Győry Tibor dr.: Budapest orvosi utmutatója. XVI. Nemzetközi Orvosi Congressus tagjai számára (Budapest, 1909)

Első rész - 5. Vízszolgáltatás

séglet óriási módon fokozódott (lS73-ban 3’2 millió m3, 1896-ban 25 millió m3, 1907-ben 50 millió m3), de mivel e vízmű létesítése is nehézségekbe ütközött. A pesti vízmű eszméje 1857 óta többször merült fel, de tényleges megoldásra csak 1867-ben került. A hatóság ugyanis, különösen az 1866. évi cholerajárvány hatása alatt, megbizta Lindley Vilmos angol mérnököt a vízmű létesítésével, Lindley eredetileg mesterséges szűrőkre akarta a vízmüvet alapítani, de mivel az erre szükséges harmadfél millió forintnyi összeg a város rendelkezésére nem állott, a természetes szűrők rendszerét fogadta el. A vízmű szívótelepe a Lipótvárosban, a felső Dunaparton épült s a vizet természetes szűrő alapján három kútból nyerte, melyhez később egy negyedik is csatoltatott; a víztartók Kőbányán, a Duna sem- pontja felett 33 méternyire, tehát oly magasságban állíttattak fel, hogy onnan a víz saját nyomásánál fogva a város minden pontjára eljuthasson; befogadási képességök 21.600 m3. Ezen 2*8 millió forint költségen létesült vízmű a hetvenes években úgy a víz bősége, mint minősége tekintetében nem felelvén meg a követelményeknek, a főváros hatósága annak kibővítését határozta el, s miután Lindley erre hajlandó nem volt, e munkálattal Wein János vízvezetéki igazgatót bízta meg. Ennek folytán 1879-ben oly