Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)

Nobel Alfréd és a Nobel díj

irányú érdeklődése közben széles körű humanisztikus műveltségre tett szert. A svéd nyelven kívül tökéletesen beszélt franciául, angolul, németül és oroszul. Mind az öt nyelven pompási stílusban írt, de mint író nem lépett a nyilvánosság elé. Fiatal korában nem ért rá írni, később pedig már érezte, hogy „hiányzik az a technikai készsége, amelyet az író egy élet munkájával szerez meg magának.

írói egyéniségére Shelley volt legnagyobb hatással. Első verseit angolul írta. Egyik verséből néhány részletet itt adok mutatóba Kulinyi Ernő fordításában. Ez a verse erősen személyi vonatkozású és élénken rávilágít Nobelnek az életről vallott felfogására és fiatalsága betegségének lelkületére gyakorolt hatását is mutatja.

„Kis híjjá, hogy halálos ágy lett bölcsőm És évekig gondozta Jó Anyám A gyöngéd lángot szellőtől is óva.

Soká birkózott a halállal így Az életem: vékony fonálon függött:

De tartós és erős az, amit a sors sző,

Míg el nem tépi átkos gyors harag.

Az életem nem tűnt hiú tehernek,

Nemes ajándék volt számomra az,

Szép drágakő, a természet kegye,

Melyet csiszolnunk kell, míg csillogása Fáradságunkért végre megjutalmaz.“

A továbbiakban ifjúkori nagy szerelméről ír:

Megismert egy fiatal lányt, szép és harmonikus volt minden és

„Az életünk, ha egybefűz a sorsunk,

Bú és öröm lett vón, mint másoké.

Nem így döntött a sors: egy másik kérő.

Erősebb volt s a sír jegyezte el....“

Toy maradt egyedül egész életén át, mint egy „néma remete*1. Versein kívül több töredék maradt utána, regény, novellarészletek. Betegen, nem sokkal halála előtt „Nemesis“ címen írt egy

2