Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

II. rész. Az orvosi kar megszervezése és felállítása (1769-1770)

44 II. A KAR MEGSZERVEZÉSE ÉS FELÁLLÍTÁSA (1769—1770).

pedig szülész-mesterré, s ettől kezdve gyakorlattal és irodalommal foglalkozott. 1766-ban a syphilisnek higanynyal való orvoslásáról írt s e francia és angol nyelvre is lefordított munkájával tette nevét ismertté. 1768-ban jelent meg a „Szülészet alapvonalai“ című könyve, mely hét kiadást ért meg s hosszú időn át úgy bel-, mint külföldön a legkedveltebb tankönyv volt. Nyilván ezen irodalmi működése volt van Swieten figyelmének felhívója, kinek ajánlatára 1770-ben a nagyszombati egyetemre neveztetett ki Plenck a sebészet tanárává. Főtárgya mellett még a szülészetből és szemészetből is tartott hat-hetes tanfolyamokat. Plenck kiváltságos tehetségű ember volt. Élvezetes elevenségű és amellett nagyrészt 2—4 kiadást megért alapos tankönyvek egész sorát írta az orvosi tudománynak csaknem összes szakmái részére. Legjelentősebb munkája az 1776-ban Nagyszombatban írt dermatologiája, a „Doctrina de morbis cutaneis“, mely először, mégpedig külső megjelenési formájuk szerint foglalja rendszerbe a bőrbajokat, melyeket 14 osztályba sorozott.

1783 nov. 2-án elvesztettük Plencket: a Josephinumba helyezték át a botanika és a chemia tanárává s az összes kórházi és katonai gyógyszertárak főfelügyelőjévé. 1797-ben az uralkodó a magyar nemesség adományozásával tüntette ki. Szorgalmas, tartalmas és termékeny életét 1807 aug. 24-én fejezte be Bécsben. Plenck sem dékáni, sem rectori tisztséget nem viselt, ezekre — nem lévén orvosdoctori oklevele — nem is volt megválasztható.