Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Határperek a szomszédokkal
— 67 — 1744. június 30-án tartottak hivatalos határbejárást. A tanúk szerint az „Antal körtvélyfa" háromas határ Halas-Harka-Kötöny között, a „Bokros Strázsahegy" pedig Halas-Harka-Zsana között, a halas-majsai útnál levő „Zöldhalom" szintén hármas határ Harka-Zsana-Tajó között, a „Csődörhalom" Harka-Tajó-Bodoglár között, a „Szakadt homok" pedig Harka és Kötöny közötti határjel. Mérgest ez időben Bede József bírta, aki azelőtt hét évig használta Bodoglárt is. - 1744-ben megindult a per, amely a mai határok meghatározásával végződött. Érdekes a tanúk szavahihetőségére a pusztahatárok kérdésében, hogy a Bodoglár pusztai Csődörhalmot vallották a Harkai határjelnek. 1818-ban pedig Kiskun-Majsa ugyanezen vonalig, a Darányi rét mentén kereste a maga határát, és így Bodoglár teljesen eltűnt volna. - Harka puszta 1748. körül a gróf Teleki és Ráday család birtokában volt, 1759-ben a gróf Telekiek bírták. 1804. évben Reviczky személynök és Laczkovich uraság újíttatta meg Harka és Zsana közt, Halassal egyetértésben a határt. 1848. május 22-én pedig gróf Teleki László felesége, Ráday Eszter és Ráday Gedeon földesurak rendeztették a határt, amikor a „Baloghegye" jelöltetett meg a tőle kelet felé vezető „Ördögár- ká"-val együtt Harka-Kötöny közti határnak. Ekkor már a Ráday család jogutódai eladósodván, zálogban volt a puszta egy része. - 1816. elején a gróf Wartensleben Károly Győrben lakó tábornok része Ha- lasy Ádám kecskeméti bérlő kezén volt, ugyanezen évben a középső rész Bauer (Pajor) Mihály zálogos birtokába került, s maradt hosszú ideig, még 1851-ben is. 1794-ben a puszta keleti része Kamhal János halasi lakos birtokában volt, 1833-ban az egyik puszta részén Jalso- viczky Sámuel volt a bérlő. A tulajdonjog egy 1139 holdas részre öröklés címén báró Podma- niczky Lajosra szállt, aki 1844-ben csődbe került. 1952-ben, július 12- én elhatározta a halasi tanács, hogy az árverésre kerülő Podmaniczky Harkát megveszik, és a város határához csatolván, redemptiókulcs alapján a birtokos lakosok kifizetik. Ezt a birtokosok házról-házra hordott szavazóíven megszavazták. A szükséges pénzt Kisszállás tulajdonosa, Mayer János miniszteri tanácsos bécsi bankártól kérték. Szeptember 27-én volt az árverés, és az 1518 holdas (a 1200 n.öl) pusztát 76.181 frt-ért megvették Félegyházával közösen, mivel az is nagyon árverezett, és ki kellett vele egyezni a halasi megbízottaknak. A vételt úgy a redemptus gazdasági gyűlés, mint a főkapitány jóváhagyta, de ennek ellenére a redemptu sbirtokosok nem akartak a pusztáért fizetni, mivel a terv szerint osztatlan állapotban a határhoz akarták csatolni, s mindössze 6 frt 56 kr-t fizettek csak be. Ebben az időben folyt már a vita a birtokos lakosság között a még közösen használt legelők felosztása és a tagosítás ügyében, s így 1853. március 21-én elhatározták, hogy aláírás útján a jelentkezőknek, akár redemptus, akár nem, átadják a megvett fél Harkapusztát, és Hodossy Péter mérnökkel ki is osztatta a tanács a vevők között. A pusztarészt
