Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - A legújabb idők
— 176 — Szökött katonák a halasi határban is garázdálkodtak. 1918. január elején a harkai csárdát rabolta ki tizenkét szökött cigány katona. Kisszálláson Kocsis János halasi szökött katona agyonlőtt egy csendőr őrmestert. Pirtón két rablógyilkosság történt; Szeged és Szabadka városok a statárium kihirdetését kérték február végén. A ref. temetőben két katona rálőtt egy leányra, Szánkon négy katona rabolt ki egy gazdát, s ennek folytán március 27-én statáriumot hirdettek, a szökevény katonákat halálbüntetéssel fenyegetve. A kommunista irányú bujtogatás, melynek terjesztői az orosz fogságból hazatért hadifoglyok voltak, tovább tartott, úgyhogy április 23-án Budapesten és több vidéki ipari városban tömegsztrájkba kezdtek a munkások. A helyi lapot is cenzúra alá helyezték. Pirtó pusztán három katona gyilkosságot követett el júniusban, Sámson Prónayfalvai jegyzőt megtámadták, júliusban Csorba Géza halasi tanító ellen Szánkon két szökött katona rablógyilkosságot követett el, szeptemberben is három rablótámadás volt a határban. Amint a bolgár fegyverszünet szeptember 30-án való megkötésének híre kelt, ötszáz orosz hadifogoly Kecskemétről megszökött, s hazafelé indult, közben a rablások Balotán folytatódtak. Október végén kitört a forradalom a frontokon, kellően előkészítve, megkötötték Olaszországgal a fegyverszünetet, s kezdetét vette a belső felfordulás. Pest vármegye a perszonálunió kimondását kérte. Kiskunhalas városa is csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz, négyszáz főnyi nemzetőrcsapatot állított a város fel az itt levő vadászcsapatbeli és csendőrtisztek vezetésével, helyben megakadályoztak mindenféle kilengést, sőt segítséget tudott a városi nemzetőrség - a szomszédos Jánoshalma, Kecel, Császártöltésen kitört forradalmak lecsendesítésé- re is küldeni. Az események rohanva követték egymást. November 3-án népgyűlés volt a köztársaság érdekében, melyen Dr. Farkas Imre és Dr. Babó Mihály is, a legtekintélyesebb polgárok, a köztársaság kikiáltása mellett foglaltak állást, s természetesen a népgyűlés is így határozott, gróf Károlyi Mihály miniszterelnököt éltetve. A vezetésre hivatott értelmiség az eddig kormánypártot képező Nemzeti Munkapárt körhelységét fejvesztetten a szociáldemokrata pártnak adta át, az épület tulajdonjogát pedig a református egyháznak adta a rajta levő terhekkel együtt, amelyek 46.000 koronát tettek ki. Hogy milyen nagyfokú volt a vezetésre hivatott értelmiség között a fej veszettség, bizonyítja, hogy egyik gimnáziumi tanár a szocialista, később kommunista párttitkár lett, másik két tanár a radikális pártot alakította meg, s a kommunizmus kitörése előtt személyesen vezették a pártot a szocialista pártba, s a Függetlenségi és 48-as párt szintén oda lépett be dr. Babó Mihály indítványára. — Pedig a szocialisták mozgolódása felnyithatta volna már idejekorán a polgári társadalom szemét.
