Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok

395

közjó kívánja, gyógyszerészek városi hivatalt vállaljanak. Mi már a XVI. század elején mutattunk fel gyógyszerészeket városi senatorokúl A XVII. században, eltekintve Bertran késmárki gyógyszerésztől, mint sena- tortól, a nagyrabecsültségnek kiváló példájául hozhatjuk fel Weber János eperjesi gyógyszerészt, akit ezen . századnak egyik legkiválóbb embere Wesselényi Fe- rencz és neje a büszke murányi Venus, Szécsy Mária, benső barátságukra méltattak. Szécsy Mária 1653 de- czember 8 án Szendrőn kelt levelében írja neki, hogy májbaja felől »beszélgessen doktor uraimékkal dere- kason« s az ő tanácsát kéri és arra kéri, hogy ő küldene neki valami flastromot, kenőcsöt, vagy valami italt, amit bevehetne. Úgy látszik Weber igen ismerte az úrnő természetét, mert ez írja: »maga jól tudja azt kegyelmed, nem igen vehetek belső orvosságot«. Wesselényi családja és a Weberek közt az összeköttetés hosszú időn át tartott, nemcsak rendes gyógyszerésze volt Weber a nádornak, aki 1658 máj 12 én Murányból tartozására ioo forintot küld s a többinek kimutatását is kéri, hanem bizalmas barátja és komája is. 1669 aug. 21-én Szécsy Mária Wesselényihez mint » édes komám uram «-hoz ír s tanácsot kér tőle »hitvány szívbágyadás miatt, mely iránt kérem kegyelmedet édes komám uram, adja maga jó tanácsát is«, a »komám asszony ő kegyelmének« is szolgálatát ajánlja. Az 1663-iki levél »Joh. Weber judici primario« (főbírónak), az 1669-iki meg »Nemzetes Eperjes városa főbbik Tanácsának (első senator) Véber János komám uramnak ő kegyelmének« van czímezve.1)

A gyógyszertárak száma nem felelhetett meg a i/ közszükségnek, ha oly távolságokra, aminő Lőcse és

») Történ, tár 1880. 605—607,