Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)
1939-08-02 / 61. szám
4 glSKUMBiSLÜS aELTt fiBfESITöJT» augustus, 2 Szeqt István korabeli temetői tártak fel Pécs közelében Baranyavármegye Múzeuma az idei nyáron is folytatja az ásatásokat a pécsváradi járás szinte kimeríthetetlen gazdagságú archeológiái lelőhelyein. Dombay Jánosnak, a múzeum vezetőjének nevéhez fűződik, hogy a harmincas évek eleje óta fáradhatatlan kutató munkával feltárta Pécsváradon és környékén a világviszonylatban is páratlanul értékes őskori, avar, népvándorláskorabeli és római településeket, sírokat és felhívta a szakkörök és a nagyközönség figyelmét ennek a vidéknek ötezeréves múltjára, a régészet különböző korszakai szerint változó lakosságára, azok életére, szokásaira, temetkezésére, a letűnt évszázadok és évezredek ezen a vidéken eddig még ismeretlen kultúrhistóriájára. A Nemzeti Múzeum részéről is nagy érdeklődéssel kísért és támogatott munka folytatásaként. Oombay János 10 nappal ezelőtt az eilend! Szent István korabeli temető feltárását kezdte meg. Baranya múzeumának kitűnő vezetője már két éve tud erről a XI. századbeli temetkezési helyről. Kincskeresőknek nézi a régészt a falu népe Kétévi várakozás után azonban július második felében sor került az ellendi ösmagyar temető feltárására. A temető felett, amely közvetlenül a falu szélén húzódik, búzavetés ringott és Dombaynak meg kellett várnia, amíg a földtulajdonosok hozzájárulnak az ásatáshoz. A falvak népe a legtöbb helyen még mindig valami lappangó bizalmatlansággal fogadta az »ősök« után turkáló régészeket és nem szívesen engedik be őket a földjükre. Egyesek azzal érvelnek, hogy nem tesz jót a földnek, ha megbolygatják titkokat rejtő mélyét. Másoknak meg az jár az eszükben, hogy a városi urak biztosan kincs után kutatnak és ha találnak is aranyat, azt szépen eltitkolják előttük. Eilenden is ilyen volt a légkör és Dombaynak előbb le kellett szerelnie ezt a tudat alatt lappangó hizalmatlanságot. Szépen megmagyarázta nekik az ásatás célját és rendeltetését: — Azután kutatok én emberek, hogyfiát éltek-e itt, ezen a földön, ahol most maguk szántanak, vetnek, már Szent István királyunk idejében is olyan jó magyarok, mint kend- tek. A sírokban talált ősök csontjaiból, fegyvereiből, ékszereiből mi azután megállapítjuk, hogy milyen emberek is voltak elődeink, milyen életet éltek, milyenek voltak asszonyaik, gyermekeik? Száz és száz kérdésre adnak nekünk feleletet azok a pénzek, edénydarabok, gyűrűk, vagy más értéktelennek látszó tárgyak, amiket szántás közben a maguk ekéje is sokszor felvetett már. Az ellendi magyarok meghányták vetették az igazgató szavait, aztán kimondták a szentenciát: — Hát ha ilyen tudományosságot keres itt az igazgató úr, akkor csak »ájjon«. Mi még segítünk is ha kő. Kétszázhusz sirt tártak fel tíz nap alatt Jönnek a földekről, körülállják a sírokat és lesik Gáspár bácsit, az igazgató jobbkezét, aki térdelve dolgozik az egyik sírban és kis ásójával óvatosan emel ki egy női koponyát, amelynek baloldalához egy sötétzöldszínű oxidálódott hajtartó bronz-karika simul. Dombay János előveszi tereptérképét, naplóját és az akácfák árnyékában ismerteti az ásatás eddigi eredményét: — Tíz napi munkával 220 sírt tártunk fel. Már a két év előtti próbaásatáskor kétségkívül megállapítottam, hogy itt egy XI. századi, Szent István korabeli közös temetőt rejt a föld. Főleg baranyai vonatkozásban igen értékes ez a lelőhely, mert hasonló temetőt eddig nem találtunk és nem is tártunk