Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A mezőgazdaság története
11 szaporítását elméletileg itt senki sem tudja, elég ha több kazal tőzeget csinál, bár a tüzelőfa nem drága. Itt léteznek ugyan igen jó gazdák, de gazdálkodásmód- jok titok. Annyit ki lehet lesni, hogy tőzeget keveset, vagy épen semmit nem csinálnak, trágyát ha csak lehet, pénzért vesznek és pénzben soha fogyatkozást nem szenvednek. Ezeket példaképen a nép elé állítani nem lehet, mert ennek nincs pénze. Ezen a környéken Halas városáé a dicsőség, hogy legelőször fogott hozzá a tagosításhoz. Jankovác is mozog már, de az ellentábor elkergette a mérnököt. A szomszédos Kisszállás pusztán úgy halljuk jeles gazdálkodás folyik, mivel Meyer úr nem kiméli a költséget. De erről, bár tőszomszédságban van, nem tudunk semmit. Mások dolga minket nem érdekel, tanulni semmi esetre nem fogunk Meyertől, sem senkitől.“ Bár meglátszik ezen emlékiraton, hogy a földmérés kezdetén az akkori izgatott hangulatban készült, az egyes gúnyosan kiélezett részek leszámításával mégis eléggé ismerteti a régi gazdálkodás módját. Láttuk, hogy a redemtió utáni földosztásokkal a lakosok már kezdettől fogva nem voltak megelégedve s többször lázongással és a felsőbb hatóságok előtti panaszaikkal keresték a bajok orvoslását, de többnyire eredménytelenül. A katolikus lakosok betelepítésük után a részükre redem- tiójuk arányában egy helyen, Та jó pusztán osztott földek aránya és minősége ellen folyton kérvényeztek. Különösen sérelmesnek tartották, hogy ők a város alatti Nyomáson nem kaptak földet, s minden legkisebb szükségletüket a 20 km. távol levő pusztáról kellett befuvarozniok. A felsőbb hatóságok végül a sokféle panaszra megvizsgáltatták a földmérések ügyét, s a vizsgálat az es;ész határ tagosításszerű új felosztására vezetett, s a mezőgazdaság valamivel jobb helyzetbe került. Л két tagositáról. 1777-ben a. katholikus lakosok panaszt tettek a kiosztott földek aránytalansága miatt, és ennek folytán Albert herceg kir. helytartó elrendelte a földek felmérését és a földkönyvvel való összchasonlíiását. Ezen munkával 1778-ban a város 200 körmöczi aranyért Balla Antal pestmegyei földmérőt bízta meg, aki 1781-ben elvégezvén a munkát, mivel a földek kiosztásának egyenlőtlensége megállapíttatott, a hibák és sérelmek orvoslását a felsőbbség megparancsolta. A megállapított hibák azonban oly nagyfokúak voltak, hogy azok helyesbítésére termőföld nem állott rendelkezésre, s kitűnt, hogy sok esetben aránytalanul „csak úgy szakáiba adattak a földek.“ Voltak esetek a régi osztályban, hogy egy- minőségű földből kisebb váltságösszegre kétszerannyi földet adtak régen, mint más birtokosnak nagyobb vált.ság összegre.
