Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

II. RÉSZ - 12. Nagy Czirok László - Vorák József: Nagyjaink

Thorma János: önarckép. Magyar Nemzeti Galéria

Akadémiát látogatta. Mindössze huszonhat éves volt. Tehetségének boldogító tudatában azonosította magát a századforduló francia festészetével. Szabadság- vágya, szárnyaló szelleme, látásmódja korának nagy ígéretei között jelölte meg a helyét. Általános meglepetésre 1896-ban hazajött, s a millenium mítoszától megszállott, Béccsel való lojalitásunkat bizonygató úri Magyarország ünnepi mámorának kellős közepébe küldte Pestre az Aradi Vértanúk-эА. A kép figyelmeztetés, sajgó vád, minden megalkuvást visszautasító hitvallás volt, — Thorma a kiállítást megnyitó uralkodónak kívánta szemébe vágni: Nem felejtünk!

Thorma művét nemzeti tettnek szánta, s ragaszkodott hozzá, hogy amit egy nemzet nevében mond, azt a nemzet minden tagjának számára közérthetően fejezze ki. Kendőzetlenül, leplezetlenül vágta a világ szemébe a cáfolhatatlan igazságot.

A kép sorsa döntően hatott a festő egész pályájára. Néhány kritikus méltányolta a festő alkotását, a kiállítás rendezősége pedig tapintatosan felkérte a művészt, hogy vonja vissza művét a tárlatról. A festő a képet az Orczy-házban állította ki. A nemzet néma megrendüléssel vonult el az alkotás előtt.

373