Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Domanovszky Sándor: Mázsaszekér

MÁZSASZEKÉR.

47

A mázsaszekér feltűnésével körülbelül egyidőben, a XVI. század elejéről származó okmányokban fordulnak elő már említett ajonca, és rudasszekér kifejezések. Első említésük 1336-ból való, amikor I. Károly király a cseh királlyal megállapodott a Morvaországból Budára haladó út mentén a kereskedőktől szedendő vámok ügyében.1 A. vámhelyek és tételek megállapítása a briinni és a nagyszombati polgárok vallomása alapján történt s a régi, az utolsó Árpádok és az interregnum idejét kitöltő zavarok előtti állapotok visszaállítására törekedett. Amikor tehát 1336-ban e kifejezések Károly király oklevelében előfordulnak, ezek nemcsak annak a kornak, hanem a XIII. századnak — hiszen az oklevél egyenesen utal IV. Béla korára 1 2 — viszonyait tüntetik fel. 1344-ben Nagy Lajos a morva és cseh kereskedők e kiváltságát ugyanazon kifejezésekkel a rajnamenti, kölni és huyi kereskedőkre is átruházta 3 s e kiváltságok 1384-ig magának a megállapodás szövegének, tehát az ajonca és rudas kifejezéseknek elhagyásával ismételten megerősíttettek, 1370-ben pedig a nagyszebeniekre is át- ruháztattak.4 Már ez alapon is megállapítható tehát e kifejezések használata a XIII. század második felében és az egész XIV. század folyamán.

A dolog lényegére nézve azonban ezek az okmányok nem nyújtanak felvilágosítást. Ütvámról lévén szó, az egyetlen magyarázó adat, hogy a rudasszekér vámja duplája az ajoncaszekérének. Ebből és a nyelvészeti bizonyítékokból, hogy t. i. az ajoncának megvan a szláv analógiája : ojnice, amely egy ló befogására szolgáló villaalaku rudat jelent, s a véle szembeállított rudas kifejezésből, amely a két ló befogására szolgáló egyszerű rúdtól veszi eredetét, nem volt nehéz megállapítani a kettő között a különbséget.5 Az ajonca ezenkívül csak a beszterczei és schlägli6 szójegy1 Anj. Dipl. Emi. I. 343. 1.

2 Qüe omnia loca tributorum tam civibus Brunensibus de Regno Bohemie, quam nostris civibus Tyrnauiensibus referentibus scimus esse a tempore Bele Regis instituta, legittima et omnino fore iusta. U. ott.

3 Eredetije Köln város levéltárában. Kiadva Lacomblet Urkundenbuch f. d. Gesch. d. Niederrheins. III. 319. 1. és Magyar Tört. Tár VII. 245. 1., Anjoukori Dipl. Emi. II. 47. 1.

4 Zimmermann— Werner: Urkundenbuch. II. 338. 1., Fejér IX. 7. 299. 1.

8 V. ö. Gazdaságtörténelmi Szemle. V. 238.1., Magyar Nyelvőr XXVIII. 87.1.,

Századok 1893. 167. és 323.1., végül Magyar Etymologiai Szótár I. 40.

8 Finály Henrik: A beszterczei szószedet. 45. 1., készült 1380—1390 közt.