Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1937-04-24 / 33. szám
4 KISKUNHALAS HELYI BRTBSITOJH április 24 SÁRGULÓ FOTOGRÁFIÁK Hogyan mutatta te itmhét ívvel ezelítt szttlSföldjének „az ismeretlen” legnagyobb magyar ttit Jókai Mór Jókai oltárt épített a nép szivében Petőfinek A Helyi Értesítő számára irta: ZOLTÁN JÁNOS a Petőfi Irodalmi Kör elnöke Idestova ötvenkét esztendeje tesz annak, hogy a nagy mesemondó, a magyar regényírás halhatatlan fejedelme, aki a legtragikusabb költősors szivettépö hányattatásai, nélkülözései és vívódásai közepette s utóbb egy végzetessé vált összezördülés fájó emlékei dacára is, a íeghübb és legodaadóbb barátja volt és maradt nemzetünk második nagy halhatatlanjának, a költő-király Petőfinek, elzarándokolt Kiskőrösre, hogy a »betlehemi jászolt« őrizgető szülőváros népének is elmondhassa szive szerint: ki és mi volt tulajdonképpen Petőfi? Nagy eset volt ez akkor! A mara- diság béklyóiból azóta diadalmasan kibontakozott magyar kultúra jóformán csak gye г тек c ipel lök ben tipegett még az egykoron Petőfi áltat is taposott, zeg-zugos sikátorokkal keresztül-kasui szábdalt, sáros-poros kiskőrösi iftoaközőkön. Hisz — hogy többet ne mondjunk — a fótnyelvü tankönyveket is alig pár évvel azelőtt, a hetvenes évek derekán kobozták csak el növendékeiktől s dobálták ki az evangélikus iskola ablakain a nemze ti eszményekért hevülö, de az iskolát fenntartó egyházi hatóság jóvoltából eladdig tótul ianitgató praeceptor -urak, akik pedig —* talán a Kecskemétről ideszármazott egyetlen magyar tanító, Ugrik József kivételével — maguk is valamennyien (tréfából csak »bosnyákoknak« csúfolt) felvidéki és helybeli tót szülök ivadékai valónak. - i ; i [ [ j„. Gyenge lábon állt biz’ akkor még a magyarosodás ügye Kiskörösön, ám a tót iskoláskönyvek konfiskálá- sávai mégindult áradatot, mely ellenállhatatlan erővel tört magának utalt a legparányibb viskóba is, feltartóztatni többé már ,nem lehetett. A nemzeti géniusz igézete győzedelmeskedett az őslakosság lelkében szunnyadó zó, öröklött tradíciók féléit. Elannyira, hogy Jókai már azzal ’a hittel és megnyugvással köszönthette Kiskőrös népét, hogy harmincegy évvel a költő halála után nemcsak érzésében, de javarészt már nyelvében is magyarrá lett az a község, amelyet Petőfi — mint tudjuk — épp azért nem keresett fel többé gyermekévei után, mert resteilte, hogy benne tótpk laknak és mivelhogy ő, akinek egyéniségében és költészetében oly ragyogóan kristályosodtak ki a magyar fajiság és őserö jellegzetes sajátságai, mint talán sem előtte, sem azóta senkiben, maga is tótajku — bár izig-vérig magyar szellemű szülők gyermekeként látta meg először a napvilágot a bogárhátju kiskőrösi vityUfóban... Akkoron, a nyolcvanas évek küszöbén már egyszer smindtenkorra lezárultak annak a mendemondákon felépült s az országos nyilvánosság i'tétoszéke elé vitjt hatalmas és emlékezetes pernek az aktái, melyeit az oknyomozó történetírás csalhatatlan megáHapitásad ellenére Félegyháza és Szabadszállás városok támasztottak Petőfi születési helye körül, Kiskőrös mindazonáltal Jókaitól várta, hogy 'ennek iáz 'áMatlialn vitának a végére a maga febirhatatlan tekintélyével pontot tegyen. Pedig a nagy regényíró akkor vontaképpen nem is emiatt, hanem azért jött Kiskörösre, hogy az »írók és Művészek Társasága« (nevében birtokba vegye Petőfi szülőházát. Mielőtt e nevezetes aktusra s Jókai fogadtatására és ünnepeltetésére vonatkozóan összegyüjtögetetrt adataimat ismertetném, nem lesz talán érdektelen, ha pár szóval elmondom' azt is, miként jutott a Paf&fi-ház az »írók és Művészek Társasága« tulajdonába ? Egy évtizeddel Jókai kiskőrösi látogatása előtt Rónay István a »Fővárosi Lapok« hasábjain Petőfi szülőházának közadakozás utján történő megvásárlására szólította föl a nemzetet. E fölhívás visszhangjaként előbb Pest vármegye törvényhatósága, majd az írók és Művészek