Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegye. 195 tertiana az uralkodó. Negyednapos intermittenseket csak kevés helyen és itt is ritkán észlelhetni. Lacházán ezek mellett ötöd- napos váltólázformák is ismeretesek. Több helyen az a tapasztalat, hogy a gyermekek baja legtöbbször a mindennapos szabvány szerint folyik le. Felnőtteknél a lázformáknak hosszabb fennállás után bekövetkező típusváltozását is megfigyelték. A perniciózák különösen a Csepel-szigeten gyakoriak. (Nyári, nyárőszi és őszi típus.) A váci járás egész területén a malaria szempontjából említést érdemlő hely nincsen. E bántalom a szóban forgó terület legnagyobb részén és pedig a Duna- mellék sík vidékén csak úgy, mint a nógrádi határ felé eső halmos-völgyes részeken vagy egyáltalában nem, vagy csak kivételesen fordul elő. Hogy miféle különös ok az, mely e területnek már jó ideje észlelhető mala- riabiztonságát kölcsönzi, nem tudni, de tény, hogy a malaria ezen a tájon jelenleg és a múltban is feltűnően kicsiny morbiditást okoz. Csak a g algam ácsai egészségügyi körből jelentik, hogy ott nehány évvel ezelőtt a nógrádmegyei helyi érdekű vasút építésének idején s annak felépítése után is két évig sűrűn mutatkozott a malaria. Az anyagárkokban felgyülemlett pocsolyaszerű vízállásokban sás és zsombék nőtt; az ide közeleső, szegény néplakta viskókban valóságos járványként dúlt a malaria, míg az ugyané vonalon fekvő emeletes vasúti állomásépületeknek emeletein lakó vasúti tisztviselő-családok a bántalomtól meg valának kiméivé. Az anyagárkok teljes kiszáradása idején, minek bekövetkeztét mesterséges feltöltéssel siettették, a járvány is megszűnt. Ma a váltóláz e helyütt is csak elvétve fordul elő. — Ép ily ritka e betegség az acsai és csomádi egészségügyi körökben,továbbá Újpest és Rákospalota községekben, jóllehet eme járásrész, már csak a Duna közelsége miatt is, nem mondható egészen száraznak. Az újpesti kikötőnek állóvízzel telt, zsilippel elzárt öble, az ugyané község másik részén levő mocsárszerű „Gyálitó“, a már több évtized óta megszűnt váltólázjár13*
