Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
esztendő legnagyobb részében magasan áll és csak a tartós őszi szárazságkor száll mélyen alá; a kavicsföld talajvize az Ung folyó vízszintjének ingadozásait követi. A felülről és alulról a talajba szivárgó nedvesség okozza, hogy a perecsényi járásban oly sok a vizenyős, bokros, sásos rétterület és hogy a nagy kiterjedésű, nyirkos talajú, árnyas erdőkben oly roppant mennyiségben tanyáznak a szúnyogok. A helybeli lakosság nyárban sűrűn, télen ritkábban betegszik meg váltólázban. Ezen a megyerészen egyforma számban találunk tercián és quotidián betegeket. (Nyári típus.) A szobránci járásnak hegységtől övezett sík területe a nagy magyar Alföld legészakkeletibb nyúlványának tekintendő, mely közvetlenül az 1072 méter magas Vihorlát-csúcs lábánál elterülő mély és nagy terjedelmű medencét alkot: az egykori Blatta-mocsarat. E „mocsarat“ a Labore és Ung folyók áradásai éven- kint többször beláthatatlan területen elöntik és tengerré változtatják s a jó kanalizáció dacára is sok időbe telik, míg e roppant víztömeg elfolyik. A tulajdonképpeni baj pedig csak ezután kezdődik. Mert a nagy víz elvonulása után számtalan apróbb-nagyobb tócsa, pocsolya, mocsár borítja a medence őstelevény talaját, amelynek elszórtan levő erdős, bokros helyein a szúnyogok milliárdjai nyüzsögnek s ilyenkor áll be ezen a vidéken a malaria-saison. Igaz ugyan, hogy tartósan száraz időjárás után forró nyárban néha úgy kiszárad a medence feneke, hogy a tele vény törhető vé válik, de az ilyenkor ott dolgozó talaj-munkások kivétel nélkül mind megbetegszenek. Legújabban pedig, amikor a be- iszaposodott levezető-csatornákat tisztítandó az Alföldről hozattak napszámosokat, ez utóbbiak közül egyetlenegy sem kerülte ki a hideglelést.* Ily arányú morbiditást * A „Blatta-mocsár“ vidékének malaria-viszonyai ezek szerint a „permanente Ueberflutung“ eszméjének támogató adataként volnának értékesíthetők. Tisza jobbpartja.
