Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
Ung vármegye. 217 csak így volt megállapítható, hogy dacára a kínálkozó alkalomnak, helyi járvány soha fel nem lépett, sőt — emberemlékezet óta — egyetlen autochton fertőzési eset sem képezte orvosi megfigyelés tárgyát. Ezek után a vármegye malariológikus viszonyainak járásonként és városonként való részletezésétől eltekinthetünk.* 7. Ung vármegye talaja, különösen a hegyek által képezett mintegy kétharmad részében sziklás, hegyes, sok hegyi patakkal bővelkedő; e hegyi patakok az Ung, Latorca és a Labore folyóba futnak. Azok a patakok, melyek a Vihorlát hegységből erednek, a szobránci járás északi részében nagy kiterjedésű medencébe gyűlnek össze, az úgynevezett Felső-Blattába, melynek kiterjedése mintegy 40.000 hold. E terület sza- bályoztatása előtt zsombékos, sásos vizi növényzettel borított tó volt, a járás több községe által körülvéve. Folytása volt ennek a tőle 7—8 kilométernyire délfelé fekvő Alsó-Blatta, mely aztán a kaposi járásba is benyúlván a Feketevíz sekély medrében nyert némi levezető folyást. Abban az időben, amikor e medence állóvizének még nem volt szabályos lefolyása, e vidéket valósággal ellepték a szúnyogok, a környező községekben pedig endémice uralkodott a váltóláz. Az 1880-as években a két medencét lecsapolták s a terjedelmes tófenék termékeny területté alakult át. Azóta a váltólázas megbetegedések száma is apadt, szúnyogok azonban a zsombékos és bokrokkal benőtt területeken még most is nagy számban fordulnak elő, főképpen nyáron, midőn az időjárás esőssé válik, mert a Blatta-medence vízgyülemének levezetésénél a víztorlódás okát még nem szűntették meg, illetve az azt okozó topográfiai viszonyokat meg nem változtatták. A medence évenkinti megtelésének főoka ugyanis a kö* A Lőcse városában állomásozó helyőrség malaria-morbiditása az az 1902. évi katonai statisztika szerint 0'9#/oo volt.
