Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Pilch Jenő: Az 1813. évi Hermagori ütközet
AZ 1813. ÉVI hermagori ütközet. 307 Egyelőre még csak annyit említek meg az ütközetre vonatkozóan, hogy Eckhardt tábornok Marchal altábornagy hadosztály- parancsnokhoz intézett jelentésében1 hangsúlyozza, hogy az ütközetben a vadászok, a székelyek, a horvátok és a huszárok nemes versenyre keltek egymással a vitézségben. «Biró kapitány, írja továbbá Eckhardt, aki a Hermagor előtti magaslaton, a döntő pillanatban huszárjaival közbevágott, dicső magatartásával és vitézségével rászolgált, hogy különösen megdicsérjem.» A legénységből kivált Heinrich Imre huszár hadapródtizedes, akit az arany vitézségi éremmel tüntettek ki, mert egyike volt azoknak, kik elsőknek ugrattak bele az ellenséges tömegbe, majd levágta a zászlótartót és ritkán tapasztalható rettenthetlenség- gel az ellenség sorainak tömegéből kiragadta a francia zászlót. A vitézségi érmet Klagenfurtban a főhadiszálláson tűzték mellére, ahová kitüntetésképen őt küldték el a győzelem bejelentése végett. Az ezüst vitézségi érmet kapta Hartosy székelyezredbeli had- npródtizedes, aki Basohclil Jellacic-ezredbeli zászlóst szabadította ki a franciák soraiból.1 2 Az ütközet második döntő jelentőségű mozzanata csak ezután zajlott le. A franciák az országúton visszavonultak. Mumb követte őket, míg Pirquet a számára meghatározott parancs szelleme szerint, megmaradt a Gössering-Bach balpartján és ismervén a vidéket, Badingon át az Eichforstnak nevezett erdős hegy- kúptól északra a Fell-Bach völgyében elébe kívánt vágni a menekülő franciáknak. Ez valóban dicséretreméltó önálló elhatározás volt. Bizonyos, hogy a vereség következtében fejüket vesztett franciák, a szakadó esőben, amely a látási viszonyokat mindenesetre tetemesen korlátozta az erdőkkel borított magas hegység területén, nem vették észre Pirquet eltűnését a Gössering-Bachtól északra elterülő erdőkben. Csakis ennek lehetett a következménye, hogy minden óvintézkedés mellőzésével és a vereség nyomasztó hatása alatt, 1 F. A. 1813, Hiller, 9-355. 2 Geschichte des k. u. k. Husar. Reg. Graf Nádasdy Nr. 9. i. h. és F. A. 1813, Hiller 18 — 42. 72. 1. Armee Befehls Protokoll 1813 — 1814. A. Ascher Gut und Blut für unseren Kayser, Wien, 1898, Anhang 50. 1. az arany vitézségi érmet nyert katonák 1813. évi kimutatásánál a 17. folyószám alatt Heinrich Emerich Cadet-et felveszi ugyan a kitüntettek sorába, de nem mondja meg, hogy miért, hol és mikor -tüntették ki. 20*
