Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - Oklevéltár

119 amaz jóemlékezetü Tiszte’eíes Zombori Fejes György atyánk-urunk­nak, Halasi, Solthi és Vécsei, Ektézsükn ak néhai lelkipásztorának vérszerint való édesaty ja volt Zombori Fejes János, és hitves fele­sége néhai Istenben boldogult Gyöngyösy Zsuzsanna: asszony, mely Geneológiájának Deductióját is kivánafa velünk köizölm, úgy mint atyafiakkal, kedves öcsénk Urunk a mostani Zombori Fejes Gyötrgy, Nagykőrös városának lakosa, mivel hallván és értvén ő kigyelmétől, hogy az felsőbb Vármegyéből' úgymint Tekintetes Zemplén vármegyében levő osztályos atyafiak tagadni akarják, őkigye’mét Zombori Fejes. János és Gyölngyössy Zsuzsanna; mara­dékainak lenni. De mi vérszerint való atyafiak, úgymint egyrészről tisztefetes Dömsödi Sámuel uram, mostani Makád városának lelki- pásztorának hitvese Zombori Fejes Mária, másrészről pedig Isten­ben boldogult néhai tiszteletes Vétsey Istvánnak és Zombori Fejes Erzsébetnek maradékja Vétsey István, Dötnsöd városának Nótáriusa, adjuk ezen Testimonialis levelünket kedves ötsénk urunknak Nem­zetis és Vitézlő Zombori Fejes György urunknak, miivel hallottuk és tudjuk, hogy ezen fent említett tiszteletes atyánknak volt vér* szerint való atyja Zombori Fejes János és felesége Gyöngyöjsisy Zsuzsanna. Melyről kívántuk ezen magunk Testimomáfeát és ke­zünk írását adni és pecsétünkkel is ellátni. — Anno 1738 Die 8. máj. Stephanus Vétsey Jut. Nótárius in Oppido Döimsöd. s. k. P. H* Zombori Fejes Mária keze kft esz (vonása. (Közölve Zombory Géza ny. huszártábornok kecskeméti lakos szívességéből a zemplénmegyei levéltár kiadványairól) 203. 1772 Kiskun Halas város válaszirata zsadáni és török• szentmiklósi Almásy Pál jászkunkerületi főkapitányhoz, Félegyháza helység azon előterjesztése ellen, hogy Mérges pusztát a Kiskun Halasra telepitett és telepítendő kato­likusok részére ne engedjék át a Kerületek, maradjon Félegyháza bérletében. (Értelemszerű rövidített átírás a városi levéltárból) t.) »Félegyháza igen helytelenül teszi feli!, hogy Halas városa redemtiójának idejétől' fogvást soha: külső árendás földre nem szorult, sőt maga egész 1767 esztendőig maga pusztáit külsőknek eocárendálni szokta. Félegyháza ellenben Mérgest, Köimpöcöt, Móric- gátját és Harkáit étéitől fogva árendása és népét igy gyarapította.« Ad 1.) Halas feleli, hogy niam igaz Fé'egyháza feltevése, mert az 1728—29 évektől 1749—50-ig Mada és Kisszállás pusztákat bérelte Halas, 1750-től kezdve pedig mind a mai napig hetedén dézsma alá szántogat e pusztákon a halasi ember, s úgy eszi min­dennapi kenyerét. — Való igaz, hogy némely halasi pusztákat kény tétlenségből bérbeadott a város a múltban, mert a redemtióra, katonaállitásra és a költséges határperekre kamatos pénzt kellett felvenni s ezen befolyó haszonbérből ’ehetett csak fedezni a kama­tokat és a törlesztést. Félegyháza Kecskemét éSs Szeged városok

Next

/
Oldalképek
Tartalom