fel. A tetemek kivétel nélkül északkeleti délnyugati hosszirányban feküsznek és arccal keletnek néznek. A balkarjuk behajlítva a medencén nyugszik, jobbkarjuk pedig kinyújtottan simul a combcsonthoz. Koporsónak nincs semmi nyoma, a halottat lepelbe burkolták és így temették el. — A férfiak legtöbbje átlagosan 170—180 cm. magas. Úgy ebből a magasságból, mint a koponyaalkatból azt kell következtetnem, hogy itt valaha magyar impérium alá kerülő szláv település volt. A behódolt szlávok már átvették a magyar szokásokat, vagyis beleilleszkedtek az Ázsiából jött honfoglalók életébe. Ezt izagolja, hogy két férfi sírban honfoglaláskori nyílhegyeket, valamint több férfi sírban Szent István ezüst és bronz dénárjait találtam a halottak mellén és szájában. Gazdag leletek a női sírokban — Milyen leletek kerültek még elő a sírokból? — A férfi- és gyermeksírok eléggé szegények melléklet szempontjából. A már említett nyílcsúcsokon és Szent István korabeli pénzeken kívül a férfi sírokban eddig más leletet nem találtam. A női sírok azonban már gazdagabbak. Közel száz sírban találtam S alakú bronz hajtartó-karikákat, amelyekkel a hajfonatokat fogták össze. Ennek a kornak fejlett ötvösmunkáját bizonyítják a sírokból előkerült különböző művészi karperecek, gyűrűk, Ezenkívül még színes gyöngyöket, diadémszerü fejéket és egy fonott nyakéket is találtunk. — A 141-es sírban avar szíjvéglemez, több átlyukasztott római pénz és bronzhajdísz került napvilágra ásóm nyomán. Amiből arra kell következtetnem, hogy ugyanitt a honfoglalás előtt római és avar település is volt. A sír lakója bizonyára úgy találta az avar szíjvéget, a római pénzeket és azokat mint érdekes ritkaságokat ékszerül használta. Enpek a leletnek nyomán rögtön kutatni kezdtem az avar temető után. Meg is találtam, alig egy kilométerre innen egy kukoricásban, így az avar temetőt csak a kukorica behordása után, az ősszel tárhatom fel. Van e aranyeke a romonyai nagy Jik* alatt? Amíg beszélgetünk, újabb sírok kerültek napvilágra. Dombay János veszi a térképet, pontosan berajzolja az új sírok lelőhelyét, aztán betérdel az egyik sírba. Érdeklődő atyafiak, asszonyok, gyerekek lesik minden mozdulatát. Hogy ne legyen nagyon unalmas a szemlélődés, a népek leadják a véleményüket az ősökről. — Hallod-e komám, fene erős em- bör löhetött-e. Nícsak, millen lábszárcsontja vót? Beillenék sodrófának is. Megszólal a másik ellendi magyar is: — Vájjon szántottak-vetettek-e, az akkori népek? Mire a másik: — önni akkó is csak költött, má pedig akkó szántani, vetni is köllötQtt. Dehogy a rádiót, még a rö- pülőt nem ismerték, az biztos. Ahogy így röpködnek a vélemények, szomszéd falubeli látogató érkezik. Leparoláz az ismerősökkel, majd nagy komolyan előadja jövetele célját Dombay Jánonsak. Hogy hát ö a romonyai Sülé István és hallotta, hogy itt kincs után kutatnak. — Azt gondútam, hogyhát az igazgató úr egy köccséggel gyünne át Romonyára és nízné meg azt a nagy likat az én fődemön. Merhát mán az öregapám öregapja azt me- séte, hogy annak a fenekin nagy aranykincs vóna. Ott rejtötték-e a török élű az aranyekét is, amive körűszántották a község határát... Dombay János mosolyog a bajusza alatt és megígéri, hogy majd megnézi a kincses »likat«. A romonyai atyafi elköszön, Dombay pedig előveszi a fényképezőgépét, hogy felvételt készítsen egy kettős sírról. Anya és gyermeke porladozik egymás mellett. Ki tudja mikor, miért és milyen körülmények mellett temették el öl^et egymás mellé. Miért kell baromfitenyésztésünknél