum laude vorgestanden, und nicht nur allein der Medicorum ihre vorgeschriebene recepta woll verfertiget, sondern auch alle Composita und Medicamenta exacte dispensiret und praepariret, also das er ander eitern (aelteren) Geselln nichts cediren törffen, über das, ist er ein guter Botanicus, der die Kreuter woll kennet, welches nicht ein ied Apotecker, auch viell Medici nicht gelehrnet haben... Ich widerholle seinen guten und ehrbahren Wandel. Stille und das Er der Trunkenheit (wie ers bey mir nicht hat _ gelehrnet), nicht nachgehet, sonder führet ein stilles einsahmes Leben.“ (Lőcse város levéltárában, XII. 92/6.) A lőcseiek csakugyan megválasztották azt a Stierbizet s ekkor Weber köszönő iratot intéz Lőcse városához, melyben megígéri, hogy pártfogolhat nemcsak el fogja látni a legszükségesebb gyógyszerekkel, hanem egyszersmind száz tallér kauciót is letesz helyette. 40 Paalzow: Apotheker Charlatanerien und Charlatanismen (1789).