Társasága csatlakozott a mozgalomhoz. Utóbbi egyesület Liszt Ferenc közreműködésével hangversenyt is rendezett a nemes és valóban hazafias célra. Az ekként három irányban is megindult gyűjtés eredményeként az írók és Művészek Társasága 1878 május 24-én vette meg a házat Martinovics Pái kötelesmestertől s illetve ennek feleségétől, Varga Teréztől — 800 forint vételáron. Különböző akadályok folytán azonban telekkönyviieg csak 1880 junius 2-án került a ház a vevő Társaság nevére. Bevezető sorai a nevezetes adásvételi szerződésnek ezek: »Az írók és Művészek Társasága, áthatva azon kegyelettől, mellyel a magyar nemzet halhatatlan költője iránt viselte* tik, megveszi Varga Terézia kiskőrösi lakosnő-től a kiskőrösi 1737. sz. tjkvben 11. hr. 9. népsorsz. a. foglalt házat, melyben Petőfi Sándor született, 800, szóval nyolcszáz osztrák értékű forint vételárért. A szerződés 7-ik pontja pedig ekként hangzik: »Eladónő kiköti azon jogot, hogy az áltála eladott egész házban ő és férje, Martinovics Pál éltök fogytáig benne lakhassanak, a mel'éképületet ezideig személyesen használhatják, azonban ő és férje tartoznak megengedni, hogy az utcai szobában, melyben Petőfi Sándor született, a vevő tár-' saság egy szekrényt elhelyezhessen.« Ez a szekrény a Petőfitoreklyék elhelyezésére szolgált volna, tényleg azonban sohasem került a Petőfi- házba. Kitűnik a szerződésből, mélyet a vevő társaság részéről Ejszaky Károly elnök, tanúként pedig Salamon Miklós tör. járásbiró és Magyar Sándor dr. községi orvos írták alá, hogy a ház telke kétszérakkora volt, miint a jelenlegi, továbbá, hogy ahhoz akkor még egy melléképület is tartozott. ! Anélkül, hogy a történelmi becsű porta felosztásét kimondó községta- niácsi határozathoz kritikai megjegyzést kívánnánk fűzni, egyszerűen megállapítjuk ehelyütt, hogy a telek elcsatolt részén a község a szomszédos központi óvodát építette föl, a melléképületet pedig, mint szerinte fölöslegeset és haszontalan tákolmányt — a szülőházhoz, annak udvarához és minden tartozékaihoz fűződő kegyelet negligálásával és megbocsáthatatlan könnyelműséggel — egyszerűen lebontatta. Mennyire megindító volna pedig, ha a ház és portája abban az álla- pótban tárulkozhatnék a zarándokok elé, ahogyan azt elköltözésük idején Petrovits Istvánék hátrahagyták!... A Petőfi-ház tényleges birtokbavételének napjául az írók és Művészek Társasága — Kiskőrös község vezetőivel történt előzetes megállapodás alapján — 1880 október 174két tűzte ki, közölvén utóbb azt -is, hogy az ünnepi aktusra érkező írói küldöttséget Jókai Mór fogja vezetni,. Ez a hir valósággal megrészegk tette Jókai kiskőrösi tisztelőit és rajongóit. De épp úgy lázba hozta p közeli, sőt a távolabbi környék értelmiségét is. Kiskőrösnek akkoriban bizony még meglehetősen gyérszámu intelligenciája, beleértve az iparosságot is, minden lehetőt elköveteHt* hogy Petőfi szülővárosa méltóképpen fogadja s láthassa vendégéül a nagy Jókait, ki akkoriban állott írói dicsősége zenitjén. Türelmetlenül készült Jókai fogadtatására Kiskőrös gazdanépe is. Mert bár őt magát és müveit legfeljebb, ha hírből ismertek az akkoron még túlnyomórészt csak tótul 'beszélő kiskőrösi nép, annyit mindazonáltal már hallott és tudott a költőié jede- lemről, hogy Magyarországnak — Rákóczi, Kossuth és Petőfi után — Jókai, a regényíró és büvösszavu mesemondó a legnagyobb éSŐ büszkesége. Jókai, — mint tudjuk — nem Szí vesen mozdult ki. a fővárosból, Stá- elóatfcai (most Baross-utca) kedves Otthonából. Vidéki kirándulásokra el. vétve vplt csak kapható. Es mert őtvenhét évvel ezelőtt még vasutak sem igen szeldegték keresztül-kasui az országot úgy, miként ma, ünnepi eseménynek számított, ha a magyar irodalom koronázatlan . fejedelmét olyik.másik vidéki város vagy község — néha.napján — vendégül 'tisztelhette falai között. Kiskőrös is csak két évvel az emlékezetes látogatás után, 1882-ben kapott