Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 12. Nagy Czirok László - Vorák József: Nagyjaink
„halasi csipke édesanyját”. A csipke egymásután aratta újabb és újabb külföldi sikereit. S már-már úgy látszott, hogy Dékáni Árpád legvérmesebb reményei válnak valóra, amikor kitört a második világháború. Markovits Mária újra csak egyedül maradt. Markovits Mária utolsó éveiről nehéz beszélni. A harmincas évek ünneplései közepette a hivatalosak még arról is megfeledkeztek, hogy valamiféle nyugdíjat biztosítsanak részére. A vezetése alatt álló Csipkeházhoz való viszonya anyagilag sohasem volt megnyugtatóan tisztázott. A felszabadulás az országot romokban találta. Ki törődhetett volna csipkével s személy szerint külön Markovits Máriával. Abban a város is, a Csipkeház újjáélesztésén fáradozó Háziipari Szövetség is egyetértett, hogy az új Csipkeház vezetője nem lehet majd más, mint Markovits Mária. Mire azonban erre sor kerülhetett volna, 1954-ben, tragikusan szomorú körülmények között elhunyt. A „halasi csipke édesanyjának” emlékét a Csipkeház előtt márvány domborművű arcképe, a róla elnevezett halasi utca és a világ minden tájára eljutott csodálatosan szép halasi csipkéi őrzik. Stepanek Ernő 1881-ben született Cegléden. 1892-ben került városunkba, ahol már diákko- rában kitűnt rajztehetségével. 1903-ban szerzett rajztanári oklevelet, s Dékáni Árpád Halasról történt távozása után, mint annak utódja, a kiskunhalasi gimnáziumban tanított. Társaságkedvelő, vidám egyéniségével sok barátot szerzett. A tanítás mellett rendszeresen festett. Nagy technikai feklészültségű, biztos kezű rajzoló volt. Olaj- és pasztellképeit meleg belső harmónia hatja át. Lírai ihletettségű megörökítője volt a halasi tájnak- Képein életre kelnek a városvégi szélmalmok, a szánnyomokkal barázdált havas pusztai dűlők, a naplementben aranyló nádasok, a békésen szomorkás őszi erdők, a magányos gémeskutak, az égre nyújtózó karcsú jegenyék- 1917-ben, a Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán bemutatott Kilátás ablakomból című képét a főváros IV. Károly király számára vásárolta meg. Festőművészi tevékenysége mellett, mint a halasi csipke tervezője szerzett kiváló érdemeket. Dékáni távozása után a halasicsipke-tervezés válságba került. Dékáninak egyetlen követője se tudta kellőképpen kiaknázni a Markovits-féle csipketechnika által kínált lehetőségeket. Az 1920-as évek közepétől azután Markovits Mária műhelye, mivel nem tudta megfizetni a tervezők tiszteletdíját, alig jutott friss tervekhez. Dékáni eredeti célkitűzéseit végeredményben először Stepanek Ernőnek sikerült megvalósítani. Az 1930-as évek elején készített csipketervei, melyeket önzetlenül bocsátott a csipkeműhely rendelkezésére, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a figyelem ismét a halasi csipke felé fordult. A következő évek világsikert jelentő csipkéinek jórészét Stepanek Ernő tervezte. Stepanek-terv alapján készült Julianna holland királynő térítője, Kiskunhalas város címere és a csipkeszerűségben szinte felülmúlhatatlan hattyús terítő. Stepanek Ernő aránylag fiatalon, alkotókedvének teljében, 1934-ben hunyt el. 378
