Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Határperek a szomszédokkal
— 65 — hadakozásokat túlélők, a jobb területeket a kun kapitányok, mint földesurak kapták királyi adományként, a kunok köznépe pedig valószínűleg elszéledt az ország más vidékeire, a földesúri birtokokra. így a kunok pusztasága még a mohácsi vész előtt is csak a nomád pásztorélethez ragaszkodó kisebbségnek szállásaiul szolgált, akik a török betörések során sokkal könnyebben elhagyták lakóhelyüket, mint a falvakba települtek. A kunok pusztaságán tehát a török nem sok pusztí- tanivalót talált. A régi Halas, mint már kimutattuk a mai Dobóteleptől délre, a Tóth János féle birtokon levő terjedelmes lapos dombon feküdt a legnagyobb valószínűség szerint. Lázár deák térképén két német mérföldre feküdt tőle déli irányban Mada-Monostor. A József császár korabeli, 1783-ban készült katonai térképen mint Mada falu szerepel, ma a kisszállási uradalomhoz tartozik, s a helység körülbelül a kisszállási belmajor helyén állott. A régi Halas észak szomszédja az 1761-beli városi térkép szerinti kecskeméti út mentén, a várostól mintegy másfél mérföldre feküdt, Szent-Kalas mezőváros néven. Ez a városka mindjárt a mohácsi vész után elpusztulhatott, s a török-tatár nyelvek hatása alatt Kalapár puszta néven él tovább e területen ma is a neve. Az 1509-ben fennállott Bodoghfalva neve is ily módon változott Bodoglárra. Szent-Kalas helye szántás alkalmával jól kivehető a Kalpár pusztai Berky Gyula és Csikós Sándor féle tanyák között, napfényre kerülő épülettörmelékekről. Közel áll a valósághoz az a feltevés is, hogy Bodoghfalva - Halas - Mada-Monostor templomos helységek között, az ördögárok melletti töltés volt a közlekedő út a mohácsi vész előtt. A József császár féle katonai térképen ez az út Halas és Mada közt pontosan az ördögárok vonalán van feltüntetve 1783-ban is. Az ördögárok különben a Dobó telepen alul, a Tóth János féle birtokon lévő dombon, ahol a régi Halas feküdt, törik meg dél felé. A redemptio után, amidőn békésebb viszonyok közé került az ország, a Kiskun-Halas városa körül sokáig pusztán állott helyek is kezdtek erősen benépesülni, s a népszaporodás magával hozta a határokon való egyenetlenkedést, amely a halasiakat költséges pereskedésekbe kényszerítette. Már 1734-ben, amikor még a Pesti Katonai Rokkantak Háza uradalmában volt a város, mutatkoztak az előjelei a szomszédok békétlenségének, de Podradhszky akkori főkapitányi adminisztrátornak sikerült a várost és a kun pusztákat a területcsonkítástól megoltalmazni. 1736. május 10-én Szeged és a Kiskunság között rendezték hatósági eljárással a határokat, amelyen jelen volt id. Herpay Mihály kerületi kapitány is. A felvett jegyzőkönyv Üllés helységet is említi. - Az 1699. évi összeírásban, mint elhagyott Kiskun helység említik Üllést, amelynek templomáról nem találtak nyomokat, a pusztát a halasiak használ-
