Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Fizikai tudományok - Fizikai földrajz

356 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

A tavak, melyeket tengerszemeknek szokás mondani, földismereti szempontból igen különbözők. Vannak olyanok, melyek egy kialudt vulkán kráterében fekszenek (Szt. Anna-tó), másokat a jégkorszakból maradt szikiagátok, morénák tartanak fenn (Csorbai-tó), vannak, melyek a jégkorszakból származó ú. n. »cirkuszvölgyek« fenekét töltik meg ; a tudomány ezeket ismeri tengerszem név alatt. (Poprádi-tó, Felkai-tó, Halas-tó, öt-tó, Bu- kura-, Zanoga- és Pelaga-tó stb.)

A hegyvidéki tavak tényleg sokkal mélyebbek mint a hasonló kiterjedésű síkföldi tavak szoktak lenni, de azért itt sem kell valami óriási számokra gondolni.

íme nehány adat:

Csorbái tó 207 m.

Nagy-Halastó 49*5 m.

Tengerszem 77 m.

Lengyel öt-tó 78 m.

Hogy a tengerszemek a tengerrel kapcsolatban nem állhatnak s hogy ez az állítás egyszerűen a képzelet szülötte, azonnal érthető lesz, ha meggondoljuk, hogy ezek sok száz és ezer kilométernyire vannak a tengertől s hogy vizszínük több mint ezer méterrel van a tenger színe felett.

Hogy a tenger apályát s dagályát ők is mutatnák, vagy hogy az ő felszínük is háborog, ha kinn a tengeren vihar van, az egyszerűen mese.

Már Jókai Mór ezeket írja (»More Patrio. Regényes kóborlások«) a Szt. Anna-tóról:

»Gyakran azt regélik, hogy a tó tört hajók darabjait hányja ki a felszínre, mely a tengerrel van összeköttetésben : ez rege, mit féltudós emberek gondoltak ki.«

A tengerről aránylag kevés mendemondánk van, hiszen nagyon messze vagyunk tőle s aránylag kevesen láttak közülünk tengert s bizony ez meglátszik mendemondáinkon is.