Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-06-26 / 51. szám
Junius 26, péntek HALASI UJSÄO 3, qRW LeJJn kojlajid Irta : Erdődy Mihály — Igen, fiuk — mondta Dorozsmai, a festő —, a léleknek is van kalandja, akárhogyan is mosolyogtok ezen. Elmesélem nektek ezt a kalandot, de ígérjétek meg, hogy nem szóltok közbe. Ha azt hiszitek, hogy bolond vagyok, akkor majd a történet végén nyilatkozzatok. Nem, nem vagyok bolond, de titeket sem akarlak bolonddá tenni. Hallgassatok végig... ( * Valamennyien tudjátok, mennyire imádtam Mártát, a feleségemet. Amikor két éve tüdővészben meghalt, azt hittem, a fájdalomba belepusztulok. Az idő a legjobb orvos minden szenvedésre. így mondják. Én azonban nem orvosnak, hanem hóhérnak tartom. Ki- végzi bennünk azt, ami legelválasztha- tatlanabbul hozzánk van nőve. Második énünket irtja ki belőlünk kegyetlenül, önzőn. Társtalanná tesz bennünket kíméletlenül. Engem is megfosztott az emlékezés kielégülő fájdalmától, attól a gyötrődésben is boldog gyásztól, ami egy volt velem, ami nélkül azt hittem, nem is tudok élni. A múlt héten egy apróhirdetésen akadt meg a szemem. Turistanő partnert keres. »Jó tüdő« jeligére a főkiadóba. Tetszett nekem a hirdetés. Válaszoltam. Az ismerkedés megtörtént. Eleven mozgás, csupa derű. Marikának hívták és már az első félórában olyan pajtást társalgás fejlődött ki köztünk, hogy szinte fellelkesültem. Valamelyik ügyvédi irodában dolgozott és csak a vasárnapja volt szabad. Vőlegénye elhagyta és most egyedül áll a világon, nincsen senkije. Ha egy lány ilyemivel áll elő, az mingyárt gyanús. Ohó, kis pajtásom, engem nem fogsz lépre csalni. Nem leszek a férjed! Arra te ne számíts. Ha egy angyal száll le az égből és az ölembe pottyan, azt se veszem feleségül. Persze nem ezt mondtam neki, csak éreztettem vele, hogy nálam nem lehet kilátása. Az ismerkedés szombat este történt. Megbeszéltük', hogy másnap kirándulunk a Jánoshegyre. Ebéd után találkozunk és estig együtt leszünk. Vasárnap egy órakor villamosra szálljunk és örültünk a napsütésnek, egymás társaságának és annak a hegyi sétának, ami ránk várt. Marika felüditő csevegő volt. Apró semmiségeket olyan kedvesen adott elő, hogy szinte magával ragadott. Ne gondoljátok, hogy belésze- rettem. Az ilyesmi nálam nem megy olyan könnyen.- De viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hatott az érzékeimre. Volt valami vonzó az arcában, valami pajkos báj a mozdulatában, ami felvillanyozott. Lehet, hogy minden szerelem igy kezdődik, de ha az ember annyira analizálni tudja lelkiállapotát, mint én, akkor fel van vértezve minden veszély ellen. Csak az az érzés végzetes, amelyik öntudatlanul támad ránk. Az ellen hiába minden védekezés. A végállomáson a kék-fehér turistajelzés mentén nekivágtunk az erdőnek. Meleg délután volt, szinte jólesett az árnyék. A természet csendje megfogta a szivemet. Istenem, milyen ismerős volt ez a táj. Három év előtt hányszor tettem meg gyalog ezt az erdei utat a budakeszi szanatóriumig! Hetenként háromszor, sőt négyszer is, esőben, sár- ban, szélben és viharban, csakhogy ott állhassak a betegágy előtt és megfoghassam feleségem remegő kezét. Ismerős volt itt minden fa, minden bokor, minden szikla, mely az ut szélén fehérlett. ■ Arcom elkomorult, nem figyeltem Marika csacsogására, az emlékek édes mérge felszívódott az agyamig. Érez-* tem, hogy ennek a kirándulásnak rossz vége lesz. Szerencsémre Marika sohase kérdezett, folyton csak válaszolt, válaszolt olyan kérdésekre, amikét maga adott fel így aztán meg voltam kiméivé a beHa baromfitenyésztéssel nem foglalkoznék, akkor most alamizsnáért könyöröghetnék — mondotta Keresztúri Márton Tyukfarm Felsőszállás pusztán — Keresztúri Mártonná