vasutat. Jókainak tehát hajón és tengelyen kellett megtenni az utat Budapesttől Kiskőrösig. Nem egyedül érkezett azonban. Az Írók és Művészek Társasága és a Petőfi Társaság küldöttein: Szava Tamás, Komócsy József, Abafi Lajos, György Aladár és Neugebauer László Írókon, továbbá Pest vármegye delegátusain és a fővárosi sajtó képviselőin к Ívül egész sereg notabilitás kísérte el útjára a szellemóriást. Vele viOit többek között ifjabb Teleki Sándor gróf is, kit annak a meghitt barátságnak ke- gyeleies családi emlékei hoztak Kiskőrösre, mely Petőfit a híressé vált kohói kastély egykori urához, idősb Teleki Sándor grófhoz kötötte. A fővárosi vendégek elé Hartára, a Dunához fogatokat küldött a község, melynek vezetősége, hosszú kocsisor élén a határig ment eleje Jókainak. Bent, a felfpbogózott községben pedig a lakosság apraja-nagyj* örömittasan, éljenriadallal és kendő- lpbogtatással köszöntötte Jókait és kíséretét. Ez a része az ünnepélynek október 16-án délután zajlott le. A Petőfi-ház birtokbavétele — még nagyobbarányu s még lélekemelőbb ünnepség kapcsán — másnap délelőtt történt meg. A virá- gpkkal és virágtozérekkei' tetőtől- talpig elborított szülőház udvarán, Kiskőrösről és a környékről együvé- sereglett belát,hatatlan sokaság előtt Kemény János evangélikus lelkész, Petőfi iskolatársa s hajdani meghitt barátja üdvözölte a város közönsége nevében a két irodalmi társaság küldötteit és a vendégeket, Kemény Ödön ev. segédlelkész pedig Petőfi egyik költeményét szavalta el. Ezután Jókai lépett elő a a ház küszöbéről mondotta el azt a páratlanul szép és megrázó hatású beszédet, mellyel az írók és Művészek Társasága javára birtokba vette Pe. tőfi szülőházát és amelynél fenségesebb és lélekbemarkolóbb ditiram- bust és apoteózist senki sem zengett tnég Kiskőrös nagy fiáról. Sajnos, nincs terem arra, hogy ezt a költői Temeket, akárcsak kivonatosan is megismertethessem a »Kiskun- Halas Helyi Értesítője« olvasó-közönségével. A délelőtti ünnepség után, amelyen még Komócsy József, akkoriban neves költő és a Petőfi Társaság aielnöke is Szerepelt alkalmi versével, a város közönsége az evangélikus iskola egyik tantermében lakomát adott a vendégek tiszteletéi«. Előzőén hetekig tanakodtak a helyi urak és hölgyek, ki legyen a szakácsnője ennek a parádés lakomának, amelynek étekfogásai közűt természetesen Jókai kedvenc eledelé, a malacpörkölt sem hiányozhatott. Végül is Bálik Sándornéban állapodtak meg, aki nem csupán Kiskőrös akkori aranyifjuságának volt becézett csaplárosnéja, hanem akinek szakács- művészetéről hét vármegye ínyencei regéltek egymásnak fantasztikusabb- nái fantasztikusebb csodáikat. És — amint ezt a fakoma résztvevőitől hallottuk' — Béífkné asszonyom csakugyan remekelt. Jókai maga is melég és szívélyes parolává* adózott a konyhává átvedlett szomszédos tanterem tűzhelye körül foglalatoskodó, kipirult arcú, takaros menyecskének, aki mellett mindegy- szálig Kiskőrös szépei — előkelő hölgyek — látták el és töltötték be elragadó bájjal és szeretetreméltó- sággai, a 'felszolgálói kényes tisztséget. Ugyancsak ezek az uriaspzonyok kölcsönözték oda, a maguk terítette asztalokra, féltveőrzött arany- és ezüst étkészleteiket is. Körtársak mondják, hogy kápráztató volt az ebédlőterem díszítése is. A kalocsai érsek-kert minden virága Kiskőrösre vándorolt akkor... A bankett első szónoka Safáry Ágoston hites ügyvéd, Pest- és Csa- nád vármegyék kiérdemesült tábla, bírája, a kiskőrösi j&ás ezidőszerinti főszolgabírójának, Safáry Endrének néhai nagyatyja volt, aki a város közönsége részéből ékes szavakban köszöntötte Jókait s az ünnepen résztvett irókat és notabjlitásokat. Jókai nyomban válaszolt. Mindvégig áhítattal ’hallgatott, magasröptű beszédét ezzel a ma már aligha’ ismert német közmondással vezette be: »Spring Geck auf, mach’s Maui auf, und hőr’báld auf«, -ami- magyarra lefordítva körülbelül annyit jelent,