a minőségi termelésre törekedni? A sok gonddal, bajjal és költséggel nevelt baromfiakat csak akkor tudjuk jól értékesíteni, ha a piac kívánalmait szem előtt tartjuk. A baromfitenyésztők sok hibát követnek el a baromfiak nevelése, tartása, gondozása éjs a betegségek elleni védekezések foganatosítása terén. A legnagyobb hibákat azonban az értékesítéskor követik el nemtörődömségükkel. Mielőtt a gazda baromfiét, vagy azok termékeit piacon értékesítené, szerezzen pontos tájékozódást az érvényben lévő legkisebb termelői egységárakról. Ezek ismeretében nem lesz kitéve annak, hogy megkárosítják. Igen sok hibát követnek el a gazdasz- szonyok, amikor a régi rossz rendszerhez ragaszkodnak eladásaiknál, igy a baromfiakat nem mérik, hanem páron- kint, a tojást pedig darabszámra adják el. A legigazságosabb eladás csak mérleg útján történhetik. Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy kifogástalan mérlegen történjék a mérés. A tyúkfélékből ne hozzunk piacra fekete, igen tarkázott és kopasznyakúfé- leségeket. Ugyancsak nem képezi ma már a minőségi árút tollas, kékes, vagy éppen feketelábú baromfi sem. Az időszaknak megfelelő baromfiakat javítva hozzuk a piacra. Csibékből darabonkint fél kg. súlyon alúl kelendő piaci árút nem nyerhetünk. A legjobb súlyhatár itt 70 dekától 1 kilogrammig terjed. Az előbbi Németországba, az utóbbi, tehát a nehezebb, angliai export száméra alkalmas. Szezonzáró most a növendék kacsa és liba. Nagy tömegben hozzák a piacra a javítatlan (pecsenyeárúnak csúfolt) kacsatömeget. Az ilyen sovány árúért megfelelő ellenértékre ma már nem számíthatunk. A növendék kacsát és libát mielőbb piacra hoznánk, két héten át tengeri- és árpadara keverékével kell tartani, melyet lehetőleg fölözött tejjel és vagdalt zölddel teszünk morzsa- Iékossá. Csakis így nyerjük azt a minőséget, mely exportviszonylatban számba jöhet. Ne törjük meg víziszár, nyasainknál a tarka tollazatúakat. Ne I koppasszuk meg hizlalásra szánt, növendék libaállományunkat, mert ebben az esetben a hizlalás eredménye elé sok várakozással nem tekinthetünk. A tojás értékesítésénél ragaszkodni kell a súlyra történő eladásokhoz, éppen ezért csak a nagyobb tojásokat kínáljuk eladásra. A nyári melegebb időjárásban nem szabad otthon raktározni a tojást, mert ha az termékenyített, a mostani 30 fokot meghaladó melegben csírázásnak indul, a csíra később elhal *és a tojás étkezési célokra alkalmatlanná válik. Tehát hetenkint legalább kétszer kell a nyári meleg időjárásban tojástermelésünket értékesíteni. Ne hozzunk a piacra szennyezett tojást sem és épp így tilos és nem szolgálja a minőségi árút a mosott és állott tojás. A termelő gazdáknak tömörülniök kell, ha az értékesítésnél minden kívánságaik beteljesülését elakarják érni. Igen alkalmas egyesületi szerve a tömörülésnek a kiskunhalasi Gazdasági Egyesület Baromfitenyésztési Szakosztálya. Jelentsünk be a Szakosztálynál minden értékesítésre váró baromfit, vagy baromfiterméket, amikor is alkalma lesz a Szakosztály vezetőségének már előre gondoskodni a felkínált árú rendben történő felvásárlásáról. Dörner András, a Duna-Tiszaközi Mező- gazd. Kamara baromfitenyésztési szakközege LUKÁCS dfákleányofthon az Andrássy-úti villanegyedben nyilvános iskolákat látogató, vagy magántanuló lányok részére, minden iskolatípus közelében. Családias otthon, lelkiismeretes felügyelet, ízletes és bőséges táplálkozás. Iskolai korrepetálás. — Idegen nyelvek. BUDAPEST, VI., MUNKÁCSI MIHÁLY U. 21. özv. LUKACS KAROLYNÉ
