Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
31 és ökörcsordák létszáma is, minden barom tehát 1600 szarvas- marhát képviselt körülbelül, s így az 1770. év táján fennállott kilenc barom 14.400 drb. számos marhát jelentett, s ez a szám 1826-ban 3200-ra csökkent. Az 1857. évben 9398 darabot írtak össze és ez a létszám a közlegelő felosztása miatt 1869-ben 4900 darabra fogyott le. A belterjesebb gazdálkodás meghonosodása óta tíz-tizenkét ezerre emelkedett nagy átlagban az évi szarvasmarha állomány. A keleti marhavész és a szigorú telek következtében óriási károk érték a gazdaságot, mint azt a VI. függelékben közölt táblázat mutatja. A legnagyobb méretű volt a dögvész 1780, 1781-ben, amikor 4148 ökör és 14.470 tinó hullott el a két esztendő alatt. Nagy károkat okoztak az akkor még ki nem szárított, dunamenti őrjegekben elszaporodott farkasok is, amelyek a homokbuckás pusztákra is elkalandoztak. A tanácsjegyzőkönyvek évről-évre tanúskodnak arról, hogy hivatalosan kirendelték a lakosokat farkas és róka vadászatokra, amelyeken minden kocsival és puskával rendelkező férfi tartozott résztvenni. Az 1826. évi február havában pedig Kisszállás, Jankovác, Halas és Kecel községek közös farkasvadászatot tartottak az elszaporodott fenevadakra. A féktelenkedő pásztorok, valamint a barmok és legelők szabályozása ügyében hozott fontosabb tanácsi határozatok ismertetésével bővebb bepillantást nyerhetünk a letűnt szilaj-pásztor élet világába. 1770 március 18-án az eresztői gazdaság panaszt tett a tanács előtt, hogy öt évvel ezelőtt a barom Rekettyére vitetvén. ezen öt év alatt az őrjegekben elszaporodott farkasok 89 marhát elpusztítottak. Kérik tehát, hogy a barom visszamehessen Eresztőre, vagy az osztott földek rongálása a környék pásztorai által szüntettessék meg. A panaszra a városi tanács a következő rendszabályokat hozta: Eresztőben három csősz állíttatik. A kanász szintén a baromjáráson legeltessen, a juhász pedig a szabad földeken járjon, ha osztott földeken találják a kanászt, büntetése egy sertéstől egy garas hajtópénz. a kártérítés, és húsz bot, második, harmadik esetben e büntetés két, vagy háromszorosa. A juhász büntetése egy juh után egy kr. hajtópénz, kártérítés és 20 bot. Ló, marha után, ha kaszálón találtatik egy garas, vetések közt két garas a büntetés. 1770 december 12-én a Jászberényben tartott közgyűlés azt határozta, hogy marhákat mindenki a redemtio szerinti frt után tartson. A halasi tanács jobbnak tartja az eddigi szokást, tartson mindenki annyit, amennyit tud. 1776. május 14. A balotai gazdaság tanyabírót válasszon, aki felügyel a pásztorokra, mivel károsítják a népet. Ezentúl tilos a pásztoroknak a gazda tudta nélkül a döglött marhát megnyúzni, húsát, faggyúját a maguk hasznára fordítani, ha
