Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A mitrális szükületről
298 gyűjtőmunkában. Ö mutatott először ezen betegségnek az asthenias habitussal való kapcsolatára. Rövid, de igen találó mesteri jellemzését adja Jendrassik Ernő az „Orvosképzés“ 1918. kötetében „Észrevételek a szívbajokról" című értekezésében. A német irodalom aránylag későn vett tudomást a „maLadie de Duroziez“-ről. A Duroziez- íéle betegség tiszta esetei kórbonctanilag abban különböznek a rheu- más eredetű szűkületektől, hogy a szájadékot körülvevő gyűrű kevésbé tömött, elmeszesedések benne nincsenek, a nyílásnak a pitvar felé eső része alig szűkebb, a billentyűk maguk nem zsugorodottak és rövidültek, hanem megtartották eredeti rugalmasságukat, csak a széleken vannak összenőve, úgy, hogy a viszeres szájadék egy lefelé mindinkább keskenyedő tölcsér formáját kelti. Ezekben az esetekben a lefolyt gyulladás jelei annyira elmosódottak, hogy érthető, ha egyes szerzők a „fejlődés rendellenességét“ veszik fel. De tapasztalataim szerint ezek ritka határesetek és a lefolyt gyulladásnak valamelyik jele úgy a rostos gyűrűben, mint pedig a billentyűkön mindig található. A folyamat aetiologiájára nézve a felfogások a legkülönbözőbbek. Az endogen és alkati momentum biztosan nagy szerepet játszik. Enélkül nehéz megérteni, miért fordul elő majdnem kizárólag nőknél és miért oly gyakori a családi együttes előfordulás. Rendesen gracilis, vékonycsontú, gyenge izomzatú, hosszú ás keskeny mellkassal bíró fiatal nők a hordozói. Első megtekintésre a habitus asthenicus vagy habitus phtisicus jellemvonásai tűnnek szembe. A betegek arckifejezése élénk, vasomotoros, beidegzésük gyors és változó, szemrésük kissé tágabb, szemük fénylő, pupillájuk tág, bőrük nedves, pajzsmirigyük a rendesnél valamivel duzzadtabb. Vegetativ idegrendszerük és pajzsmirigyük fokozott tevékenysége közvetíti azt a Jendrassik által kiemelt impressiót, hogy többnyire szép nőkkel van dolgunk. Sajnos, itt is vannak kivételek. így gyakran láttam mellkasi elferdüléseket, a haj és fogak kihullását és még gyakrabban az infan- tilismushoz közelálló apró növést, mely a szépnek fogalmával mai- nehezen egyeztethető össze. Ez utóbbiakra gyakran ráillik a „nanismus mitralis“ elnevezés. Följegyzéseimben három ilyen férfit is találok. Kuriosum kedvéért említem, hogy egy osztályomon végzett boncolás alkalmával Buday tanár egyízben tréfásan azt jegyezte meg, hogy ezt az elváltozást eddig mindig szabóknál tapasztalta. E megjegyzés még akkor is jellemző, ha csak cum grano salis értendő. A baj t. i. oly korán fejlődik ki, hogy még a pályaválasztás előtti korszakba esik és már akkor determinálja a nehezebb testi munka lehetetlenségét. A tiszta alkati eredet azonban nem kielégítő. Érthető, hogy exogén okokat is kerestek és ezeket első sorban a két nagy idült nép- megbetegedésben: a lues- és tuberculosisban vélték találhatónak. Első sorban a veleszületett luesben. Hahn legújabb összeállításában any- nyira megy, hogy e betegséget csak lueses szülők gyermekeinél veszi fel. Szerinte ilyen betegek Wassermann-reakciója törvényszerűen positiv. A familiáris előfordulás ilyen módon legegyszerűbben megmagyarázható. Hahn felvétele nem új. Franciaországban Fournier és