magyar tenyészbaromfiai nyerték a Kamara örökös vándordíját és a nagyezüst serlegét - A tíz hold földből csak egy hold emelkedik ki a vízből M|ár több ízben hallottam Keresztúri Mártonná baromfitenyészetéről beszélgetni. Késő délután volt, amikor kiporoszkáltam Felsőszállás puszta 96. szám alá. Épp a kapuban találtam Kereszturinét, aki magyaros szeretettel fogadott és vezetett be az udvarra. — Kiváncsi vagyok a tyukfarmjára! — mondtam Kereszturinénák. Nem telt bele három perc, az egész udvar szinte fehérlett az előrohanó csibéktől és tyúkoktól. Utunk a baromfiólhoz vezetett. Nagy, tágas, sZellős helyiség, a »tojató«, mellette a »háló« és a »nevelő«. A fal mellett a tojatóban számozott fülkék sorakoznak. Érdekes, hogy majdnem minden tyuk megismeri, megtalálja a helyét. A fülke automatikusan bezárul, ha a tvuk bemegy. így a csapófészekkel ellenőrizhető, hogy melyik tyuk milyen és hogy hány darabot tojik. Megemlítette Ke- reszturiné, hogy akad olyan tenyész- tyúkja is, amelyik egy hónapon keresztül minden nap megtojik. A növendékbaromfiak éppen vacsorát kaptak. Keveréket ettek, amely hús- lisztből, takarmánymészből, buzakorpá- ból, kukoricadarából állott. Védeni kell a tyúkokat a szunyogcsipés ellen Feltűnt, hogy az ajtók és ablakok drót tüílel vannak ellátva. Megtudtam Ke- reszturinétól, hogy a tüli a baromfiakat a szunyogcsipés ellen védi, ugyanis a szúnyog a baromfiaknak nagy ellensége. Megszurja a baromfi taréját és a betegséget beoltja, megfertőzi, amitől előbb a taréj kék, majd vörös szinü lesz. A betegség a tyuk máját is összeroncsolja. — A baromfitenyésztők fegyvere a seprő, a tisztaság, — mondotta Ke- reszturiné. Hófehérre meszelt falak, friss homokkal beszórt udvar és ól is ezt hirdeti. Minden nap seprést, szellőztetést, homokszórást, friss almozást ir elő az Országos Állategészségügyi Hivatal, ahol törzskönyvezett baromfiak vannak. Ezt váratlan kiszállásokkal ellenőrzik. A tyúkokról vérvizsgálatot is vesznek 1939-ben Gödöllőn tanfolyamot végzett Kereszturiné. Oklevelet is kapott tanulmánya elvégzése után. Ettől az időtől fogva foglalkozik behatóan baromfi- tenyésztéssel. Beljebb kerülünk a lakásba, ahol Kereszturiné megmutatta könyvelését, aktáit, levelezéseit és kitüntetéseit. Minden tavasszal, május havában gumókor ellen oltják a tyúkokat. Vérvizsgálatot is vesznek a tenyésztyukokról és a négyhónapos baromfi növendékekről. Az Állategészségügyi Hivatal a vizsgálat után megírja, ha valamelyik tyuk tifuszos beteg. A beteg tyuk nyomban eltávolitan- dó a tenvésztyukok közül. Ha a tenyészeten beteg tyúkot találnak, a vizsgálatot mindaddig folytatják, amíg kiszelektálják az egészségesek csoportjából. Megmutatja Kereszturiné a szárny- és a lábgyürüket, amelyeket Pestről küldenek ki a baromfitenyésztő telepre. A kiscsibék néhány napos korukban már megkapják a szárnygyürüt. Kezembe vettem a keltető könyvet, amelyből megtudtam, hogy 1940-ben tojásért 481 pengő 25 fillért, 48 darab fajkakasért pedig 303 pengő 54 fillért kaptak Keresztúriéi 1941-ben már tojásból 1260 pengőt, fajkakasokért pedig 1745 pengőt vételeztek be. Az 1942. év junius 1. napjáig, tehát nem egész égy fél év alatt, tojásért már 1359 pengőt kaptak a Kiskunhalasi Baromfikeltető Központtól. A tojásokat ugyanis a Baromfikeltető Központ veszi át Halason, súly és darabszám szerint. 1942. évre már 180 drb fajkakas és 100 drb jérce kerül eladásra a különböző tenyésztelepeken. Szállítottak fehér magyar tenyészba- romfiakat az; elmúlt év alatt Debrecenbe, Nádudvarra, Kábára, Püspökladányba, Balmazújvárosra, Hajdudorogra, Hajduhadházára és Kaposvárra. A kitüntetések egész sorozata Nagy örömmel magyarázza Keresztúri Márton bátyánk a tyuktenyésztés sikeres eredményét, ö hozta elő a felesége kitüntetéseit is. Már 1930. évben a nemzetközi baromfikiáliitáson aranyérmet kapott Kereszturiné. 