Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)

V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK HAZÁNKBAN XIV—XV. SZ. 279

engedték a visszatérésüket.) A járványban Nagy Lajos és felesége Margit is megbetegedtek, sőt a királyné bele is pusztult. A király betegsége annyira súlyos volt, hogy a velencei tanács 1349- ben utasította követét: ,hogy ha a király felgyógyulása annyira előhaladt már . . . stb.“ vagyis komolyan számoltak a halálával. Erről a pestis járványról megemlékezett Arany János Toldi szerelmében és oly korhű képét adja a kezelési módnak, hogy érdemes emlékezetbe idézni. Eszerint Toldi Miklós:

,,Vág vize mentében nagy csapat emberre Talált kik íivöltve és magukat verve,

Viszik — mint madarak költözve ha szállnak —

Fekete hírét a fekete halálnak.

Hirdetik a gyónást, töredelmet, böjtöt,

Mert a világvége bűneinkért eljött.

Verik önmagukat rengeteg ostorral:

Toldi közéjük állt, s megyen a táborral.

Faluról-falura, városrul-városra,

Éjszakra haladnak, Jablunka szorosra,

S kínozzák magukat, hogy borzad a lélek Vitéz Toldi Miklós ott vezekel vélek!

A XV. század folyamán még többször is felütötte fejét a pestis, minden alkalommal megtizedelte az országot, különösen 1360—1374, 1380—1382-ben.

A pestis ellen nem tudtak tenni, mivel eredetét nem ismerték. Okát a csillagok járásával, Isten büntetésével hozták összefüggésbe. (A középkor legveszélyesebb betegsége számos orvosnak mozgatta meg az elméjét. így Bartholus mester Raguzá- ban írt könyvet róla: ,,Calco dei seu liber de peste“ címen.) A benne elhaltakat igyekeztek minél hamarabb eltemetni, úgyhogy sokszor ki se hűlt a holttest és máris be volt földelve. Ezt a szokást bizonyítja Messingloer János esete, kit apja 1437-ben már elföldelni készült, amikor észrevette, hogy fia még nem halt meg. Fent nevezett csodálatosképen meggyógyult és belőle lett később a bécsi egyetem magyar nemzetségű prokurátora (aki megkezdte a matricula beírását.) Az 1441 -ik évi pestisjárvány oly fokú volt, hogy aki csak szerét tehette, erdőkbe, elhagyott vidékekre vo- núlt. I. Ulászló királyunk a járvány elmúltát Csepel szigeten várta ki, ahol ügyeltek arra, hogy a szigetre idegen ne tegye a lábát. Az izolálásnak öntudatlan, de észszerű megvalósítása volt ez. (Kár, hogy nem maradt fent az emléke, hogy melyik orvosnak volt a tanácsa és intézkedése?) Az 1452-től 1457-ig tartó pestisjárvány újra megtizedelte hazánkat. 1455-ben Hunyadi János fiának Lászlónak jegyese, (Ciliéi Erzsébet, Brankovich György szerb despota unokája) is megbetegedett benne. A kormányzó a betegágyhoz Kapisztrán Jánost hívta el, ki azzal a bizakodással indult útnak, „hogy ha időközben a leány meghalna, ő feltámasztaná halottaiból“, de mivel a lány mégis meghalt, ui-