1940-ben barom fiait kiállítás alkalmával átengedte a Halasi Gazdasági Egyesület baromfiszakosztályának azzal, hogy mint egyesület vehessen részt a kiállításon. Akkor a Da- tányi Etelka vezetése alatt működő Gazdasági Egyesület baromfiszakosztálya nyerte el a kiállítás legnagyobb diját. 1941. évben a kiállítást a Duna- Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara rendezte, amelynek örökös vándordíját Keresztúri Mártonnénak ítélte oda a bírálóbizottság. Viz... Víz... Víz... Kijövet megkerültük a tanyát. Szórnom látvány tárult szemünk elé, mert a tanyához tartozó 10 hold ingatlanból csupán a tanya körül mintegy egy kát. holdnyi terület nem állott viz alatt. — Bizony — mondja Keresztúri bácsi, — ha nem foglalkoznánk baromfitenyésztéssel, akkor most járhatnánk napszámba, vagy mehetnénk segélyért a város vezetőségéhez. A ház végén most épül állami segélyen a minta baromfiól. Ennek az épületnek szeptember elsejére el kell készülni, mert különben az államsegély- kiutalás kútba esnék. — A tyúkoknak köszönhetem — mondja Keresztúri bácsi —, hogy több mint 6000 drb téglát tudtam az épületek aláfalazására beépíteni. Közben beesteledett. Beszélgetésünket befejeztük, elköszöntünk és elbúcsúztunk egymástól. K. A. Tisztelettel értesítem kedves vendégeimet, hogy Vadászkürt (volt Bárány) szállodámban, éttermemben és kerthelyiségemben Lakatos Bandi kombinált ja»- és cigányzenekara muzsikál Magyar konyha I Tisztelettel; Tánc! Kósa István vendéglős Magyarország első vármegyei zsidókutató intézete Pest vármegye keresztény és magyar társadalma örömmel vették tudomásul, hogy vitéz Endre László alispán a Vármegyeházán berendezte az első magyarországi zsidókutató -intézetetAz intézet egyelőre két teremből áll- Vezetésével B o s n y á k Zoltán tanárt, a magyalőrs zági zsidókérdés ismert szakértőjét bízták meg. E két szobából indul meg a nagyszabású kutató és gyűjtő munka, amely Középeurópa egyik legjobban elzsidósodott országában Végre rendszerbe szedi a zsidóságra vonatkozó összes történelmi és társadalmi adatokat — egyelőre sajnos,csak egyetlen megyére korlátozva. szédtől, amelyre ebben a lelkiállapotban úgy se lettem volna képes. Marika elől ment, én pedig utána. Ha olykor hátranézett, kényszeredetten elmosolyodtam. A világért se akartam értésére adni, hogy most bennem milyen elkeseredett hangulat vett erőt. Nem akartam féltett emlékemet kiszolgáltatni neki. De talán már untatlak is benneteket ezekkel a részletekkel. Figyeljetek, mert a lélek kalandjának ez még csak a bevezetése. Amikor kiértünk ahhoz a ke- resztuthoz, amelyik közül az egyik a szanatórium felé vezet, hirtelen megálltam. — Marika szóltam a lányhoz —, volna magához eigy kérésem. Tudom, sértésnek veszi, de nem tehetek róla. — Ejnye, milyen komoly lett egyszerre. Mi történt magával? És rámnézett a meleg szemével. — Semmi — legyintettem —, csak valami az eszembe jutott. Nagy hálára kötelezne, ha nem tartana neveletlennek, amiért arra kérem, adjon nekem egy félórát. Látogatást akarok tenni a szanatóriumban. — Betege van? — Igen — bólintottam tanácstalanul, — Rokon? .— Félig-meddig. — Férfi, vagy nő az illető? — Férfi. — Akkor elengedem — pajkoskodott a lány. — Leülök erre a padra és várni fogom magát. De félóra múlva itt legyen ! — Itt leszek. (Folytatjuk) Halasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pénzlntzéettel dolgozik SSSJolyósit kilcsiiikti Semmi néven nevezendő mellékköltséget levelezési költség stb.) nem számit lei Betéteket a legkedvezőbb kamattal gyümölesőztet g azokat felmondás nélktil azonnal visszafizeti
